Minden galaxis közepén van nagy tömegű fekete lyuk?

Minden galaxis közepén van nagy tömegű fekete lyuk?

2026 november 21
| Szerző: Könyves-Tóth Réka, Tudományos munkatárs
A legtöbb galaxisban feltehetően található legalább egy nagy tömegű fekete lyuk. Vajon igaz az állítás? Ha igen, mit árul el mindez a galaxisfejlődésről?

Központi fekete lyukak kisebb és nagyobb galaxisokban

Szinte minden galaxis mélyén óriási fekete lyukak rejtőznek. Ez pedig egy egyszerű okra vezethető vissza: a fekete lyukak már a korai Univerzumban kialakultak a galaxisok közepén, és amikor a galaxisok összeütköztek, a fekete lyukaik egymásba olvadva tovább növekedtek, akár a nagy, vagy a szupernagy tömegig.

Látható, illetve röntgentartományon készített felvétel egy nagy tömegű, vándorló fekete lyukat tartalmazó galaxisról. Forrás: [NASA/CXC/UNH/D.Lin et al; Optical: NASA/STScI].)
Látható, illetve röntgentartományon készített felvétel egy nagy tömegű, vándorló fekete lyukat tartalmazó galaxisról. Forrás: [NASA/CXC/UNH/D.Lin et al; Optical: NASA/STScI].)

A fekete lyukak előfordulási aránya egy olyan szám, amely megmutatja, hogy az összes galaxis közül hány tartalmaz legalább egy, nagy tömegű fekete lyukat. A nagy tömegű galaxisok esetén viszonylag egyszerű meghatározni, hogy van-e a közepén fekete lyuk, ugyanis az ilyen rendszerekben a fekete lyukak olyan dinamikai hatást gyakorolnak a környezetükre, amelyet mérésekkel is tudunk igazolni. Napjainkban a mérési eredmények alapján úgy gondoljuk, hogy ez az arányszám a nagy tömegű galaxisok esetén közel van 1-hez, tehát "minden nagy tömegű galaxis tartalmaz nagy tömegű fekete lyukat".

A kisebb tömegű galaxisok esetén azonban nehezebb meghatározni a fekete lyukak előfordulási arányát. A kisebb tömegű fekete lyukak ugyanis kevésbé látványosak: nem feltétlenül gyűjtenek anyagot maguk köré fényes akkréciós korongokban, vagy olvasztanak magukba csillagokat, vagy egyéb anyagot, és így bonyolulttá válik a kimutatásuk.

Az említett arányszám ismerete fontos a galaxisfejlődés mélyebb megértéséhez. A nagy tömegű galaxisok esetén a korábbi összeolvadások lehetővé teszik a szupernagy tömegű fekete lyukak kialakulását, de ugyanakkor ezek környezetének detektálásával keveset tudhatunk meg a fekete lyuk eredettörténetéről. A kis tömegű galaxisok esetén a bennük található fekete lyuk(ak) pozíciójának és tömegének ismeretében több információt adhatunk az eredetükről, azonban jelenlegi technológiánkkal igencsak nehéz a kisebb tömegű fekete lyukak kimutatása.

Egy kutatócsoport új megközelítéssel él a fekete lyukak arányszámának meghatározására, mégpedig kozmológiai szimulációk használatával.

 

Központi és vándorló fekete lyukak

A kutatók az ASTRID nevű, nagy felbontású kozmológiai szimuláció alkalmazásával igyekeztek megfigyelni a fekete lyukak fejlődését és növekedését, majd ez alapján meghatározni a fekete lyukak előfordulási arányát a kisebb tömegű galaxisokban is. Ez a szimuláció abban tér el a többitől, hogy a benne található, nagy tömegű fekete lyukat nem feltétlenül a galaxisok központjában helyezkednek el. Ennek köszönhetően a fekete lyukak közötti kölcsönhatások, vagy egyéb perturbációk során elvándorolhatnak a galaxis közepéről. Ilyen módon tehát az új tanulmány kétféle nagy tömegű fekete lyukat különböztet meg egy galaxisban: központi, illetve vándorló fekete lyukat, ahol az utóbbit úgy definiáljuk, hogy a galaxis külső felében foglal helyet. A szimuláció emellett számot ad arról is, ha egy fekete lyuk aktív, tehát anyaggyűjtést végez.

Egy szimulált galaxis és a benne található fekete lyukak (fekete és sárga körök), A képeken látszik, hogy a fekete lyukak helyzete és mennyisége rendkívül változatos lehet. (Forrás: Ricarte et al. 2021.)
Egy szimulált galaxis és a benne található fekete lyukak (fekete és sárga körök), A képeken látszik, hogy a fekete lyukak helyzete és mennyisége rendkívül változatos lehet. (Forrás: Ricarte et al. 2021.)

Az ASTRID segítségével a kutatók megvizsgálták a fekete lyukak előfordulási arányát is, amelynek során érdekes következtetésekre jutottak. Bár a teljes arányszám ezúttal is 1-hez közeli értéket vett fel, a fekete lyukak típusa helyenként jelentősen eltért. A kis tömegű galaxisokban a központi fekete lyukak aránya az idővel csökkent, míg a vándorló fekete lyukaké megnőtt. Ezt azzal magyarázhatjuk, hogy a folyamatos összeolvadások során megváltozik a fekete lyukak helyzete, és adott esetben elmozdulnak a galaxisok középpontjából. A kis tömegű galaxisok esetén pedig a kisebb gravitációs kötöttség megnehezíti, hogy az elvándorolt fekete lyukak visszatérjenek a központba. Mivel az ilyen rendszerekben lévő fekete lyukak ritkán gyűjtenek anyagot környezetükből, detektálásuk rendkívül nehézkes.

Ez az eredmény fontos következményekkel bír: ha ugyanis nem ismerjük a vándorló fekete lyukak arányát, nem tudhatjuk, hogy egy központi fekete lyukkal nem rendelkező, kis tömegű galaxisban tényleg nem alakult ki fekete lyuk, vagy csak nem detektáltuk rejtőzködő vándorlása miatt.

A kutatók emellett azt is kimutatták, hogy az erősen anyagot gyűjtő fekete lyukak aránya jóval kisebb, mint a teljes feketelyuk-arány a galaxisokban, különösen abban az időszakban, amikor a galaxisok növekedése lelassul. Ennek és a vándorló fekete lyukak lehetőségének ismeretében fontos, hogy a későbbiekben figyelembe vegyük az arányszámot meghatározó, apró tényezőket, hiszen a nagy tömegű fekete lyukak elhelyezkedése, aktivitása és általános megfigyelhetősége jelentősen változhat a galaktikus környezetük, az összeolvadási történetük és a koruk függvényében.

 

A cikk forrása: https://aasnova.org/2026/10/23/anybody-home-black-hole-occupation-fraction-helps-clarify-galactic-history/

Szerző: Könyves-Tóth Réka, Tudományos munkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet