Megértésük elengedhetetlenül fontos ahhoz, hogy megismerjük a galaxisok kialakulását, illetve a bennük zajló, kezdetben nagyon aktív csillagkeletkezés leállását. A szaknyelvben ez utóbbi galaxisokat kioltott, vagy halott galaxisoknak hívjuk. Ahhoz, hogy választ kaphassunk azokra az alapvető kérdésekre, hogy a galaxisokban hogyan, mikor, illetve miért marad abba a csillagkeletkezés, fontos, hogy nagy elemszámú mintát vizsgáljunk, amelyben vannak kioltott, éppen kikapcsoló és aktív csillagkeletkezést mutató galaxisok is. Azt azonban bonyolult meghatározni, hogy egy galaxis ki van-e már oltva: bizonyos esetekben előfordulhat, hogy a halottnak hitt galaxisban valójában zajlik csillagkeletkezés, csak nem látjuk a látóirányba eső, vastag porrétegtől.
![Vörösnek látszó galaxisok a 2-metre Atacama Pathfinder Experiment távcső felvételén. (Forrás: [ESO, APEX (MPIfR/ESO/OSO), A. Weiss et al., NASA Spitzer Science Center; CC BY 4.0].)](/uploads/gallery/8/eso1206a-1787649568.jpg)
Egy új tanulmány szerzői öt távoli, nagy tömegű galaxist vizsgáltak az Atacama Large Millimetre/submillimetre Array (ALMA) nevű hálózattal, hogy meghatározzák, hogy a galaxisok halottak, vagy csak álcázzák magukat, tehát zajlik-e bennük rejtett csillagkeletkezés.
Csillagkeletkezés a porfüggöny mögött?
A vizsgált távoli galaxisok a korai Univerzum legnagyobb tömegű galaxisai közé tartoznak: tömegük nagyobb 100 milliárd naptömegnél. A megfigyelések alapján a csillagvárosok az Univerzum 2 milliárd éves korából származnak, vagyis abból a korból, mielőtt méga Világegyetemben a csillagkeletkezés elérte volna a maximumát.
Többféle földi és űrtávcső adatainak felhasználásával a kutatók az ultraibolyától a közeli infravörös tartományig mintavételezték a galaxisokat, és így meg tudták határozni a színüket, amely alapvető információkat árul el a bennük zajló csillagkeletkezésről.
Azok a galaxisok ugyanis, amelyekben már nem zajlik csillagkeletkezés, jórészt idősebb, vörösebb csillagokból állnak, és így vörös, vagy halott galaxisoknak is nevezik őket. A kép azonban ennél egy kicsit árnyaltabb: a csillagközi por jelenléte is vörösödéssel terheli a galaxisokat, a csillagközi por ugyanis a kékebb hullámhosszakon kiszórja a fényt a látóirányunkból, vörösebb hullámhosszakon pedig átlátszik. Egy ilyen poros galaxis akár teljesen kioltottnak is tűnhet, miközben csak a csillagközi anyag rejti el a csillagkeletkezést.
Hogy megállapíthassák, hogy a vizsgált galaxisok esetén melyik eshetőség áll fenn, a kutatók az ALMA hálózat távoli infravörös adataihoz fordultak, amelyben jól kivehető a por saját sugárzása.
Az ALMA megmondja!
Az öt vizsgált galaxisból mindössze egyet sikerült detektálni az ALMA hálózattal. Ez arra utal, hogy a maradék négy galaxisban valóban nincs csillagkeletkezés, hiszen nincs csillagközi por, ami meghamisítaná a képet. Az ötödik esetben is csak kis mennyiségű port sikerült kimutatni, amely alapján a kutatók arra következtetnek, hogy valójában már ott sincs számottevő csillagkeletkezés. Ezek a galaxisok tehát valóban kioltott állapotú, csillagkeletkezés szempontjából már "halott" objektumok.
A modellszámítások során az is megmutatkozott, hogy a vizsgált galaxisok nem csak rendkívül nagy tömegűek, távoliak és kioltottak, hanem kifejezetten porszegénynek számítanak. Ez felveti a kérdést, hogy hogyan létezhetnek ilyen galaxisok az Univerzum kialakulása után mindössze 2 milliárd évvel? Ennek megválaszolása azonban a jövő zenéje. Igencsak meggyőző és szép eredménynek bizonyul az is, hogy az ALMA hálózat segítségével immáron képesek lehetünk megállapítani, hogy egy galaxis valóban nem mutat csillagkeletkezést, vagy csak elrejtik a porfelhők az aktivitást.
A cikk forrása: https://aasnova.org/2026/07/07/distant-galaxies-dead-or-in-disguise/
Szerző: Könyves-Tóth Réka, Tudományos munkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet