A James Webb-űrtávcső legújabb mérései azonban talán lerántják a leplet a különleges objektumról!
Más, mint az eddigi GRB-k
A gammakitörések az elektromágneses spektrum gammatartományán megfigyelhető hirtelen kitörések, amelyek időtartama az ezredmásodpercestől a néhány órásig terjed. A legrövidebb GRB-ket eddigi tudásunk szerint az összeolvadó neutroncsillagok bocsátják ki, míg a néhány percesnél hosszabbakat néhány kivételtől eltekintve a nagy tömegű csillagok magjának összeomlásakor kialakuló szupernóva-robbanások keltik.
Látszik tehát, hogy még az "átlagos" GRB-k is igen sokfélék lehetnek, mind a szülőobjektumot, mind a kitörés időskáláját tekintve. Mindezek mellett még közöttük is akadnak olyanok, amelyek kivételesnek számítanak. Ilyen a 2025. július 2-án felfedezett GRB 250702B, amely amellett, hogy három ismétlődő kitörést mutatott néhány óra leforgása alatt, a többi GRB-vel ellentétben még röntgensugárzást is kibocsátott a gammasugárzás után egy nappal.
A James Webb-űrtávcső megnézi!
Egy kutatócsoport a gammakitörés helyszíne felé irányította a James Webb-űrtávcsövet kb. 51 nappal a gammakitörés első detektálása után, és megállapították, hogy az objektum egy 1,036-os vöröseltolódásnál található galaxisból, tehát Univerzumunk 6 milliárd éves korából ered.
A pontos távolságmeghatározás ezután lehetővé tette a kitörés energiájának becslését, amely szerint a GRB által kibocsátott energia legalább 2,2 × 1054 erg, és így a 20, valaha észlelt legnagyobb energiájú gammakitörés egyike. Az ilyen nagy energiájú események a tanulmány alapján 1000-szer ritkábbak az átlagos energiájú hosszú gammakitörésnél, és minden 100000. magösszeomlásos szupernóva okozhat ilyet.
A GRB szülőgalaxisa szintén különlegesnek számít: nagyobb, fényesebb és porosabb a hasonló vöröseltolódáson található galaxisoknál, emellett pedig nagyobb tömegű, mint általában a GRB-k szülőgalaxisai. Sőt, a számítások alapján ez az eddig felfedezett legfényesebb galaxis, amelyben gammakitörést detektáltunk.
Mi okozhatta a gammakitörést?
Most pedig vizsgáljuk meg a GRB 250702B eredetét! Vajon az átlagos hosszú GRB-khez hasonlóan egy nagy tömegű csillag magjának fekete lyukká történő összeomlásakor keletkezett, vagy teljesen másképp?
Ha egy nagy tömegű csillag magjának összeomlása bocsátotta volna ki a GRB-t, látnunk kellett volna azután nem sokkal egy szupernóva-robbanást is. Ilyesmit azonban nem detektáltunk. Az azonban, hogy nem is történt csillagrobbanás, nem jelenthető ki teljes bizonyossággal, hiszen a szülőkörnyezetben található nagy mennyiségű por akár teljesen eltakarhatta egy esetleg halványabb szupernóva-robbanás fényét.
Egy másik forgatókönyv szerint a kitörést okozhatta árapály-katasztrófa is (tidal disruption event, TDE), amelynek során egy fekete lyuk az árapályerők révén széttép egy hozzá túlságosan közel merészkedő csillagot. A mérési adatok ezt a forgatókönyvet valószínűsítik, a mért időskálák alapján pedig úgy gondolják a kutatók, hogy egy közepes tömegű (kb. 1 millió naptömegű) fekete lyuk kebelezhetett be egy körülötte keringő fehér törpecsillagot.
Mivel a különleges gammakitörésről az itt elmondottakon kívül nem sok mindent tudunk, és azt sem minden kétséget kizáróan, az objektumot a csillagászok a későbbiekben további vizsgálatokkal szeretnék még jobban megismerni.
A cikk forrása: https://aasnova.org/2026/01/21/jwst-follows-up-grb-250702b/
Szerző: Könyves-Tóth Réka, Tudományos munkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet