Az égitest túl kicsi, elvileg nem lehetne tartós légköre. A jövőbeni megfigyelések segíthetnek a rejtély megoldásában. A rideg, távoli külső Naprendszerben több ezer apró objektum, ún. transzneptuni (Neptunuszon túli) égitest található. A leghíresebb közülük a Pluto, amelynek a megfigyelések szerint nagyon vékony légköre van. A kutatások a többi, Neptunuszon túli égitestnél nem találtak hasonlót. Legtöbbük annyira hűvös, és felszíni gravitációja annyira gyenge, hogy várhatóan nem rendelkeznek légkörrel.
A csillagászok azonban kihasználták az adandó alkalmat, és megvizsgálták, hogy van-e légköre a (612533) 2002 XV93 jelű, Neptunuszon túli égitestnek. Az objektum átmérője nagyjából 500 kilométer. Összehasonlításképpen: a Plutóé 2377 kilométer.
A 2002 XV93 Japánból nézve 2024. január 10-én közvetlenül egy csillag előtt haladt el. Ha egy égitest kitakar egy csillagot, és a halványodás fokozatos, akkor légkörrel rendelkezik, mert a csillag fénye a vékony légkörön áthaladva gyengül, ugyanakkor hirtelen ki is aludhat, ha az égitestnek, amely mögé elbújik, nincs légköre.
Ko Arimatsu (NAOJ) munkatársaival több japán helyszínről figyelte meg egy csillag fényét, amint a 2002 XV93 mögé került. Az így nyert adatok összhangban vannak a légkör által okozott halványodással.
A kutatók számításai azt mutatják, hogy a 2002 XV93 légköre, ha nem kap utánpótlást, csak kevesebb mint 1000 évig maradhat fenn, tehát vagy a közelmúltban alakult ki, vagy nemrég újult meg. A James Webb-űrtávcsővel végzett megfigyelések szerint az égitest felszínén nincsenek olyan fagyott gázok, amelyek szublimálva légkört képezhetnének.
Elképzelhető, hogy valamilyen esemény következtében az égitest mélyéből fagyott vagy folyékony halmazállapotú, illékony anyagok jutottak a felszínre. Az is lehet, hogy egy üstökös ütközött vele, és a felszabaduló gázokból ideiglenes légkör jött létre. Ahhoz, hogy megtudjuk, melyik forgatókönyv a valós, további megfigyelésekre van szükség.
Forrás: https://www.nao.ac.jp/en/news/science/2026/20260505-prc.html
A kutatásról beszámoló szakcikk: https://www.nature.com/articles/s41550-026-02846-1
Szerző: Ujhelyi Borbála, Kutatási asszisztens
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet