De vajon hogyan tudnánk megállapítani, hogy egy csillag evett-e bolygót a múltja során? Ezt vizsgálják a kutatók egy új tanulmányban.
A csillagok ebédideje
Veszélyes lehet egy bolygóra nézve, ha túlságosan közel kering a csillagához: számos olyan dinamikai hatás érheti, amelynek során még közelebb kerül a rendszer központi égitestéhez, ahonnan már nincs visszaút. Amikor a bolygó eltűnik a csillag felszíne alatt, atomjaira hullik, és anyaga belekeveredik a csillagéba.
![Egy bolygó bekebelezésének művészi ábrázolása. (Forrás: [K. Miller/R. Hurt (Caltech/IPAC)].)](/uploads/gallery/8/ztf-neowise-artistconcept-weboriginal-1785399212.jpg)
Ez az esemény pedig nem is olyan ritka az Univerzumban, mint gondolnánk: ha egy csillag gyorsabban forog a kelleténél, avagy kémiai összetétele eltér a megszokottól, mind utalhat egy bolygó korábbi elnyelésére. Egy új tanulmány szerzői azt vizsgálják, hogy hogyan hat egy fősorozati csillag mért jellemzőire, ha magába olvaszt egy kőzetbolygót.
Szimulációs számítások
A kutatók szimulációkat készítettek, amelyekben 0,5-1,4 naptömegű csillagok nyelnek el egy Földhöz hasonló méretű és összetételű bolygót, avagy egy 15 földtömegű, és a Földdel egyező kémiai összetételű szuperföldet. A modellszámítások attól a pillanattól indulnak, hogy a bolygó megérintette csillaga felszínét. Ezután a planéta lesüllyed a csillagfelszín alá és 1-10 éven át folytatja keringését, mielőtt elkezdene lassan szétfoszlani.
Ezt a viszonylag hosszú szakaszt követően felgyorsulnak az események: ahogy a bolygó egyre mélyebbre süllyed a csillag felszíne alá, egyre kevésbé tud ellenállni az őt szétszakítani akaró erőknek, s végül néhány óra alatt teljesen szétesik. Az utolsó szakaszban a bolygó zuhanásba kezd, és fél óra leforgása alatt megsemmisül.
Egy bolygó felfalásának jele a színképben
A kutatók új eredményei alapján a bolygó a csillag külső, konvektív zónájában semmisül meg. Ez alól kivételt képeznek a legnagyobb tömegű csillagok, amelyek esetén a konvektív zóna vékonyabb, és így a bekebelezett bolygó el tud jutni a sugárzási zónába a szétesése előtt.
A vizsgálat szempontjából a legígéretesebb vizsgálandó objektumok az 1-1,4 naptömegű csillagok, amelyek esetében jelentős változást okoz a viszonylag kis méretű konvektív zóna anyagának kémiai összetételében egy bolygó bekebelezése. A kutatók új eredményei szerint az egykori bolygó jeleit a színképben látható alumínium, a kalcium, a lítium vagy a vanádium feldúsulása jelezheti.
Természetesen még hosszú út áll előttünk, hogy felfedjük a folyamat minden titkát, ezekkel az új modellekkel azonban komoly előrelépést tettek a kutatók a bolygójukat felfaló csillagok azonosításának irányában.
Forrás: https://aasnova.org/2026/06/03/now-thats-metal-how-to-spot-stars-that-have-swallowed-their-planets/
Szerző: Könyves-Tóth Réka, Tudományos munkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet