![A vörös bolygó a Mars Global Surveyor nevű keringő egység felvételén. (Forrás: [NASA/JPL/Malin Space Science Systems]:)](/uploads/gallery/8/screenshot-2026-09-02-112909-1788341359.png)
Ha a Mars egy távoli világ lenne
Végezzünk gondolatkísérletet: mi lenne, ha a Mars nem a Naprendszerünkben, a Föld szomszédságában keringene, hanem távoli exobolygóként egy másik csillag körül és a csillaga előtt való tranzit jelét alig tudnánk elkülöníteni a zajtól? Tulajdonságai ekkor teljesen ismeretlenek lennének számunkra. Egy kutatócsoport szerint ilyen szemmel a Mars is hasznos célpontnak bizonyulhat akár az exobolygó-kutatás tekintetében is.
A James Webb-űrtávcső egyik célja, hogy kőzet exobolygók légkörét vizsgálja. Fontos megjegyezni azonban, hogy mindmáig nagyon kevés Marshoz hasonló exobolygót ismerünk, ugyanis a Földnél kisebb méretű planéták detektálása méretük és csillagukra gyakorolt hatásuk kicsinysége miattnem egyszerű feladat. Jelenleg ilyen égitest például a TRAPPIST-1h, illetve a Kepler-138b, amelyeket kizárólag kedvező geometriai helyzetük miatt sikerült észlelni, hiszen rendkívül közel keringenek egy-egy kis tömegű csillaghoz, ráadásul több bolygóból álló, rezonanciában keringő bolygórendszerek részei. A Marshoz hasonló exobolygók igazából egyelőre kívül esnek a detektálhatóság határán, így maga a Mars különösen jelentős, hiszen ez az egyetlen "Mars-típusú bolygó", amely részletesen megvizsgálható.
Sok mindent tudunk a Marsról
A Marsról napjainkra sok minden tudunk a felszínén működő marsjárók, a légkörét vizsgáló keringő egységek és a mellette elhaladó egyéb űrszondák révén. A Gale és a Jezero kráterek vizsgálatából tudjuk, hogy régen semleges pH-értékű víz lehetett a felszínén, amely kedvező kémiát biztosíthatott az élet számára. Tudjuk azt is, hogy légkörének 95%-a szén-dioxid, a légnyomás pedig kevesebb mint századrésze a földi légnyomásnak. Azzal is tisztában vagyunk, hogy a távoli múltban kellően erős mágneses tere volt, azonban az aktív mágneses dinamóhatás 4 milliárd éve megszűnt magjában, amely egyéb hatások mellett a légkör fokozatos elveszítéséhez vezetett.
Viszont ha a Mars egy távoli exobolygó lenne, mindezt nem tudnánk róla. Jelenlegi technológiánkkal a távoli Mars a tranzitmódszerrel, a radiálissebesség-módszerrel, vagy éppen légköri spektroszkópiával detektálhatatlanul parányi jelet keltene egy Naphoz hasonló csillag körül keringve.
Távoli Marsok
A James Webb-űrtávcsővel jelenleg aktívan vizsgáljuk a TRAPPIST-1 csillag körül keringő kőzetbolygókat, azonban eddig nem találtunk erős bizonyítékot arra, hogy lenne légkörük. Egy új tanulmány szerzői felvetették azt a gondolatot, hogy a TRAPPIST-1 rendszer bolygói talán hasonlóak lehetnek a Marshoz, tehát légkörüket bizonyos folyamatok révén fokozatosan elveszítették, és így az élethez szükséges feltételek csak rövid ideig maradtak meg a felszínükön. Ha a Marsot vesszük alapul, a kutatók szerint többet tudhatunk meg ezen exobolygók fizikai és kémiai folyamatairól, például az illékony anyagok szállításáról és elveszítéséről, a fotokémiáról, a klímaváltozásról, a tengelyferdeség hatásairól, a bolygó belső szerkezetéről, illetve mágneses teréről. A nemesgázok közvetlen detektálása a Mars légkörében egyértelműen utal például a légkör elszökésének folyamatára. Ezen tudás birtokában pedig új alapokra helyezhetjük az exobolygók kutatását is.
A jövő nagy űrtávcsövei, a Nancy Grace Roman űrtávcső, illetve a Habitable Worlds Observatory nagyobb eséllyel lesznek képesek a közeli csillagrendszerekben található, Marshoz hasonló exobolygók detektálására, így segítségükkel talán választ kaphatunk arra a kérdésre, hogy a Marséhoz hasonló sors vár-e a legtöbb kis méretű kőzet exobolygóra.
A cikk forrása: https://aasnova.org/2026/07/21/what-if-mars-were-a-stranger-thing/
Szerző: Könyves-Tóth Réka, Tudományos munkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet