Az új, PSR J0435+3233 jelű objektum egy milliszekundumos pulzár, ami 3,2 milliszekundumonként tesz meg egy fordulatot (azaz másodpercenként 312-szer megfordul tengelye körül). Az teszi különlegessé, hogy a forgási sebessége nagy ütemben lassul: körülbelül százszor nagyobb ütemben lassul a forgása, mint más milliszekundumos pulzároké a galaxisunkban, ami arra utal, hogy szokatlanul erős mágneses tere van, és talán egészen egzotikus módon alakult ki.
A FAST teleszkóppal végzett megfigyelések azt is megmutatták, hogy a pulzár nincs egyedül: úgy tűnik, egy fehér törpe körül kering 8 napos periódussal. A The Astrophysical Journal Letters című szaklapban nemrég közzétett megfigyelések még többet fednek fel a különös rendszerről.
A kutatók a nagy mennyiségben gyűjtött adatok segítségével egyrészt megerősítették, hogy a pulzárnak van egy fehér törpe kísérője, másrészt észlelték a pulzár gamma-emisszióját, valamint azonosítottak még egy, korábban ismeretlen kísérőt, egy szubóriás csillagot is, ami közel akkora tömegű, mint a Nap.
Ez a három csillag hierarchikus hármast alkot: a pulzár és a fehér törpe szorosan kering egymás körül, míg a szubóriás csillag jóval távolabb kering olyan periódussal, amelyet napok helyett évtizedekben mérhetünk. A megfigyelések kimutatták, hogy a belső kettős pályája nincs egy síkban a távolabbi csillagéval: a két pályasík vagy merőleges, vagy körülbelül 54 fokos szöget zár be egymással. Bár a három szorosan összefonódó csillag alkotta rendszer káoszt sejtet, ez az elrendezés hosszú távon stabilnak bizonyul.
Kettős rendszerekben gyakran találunk milliszekundumos pulzárokat – valójában a kutatók szerint sok milliszekundumos pulzár azáltal ér el rendkívüli forgási sebességet, hogy anyagot szív el a társától – az azonban már ritkaságnak számít, hogy hármas rendszerben bukkanjunk rá egyre. Mivel ez a rendszer nem egy sűrű halmaz része, a kutatók úgy gondolják, hogy a három csillag nem később állt össze, hanem már a születése óta együtt van.
A három csillag közül a legnagyobb tömegű kevesebb mint 10 millió év alatt élhette le fősorozati élettartamát, amely szupernóvaként ér véget. A rendszer másik két tagjának ebben az esetben ki kellett bírnia ezt a robbanást, ami a kutatók szerint lehetséges ugyan, de nem különösebben valószínű.
Az, hogy a hármas rendszer szétesik-e egy csillag szupernóvává válása miatt, attól függ, hogy a robbanás mekkora lökést ad az újszülött pulzárnak. Még ha a lökés ereje nulla is, akkor is csupán 35% a valószínűsége annak, hogy a rendszer egyben marad, de a további fejlődése kevésbé lesz drámai. A külső csillag végül fehér törpévé válik: ez egy olyan csendes átalakulás, amely nem veszélyezteti a rendszer stabilitását.
A hármascsillag-rendszerek gyakoriak a nagy tömegű csillagok körében, de az, hogy ez a konfiguráció hogyan befolyásolja a csillagok fejlődését, még vizsgálat tárgya. Ez a felfedezés lehetőséget ad arra, hogy egy ritka hármascsillag dinamikáját és csillagainak fejlődését vizsgáljuk.
Forrás: https://aasnova.org/2026/10/09/a-pulsar-in-a-rare-triple-system/
Az eredményeket ismertető szakcikk: https://iopscience.iop.org/article/10.3847/2041-8213/aeaa29
Szerző: Ujhelyi Borbála, Kutatási asszisztens
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet