A Kepler-féle szupernóvafelfedezőjéről, Johannes Keplerről kapta a nevét, aki 1604-ben vette észre az "új csillagot" az égbolton. Napjainkra már ismert ténynek számít, hogy a nevezett szupernóvát egy fehér törpecsillag felrobbanása okozta. A fehér törpék a kezdetben kis tömegű csillagok végállapotaként alakulnak ki, és ha kettős rendszerben fejlődnek egy vörös óriás társcsillaggal, akkor anyagot vonnak át attól. Az anyagátadás folyamán a fehér törpe elér egy kritikus határtömeget, amelynek átlépésével robbanásszerű fúziós folyamatok indulnak be benne. Ezek a folyamatok egy rendkívüli fényjelenséggel kísért robbanás során elpusztítják a csillagot, és maradványul egy táguló gázfelhőt hagynak maguk után. Az ilyen típusú csillagrobbanásokat a tudományos szaknyelv Ia-típusú szupernóváknak nevezi.
A Kepler-szupernóva maradványa. (Forrás: Röntgentartomány: NASA/CXC/SAO; Látható tartomány: Pan-STARRS.)
A szupernóvák után visszamaradt gázbuborékok a röntgentartományban bocsátanak ki sugárzást, ugyanis a robbanás során a szülőcsillag környezete több millió fokosra felmelegszik. A Kepler-féle szupernóva maradványa Földünktől 17 000 fényévre található, amelynek köszönhetően a Chandra röntgenobszervatórium részletes képet tudott készíteni róla különböző időpontokban.
A legújabb képsorozaton a következő évek során készített felvételek szerepelnek: 2000, 2004, 2006, 2014 és 2025. Eddig ez a Chandra leghosszabb időskálát felölelő videója, amely méltóképp szemlélteti az űreszköz felvételeinek jelentőségét.
A felvételek alapján a kutatók megállapították, hogy a táguló gázfelhő leggyorsabban mozgó régiói a fénysebesség 2%-ával, a leglassabb részek pedig a fénysebesség 0,5%-ával haladnak. A sebességkülönbséget az okozza, hogy a lassú régiók olyan csillagközi térben haladnak, ahol sűrűbb a csillagközi anyag, és így a tágulás üteme is lassul. A maradvány tágulási sebességének megismerésével, valamint pontos alakjának és méretének meghatározásával feltérképezhetjük a szupernóva-robbanás környezetét, s ilyen módon többet tudhatunk meg a szupernóva-robbanásokról, illetve a maradványként táguló felhőnek a csillagközi anyaggal történő kölcsönhatásairól.
A cikk forrása: https://phys.org/news/2026-01-supernova-remnant-video-nasa-chandra.html
Szerző: Könyves-Tóth Réka, Tudományos munkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet