Az eredmények a gázkibocsátás két összetevőjét tárták fel: egy gyors és forró, valamint egy azt követő lassabb, hűvösebb komponenst. A felfedezés fontos annak megértéséhez, hogy a fiatal csillagok milyen hatással vannak a környezetükre, amelyben bolygók és azokon talán élet formálódik, de betekintést nyújt a Naprendszer, a Föld és a földi élet korai időszakába is.
A Nap kitörései során rendszeresen bocsát ki forró, ionizált gázt, vagyis plazmát. Ezeket az eseményeket nevezzük koronaanyag-kidobódásoknak. Megfigyelték, hogy a fiatal, Naphoz hasonló csillagok gyakran produkálnak kitöréseket, amelyek közül több is olyan nagy anyagkidobódáshoz kapcsolódott, amely mellett minden, a Nap esetében látott nagy kitörés eltörpül. A Nap koronaanyag-kidobódásai különböző hőmérsékletű komponenseket tartalmaznak 10 ezer és 1 millió Kelvin fok között, de más csillagok hasonló eseményeinél eddig nem sikerült több különböző hőmérsékletű komponenst azonosítani, főként nem alacsony hőmérsékletű plazmát.
Ahhoz, hogy pontosabban megértsük a fiatal csillagok anyagkidobódási eseményeit, egy nemzetközi kutatócsoport Kosuke Namekata (Kiotói Egyetem) vezetésével a Hubble-űrtávcsővel ultraibolya méréseket, japán földfelszíni teleszkópokkal pedig optikai megfigyeléseket végzett. A vizsgálatok célpontja egy fiatal, a Naphoz hasonló csillag, az EK Draconis volt, amely 111 fényévre van tőlünk a Draco (Sárkány) csillagkép irányában.
A kutatóknak sikerült egy anyagkidobódás különböző hőmérsékletű komponenseit megfigyelni. A 100 ezer Kelvin hőmérsékletű forró plazma legalább 300, de legfeljebb 550 kilométeres másodpercenkénti sebességgel csapott ki a csillagból. Ezt követte egy hűvösebb gázkitörés 70 kilométeres másodpercenkénti sebességgel, amely csak 10 ezer Kelvin hőmérsékletű volt. Ez azt jelzi, hogy a csillagok kitöréseinek forróbb komponensei nagyobb kinetikus energiával rendelkeznek, mint a hűvösebbek, így az exobolygók légkörére nagyobb hatást gyakorolhatnak, mint amit kizárólag a hűvös plazmára vonatkozó mérésekből gondolnánk.
Mivel nagy valószínűség szerint a fiatal Nap hasonló lehetett az EK Draconishoz, az eredményeknek hála betekintést nyerhetünk a korai Naprendszer életébe, amit hatalmas és gyors koronaanyag-kidobódások zavarhattak meg. Elméleti és kísérleti kutatások szerint a gyors kitörések szerepet játszanak a biomolekulák és az üvegházhatású gázok kialakulásában, amelyek szükségesek ahhoz, hogy egy fiatal planétán kialakuljon és fennmaradjon az élet. Ez a felfedezés fontos adatokat szolgáltat a bolygók lakhatóságának és az élethez szükséges feltételek kialakulásának vizsgálatához.
A kutatócsoport a tervek szerint röntgen- és rádióteleszkópokkal, valamint új generációs, ultraibolya tartományban érzékeny űrtávcsövekkel folytatja a megfigyeléseket, hogy többet tudjon meg a fiatal csillagok környezetéről, amelyek bolygóin akár az élet is megjelenhet. Ez a tanulmány felhívja a figyelmet arra is, hogy milyen fontos az ultraibolya-csillagászat, amelyet a Japán Űrügynökség (JAXA) tervezett LAPYUTA küldetése tovább fog fejleszteni.
Forrás: https://www.nao.ac.jp/en/news/science/2025/20251028-okayama.html
Az eredményekkel foglalkozó szakcikkek: https://www.nature.com/articles/s41550-025-02691-8, https://iopscience.iop.org/article/10.3847/1538-4357/adfe70
Szerző: Ujhelyi Borbála, Kutatási asszisztens
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet