Egy kutatócsoport most megvizsgálta a két kis égitest felszínét, amiből sokat megtudhatunk a történetükről.
Egy rövid megálló
2021-ben a Lucy űrszonda azzal a céllal indult útnak, hogy megvizsgálja a Jupiter néhány trójai kisbolygóját, amelyek a bolygóval azonos pályán keringenek. Az űrszonda majd csak 2027-ben éri el első célpontját, de hosszú útja közben sem tétlen. 2023 novemberében a 738 méter átmérőjű (152830) Dinkinesh kisbolygó melletti elhaladáskor letesztelte a trójai kisbolygókkal való találkozásra kidolgozott manővereit.
Az elhaladás során a Lucy 430 kilométerre közelítette meg a kisbolygót, és meglepő felfedezést tett: a Dinkinesh egy apró kísérővel rendelkezik, amelyet a kutatók Selamnak neveztek el. (A Dinkinesh elnevezés az 1974-ben felfedezett Lucy ősembermaradvány amhara nevéből származik. A Selam szintén egy emberelőd-fosszília, egy gyermek csontváza után kapta a nevét.) Érdekes módon a Selam az első ismert kisbolygóhold, amely valójában egy érintkező kettős: két különálló, de finoman érintkező égitestből áll.
Kráterek és sziklák
Edward Bierhaus (Lockheed Martin Space) és munkatársai nemrég elemezték a Lucy felvételeit, amelyeket a két égitest felszínéről készített. Olyan globális domborzati alakzatokat elemzett, mint a völgyek és hegygerincek, valamint megmérték a látható krátereket és sziklákat.
Míg a detektált kráterek kis száma (29 a Dinkineshen és 3 a Selamon) megnehezíti a további elemzést, a kutatók megállapították, hogy a Dinkinesh krátereinek méreteloszlása egyenletesebb a vártnál, bár hasonló a földközeli kis méretű aszteroidákon, pl. a Ryugun tapasztalhatóhoz. A látszólag egyenletes eloszlást eredményezheti a megfigyelések adott fázisszöge és felbontása, vagy a felszínt borító törmelék becsapódásokkal szembeni védőhatása, esetleg más felszíni folyamatok.
A Dinkinesh szikláinak méret–gyakoriság eloszlása már valamivel meredekebb. Ez a felfedezés arra utalhat, hogy a Dinkinesh-hez hasonló S típusú (kőzet) aszteroidák szikláinak méreteloszlása eltér a C típusú (szénben gazdag) kisbolygókétól.
Lehetséges történetek
A fő kisbolygóöv ütközési időskáláinak elemzése arra utal, hogy a Dinkinesh egy nagyobb kisbolygó része lehetett, amely legalább egyszer darabokra tört, bár egyelőre nem lehet megmondani, hogy melyik égitestből származhat. Miután levált az anyaégitestről, a Dinkinesh-t valószínűleg az úgynevezett YORP-hatás érhette. Ez a jelenség akkor lép fel, amikor a Nap sugárzása egy kis, aszimmetrikus kisbolygóra esve olyan nyomatékot hoz létre, amely megváltoztathatja az égitest forgási sebességét. Szélsőséges esetekben a YORP-hatás annyira felgyorsíthatja az aszteroida forgását, hogy annak anyaga részben leválik róla, vagy akár teljesen szét is eshet.
A kutatók a Dinkinesh-en egyértelmű nyomait találták a YORP-hatás okozta szerkezeti károknak. A Sumak Fossa (egy nagy árok) és a Fab Dorsum (az aszteroida egyenlítője mentén futó gerinc) valószínűleg ennek a folyamatnak a következtében jött létre. Ha a Sumak Fossát egy YORP-hatás által kiváltott tömeges leválási esemény hozta létre, akkor mind a Fab Dorsum, mind a Selam a levált anyagból keletkezhetett.
Mivel a Lucy űrszonda még úton van a célpontja felé, várnunk kell, amíg a Jupiter trójai kisbolygóiról többet megtudunk. Addig is érdemes elemezni a felvételeit, mert máris sok mindent elárulhatnak a Naprendszer kis égitestjeiről.
A kutatás eredményeit ismertető tanulmány: https://doi.org/10.3847/PSJ/ae1968
Szerző: Ujhelyi Borbála, Kutatási asszisztens
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet