Nem minden kettőscsillag születik közös felhőben

Nem minden kettőscsillag születik közös felhőben

2026 november 22
| Szerző: Ujhelyi Borbála, Kutatási asszisztens
A nagy tömegű csillagoknak gyakran van társaságuk, két vagy több tagú csapatokban keringenek, de egyelőre rejtély, hogy miként alakulnak ki ezek a társulások.

Egyes csillagászok szerint a kettős- és hármascsillagok úgy születnek, mint a borsóhüvelyben a szemek: ugyanabból a kavargó gáz- és porcsomóból alakulnak ki. Most azonban egy új felfedezés más lehetőséget vet fel: elképzelhető, hogy két nagy tömegű csillag, amelyek teljesen önállóan alakultak ki, később álltak egymás körül rendkívül megnyúlt pályára.

Az IRAS 07299-1651 jelű kettőscsillag több mint 5400 fényévre van tőlünk a Hajófar (Puppis) csillagkép irányában. Két fiatal csillag alkotja, amelyeket még mindig a születésük időszakából maradt gáz- és porburok vesz körül.

Egy kutatócsoport a Nature Astronomy című szaklapban megjelent tanulmányban nyolc évnyi földfelszíni és űrtávcsöves megfigyelések segítségével mérte meg a csillagok és a hozzájuk tartozó poros korongok sebességét és mozgási irányát. Megállapították, hogy a két korong egymáshoz képest ferdén helyezkedik el, nem párhuzamosan. Mivel a korongok azoknak a felhőknek a maradványai, amelyekből a csillagok kialakultak, a csillagoknak önállóan kellett megszületniük, és csak azután kapcsolódhattak össze.

„Ez az első tanulmány, ami erős bizonyítékot szolgáltat” a kettőscsillagok ilyen típusú eredetéről, mondta el Qizhou Zhang (Center for Astrophysics, Harvard & Smithsonian), aki nem vett részt a kutatásban. Az IRAS 07299-1651 ritka párosa fontos nyomot szolgáltatott annak megértéséhez, hogy ezek a csillagóriások hogyan jöttek létre.

 

Egy kettős rendszer feltérképezése

„Az ilyen fiatal rendszerek a mozgásukban, a korongjukban, a sugárzásukban és a körülöttük lévő gázban őrzik korai történetük nyomait” – mondta a kutatócsoport tagja, Viviana Rosero (Caltech). Ezek a nyomok lehetővé teszik a csillagászok számára, hogy feltárják, hogyan alakult ki a rendszer.

A csillagpárost az ALMA rádiótávcső-hálózattal fedezték fel. Az ALMA képes az újszülött csillagok körüli por- és gázfelhők megfigyelésére. Ezek a felhők fényesek a hosszú hullámhosszú rádiótartományban, mivel a csillagok sugárzása által szétszakított hidrogénatomok újraegyesülésükkor maguk is sugárzást bocsátanak ki.

 

A kiemelésben az ALMA rádiótávcső-hálózat felvételét látjuk az IRAS 07299-1651 jelű kettőscsillagról. A képen jelölték a kiszámított pályákat. A kisebb képek az egyes csillagokat ábrázolják, a forgó korongokat piros és kék színnel jelölve, míg a nyilak a pólusokból kiinduló sugárnyalábok irányát mutatják. A háttérben látható közepes infravörös felvétel a James Webb-űrtávcső képe a térségről. Forrás: NASA / ESA / CSA / STScI / J. DePasquale (STScI) / ALMA (ESO / NAOJ / NRAO) / Y. Zhang.
A kiemelésben az ALMA rádiótávcső-hálózat felvételét látjuk az IRAS 07299-1651 jelű kettőscsillagról. A képen jelölték a kiszámított pályákat. A kisebb képek az egyes csillagokat ábrázolják, a forgó korongokat piros és kék színnel jelölve, míg a nyilak a pólusokból kiinduló sugárnyalábok irányát mutatják. A háttérben látható közepes infravörös felvétel a James Webb-űrtávcső képe a térségről. Forrás: NASA / ESA / CSA / STScI / J. DePasquale (STScI) / ALMA (ESO / NAOJ / NRAO) / Y. Zhang.

A kutatók az ALMA, valamint az új-mexikói Karl G. Jansky VLA rádiótávcső-hálózat 2016 és 2024 közötti adatainak segítségével felmérték a csillagok látszólagos, valamint egymás körüli mozgását. Megválaszolták a csillagok körüli korongok kérdését is: feltételezve, hogy egy korong felülnézetből kör alakú, az elliptikus megjelenés elárulja a dőlésszögét. Még a korongok gázanyagának forgását is meg tudták figyelni, így megállapíthatták a központjukban lévő csillagok tömegét.

A kutatók megállapították, hogy mindkét csillag körülbelül 12-szer nagyobb tömegű, mint a Nap, és 180 csillagászati egységre keringenek egymástól. (Egy csillagászati egységnek nevezzük a Föld és a Nap távolságát.)

A James Webb-űrtávcsővel és az Európai Déli Obszervatórium Nagyon Nagy Távcsövével végzett további infravörös megfigyelések felfedték azt is, hogy az újszülött csillagok lenyűgöző sugárnyalábokat bocsátanak ki. A kutatók szerint ilyen sugárnyalábok jelennek meg, amikor a korongok elkezdenek összehúzódni, és eközben anyag áramlik ki belőlük. Az anyagsugarak megfigyelésével a csillagászok pontosabban meghatározhatták a korongok dőlésszögét, megerősítve, hogy azok eltérnek a csillagok pályájától.

A méréseknek köszönhetően a kutatók elkészítették a rendszer háromdimenziós képét: eszerint két fiatal csillaggal van dolgunk, amelyek kialakulásuk után erősen elnyújtott pályára álltak.

A csillagok egymás körüli pályájának meghatározása azonban bonyolultabb. Lehetséges, hogy elsuhannak egymás mellett, ami azt jelentené, hogy eleve soha nem álltak gravitációs kötésben egymással. De az is lehet, hogy a környező gázzal való kölcsönhatások miatt szorosabb, majdnem kör alakú pályára állnak.

Egy 2019-ben készült ALMA-felvétel az IRAS 07299 csillagképző rendszerről, valamint egy korábbi kutatás során készített kép a kettőscsillagról. Forrás: ALMA.
Egy 2019-ben készült ALMA-felvétel az IRAS 07299 csillagképző rendszerről, valamint egy korábbi kutatás során készített kép a kettőscsillagról. Forrás: ALMA.

Ha hosszabb ideig sikerül megfigyelnünk a csillagokat, megismerhetjük a jövőjüket is. „Véleményem szerint a tanulmány legfőbb korlátja a pálya meghatározása” – mondja Qizhou Zhang. A teljes pálya megfigyelése több ezer évet vehet igénybe.

 

Egy kettőscsillag születése

A csillagászok korábban úgy gondolták, hogy az IRAS 07299-1651-hez hasonló kettősök kis gázcsomókban alakulnak ki, amelyek egymás mellett omlottak össze. Ez a forgatókönyv azonban rendezett pályákhoz és egymással párhuzamos korongokhoz vezetne.

„A kutatásaink szerint ez nem feltétlenül van mindig így” – mondja Yichen Zhang (Shanghai Jiao Tong University). Egy ennyire szabálytalan elrendeződésű rendszernek két olyan csillagból kellett létrejönnie, amelyek egymástól távol, külön-külön formálódtak, mielőtt találkoztak és gravitációsan vonzani kezdték egymást.

A jelenlegi mozgások alapján a kutatók visszafejtették, hogy a csillagok 100 ezer évvel ezelőtt több mint 300 ezer csillagászati egység távolságra voltak egymástól, és valószínűleg két különböző felhőben születtek.

Művészi illusztráció egy szoros, nagy tömegű kettős rendszer kialakulásáról, ahol két fiatal csillag körül egymással nem párhuzamos korongok láthatók. Forrás: Y. Zhang.
Művészi illusztráció egy szoros, nagy tömegű kettős rendszer kialakulásáról, ahol két fiatal csillag körül egymással nem párhuzamos korongok láthatók. Forrás: Y. Zhang.

„Általában nagyon nehéz egyértelműen megállapítani, hogyan alakult ki egy nagy tömegű kettős rendszer” – mondja Zhang. „Nem könnyű felmérni a csillagok háromdimenziós pályáját és a korongjaik elhelyezkedését egymáshoz képest. A kutatásunk azért szokatlan, mert mindkettőt sikerült meghatározni.”

Mivel az efféle rendszerek rendkívül ritkák, eddig csak néhány ilyen fiatal, nagy tömegű kettős rendszert vizsgáltak. Több teleszkóp adatainak összevetése „új lehetőséget nyújt a nagy tömegű csillagok kialakulásával kapcsolatos elméletek tesztelésére” – mondja Yichen Zhang. A jövőben a hasonló kutatások lehetővé teszik majd, hogy a csillagászok folytassák a nagy tömegű kettősök születésével kapcsolatos rejtélyek megfejtését.

 

Forrás: https://skyandtelescope.org/astronomy-news/some-pairs-of-stars-werent-born-that-way/

A kutatásról beszámoló szakcikk: https://www.nature.com/articles/s41550-026-02953-z

Szerző: Ujhelyi Borbála, Kutatási asszisztens
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet