Az nem meglepő, hogy a bolygónak ilyen végzet jutott, az azonban igen, hogy mindez miért ilyen hamar következik be. Egy új tanulmány szerzői igyekeztek feltárni a bolygópálya sugarának csökkenését övező lehetséges okokat.
A bolygó sorsa megpecsételődött
A WASP-12b jelű exobolygó átmérője csaknem kétszer, tömege pedig majdnem másfélszer nagyobb a Jupiterénél, s Naphoz hasonló típusú anyacsillagát, amelytől mindössze 0,023 csillagászati egységnyi (3,4 millió km-nyi) távolságban kering, 1,09 naponta kerüli meg.
A mérések azt mutatják, hogy a bolygó egyébként is rendkívül kicsi pályasugara tovább csökken: keringési ideje minden földi évben 29 ezredmásodperccel kevesebb lesz, amely változást a bolygópálya sugarának csökkenésével magyarázhatunk a legjobban. Míg az elvárások szerint a bolygó lassan spirálozna egyre közelebb a rendszer központi csillagához az árapály-erők révén, az adatok elemzése alapján a kutatók kimutatták, hogy a pályasugár a megjósoltnál több nagyságrenddel gyorsabban csökken.
Mindmáig az összes próbálkozás kudarcot vallott, amely magyarázatot keresett a jelenségre, s a nemrégiben egy kutatócsoport egy újabb forgatókönyvet cáfolt meg.
Az árapály-hatás, mint magyarázat
Korábban az úgynevezett dőlésszög-árapállyal próbálták magyarázni a WASP-12b pályasugarának gyors csökkenését. Ez az erő akkor lép életbe, amikor a bolygó forgástengelye és a keringési pályára merőleges irány közötti szög, vagyis az axiális dőlésszög nem 0 fok. Ekkor a csillag gravitációs vonzása által kiváltott árapálydudor nem az egyenlítővel párhuzamosan alakul ki, hanem attól eltolódva. Ezáltal pedig a dudor folyamatosan "csavarodva" mozog a bolygó felületén, sokkal több energiát alakítva hővé, mintha az alaktorzulás az egyenlítővel párhuzamos lenne. Ennek az egyik következménye lehet az is, hogy a bolygó az energiaveszteség miatt egyre közelebbi pályára kényszerül a csillaga körül.
Az új kutatás során egy csillagászcsoport azt a korábban megalkotott hipotézist ellenőrizte, amely szerint a rendszerben a WASP-12b-n kívül kering egy másik bolygó is. Ahogy a WASP-12b egyre közelebb spirálozik a csillagához, impulzusmomentumot veszít, amelyet átad a központi csillagnak, vagy a másik bolygónak. Ekkor tehát a WASP-12b pályájának impulzusmomentum-veszteségét a központi csillagnak és a hipotetikus kísérőbolygónak együttesen kellene felvennie ahhoz, hogy a rendszer dinamikailag stabil maradhasson.
Ahhoz, hogy mindkét bolygó pályája stabil maradhasson, a számítások alapján a társbolygónak minimum 0,06 csillagászati egységre kell keringenie a központi csillagtól és legalább 65 földtömegűnek kell lennie.
A rejtély továbbra is feloldásra vár
A WASP-12b pályasugarának csökkentését szabályozó társbolygó tömegére és pályasugarára vonatkozó megállapítások mind felülmúlják a korábbi eredményeket, amelyek szerint a társbolygó tömege 10-20 földtömeg, pályasugara pedig 0,04 csillagászati egység. A kutatók a bolygó radiálissebesség-adatait felhasználva igyekeztek ehhez hasonló társbolygó jelenlétére utaló jeleket találni, ez azonban nem sikerült. Az is megállapítható, hogy csak rendkívüli körülmények között létezhet egy ilyen társbolygó úgy, hogy azt a mérések ne tudják kimutatni.
Az új kutatás résztvevői úgy gondolják tehát, hogy az említett forgatókönyv valószínűtlen a WASP-12b esetében, így a bolygó pályasugarának gyors csökkenését továbbra is rejtély övezi.
A cikk forrása: https://aasnova.org/2026/10/07/tilting-wasp-12b-doesnt-solve-the-mystery-of-its-inspiral/
Szerző: Könyves-Tóth Réka, Tudományos munkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet