Az Ansky felébred
Közel hét éve a Zwicky Tranzient Facility nevű égboltfelmérés adataiból kiderült, hogy az SDSS J133519.91+072807.4 jelű galaxis hirtelen felfényesedik a látható hullámhosszakon. A tranziens forrás a ZTF19acnskyy jelölést, illetve az Ansky becenevet kapta. A következő néhány évben a forrás minden hullámhossztartományon fényesebbé vált, amely által talán ez az első olyan fekete lyuk, amelyet megfigyeltünk, amint nyugvó állapotából "felébred", vagyis aktív anyagbefogásba kezd.
2024-ben a fekete lyuk viselkedése újra megváltozott: elkezdett félszabályos, vagyis "kvázi-periodikus" kitöréseket mutatni a röntgentartományban. Az elméletek szerint ezeket a hirtelen felfényesedéseket egy, a fekete lyuk környezetében keringő, csillagméretű objektum jelenléte okozza. A röntgenkitörések akkor történnek, amikor az égitest a pályája során közel ér a fekete lyukhoz és áthalad annak akkréciós korongján. Egy másik lehetséges forgatókönyv szerint a kitöréseket a fekete lyuk körül keringő objektum tömegvesztése okozza. Bármelyik lehetőség is áll fenn, mivel az objektum valószínűleg egyre közelebb spirálozik a fekete lyukhoz, a kitöréseket is egyre gyakrabban kéne észlelnünk - ez azonban nem egyezik a megfigyelésekkel. Az Ansky tehát nem igazán illeszkedik a kvázi-periodikus kitörésekről alkotott elméletekhez.
Váratlan lelassulás
A csillagászok 2025-ben jelentették, hogy az Ansky röntgenkitörései furcsán viselkednek: ahelyett, hogy időben egyre gyakoribbá válnának, az elvárásokkal ellentétben egyre több idő telik el két megfigyelés között. A kutatók több űrtávcső adatainak segítségével igyekeztek rájönni a rejtély megoldására.
![Az Ansky röntgenkitörései 2024 és 2026 között. (Forrás: Chakraborty et al. 2026].)](/uploads/gallery/8/apjlae548bf1-hr-1780996070.jpg)
A fekete lyuk röntgentartományú megfigyelései során 2025. január és 2026. január között 23 kitörést sikerült detektálni, amelyek általában 3 napig tartottak. A kitörések luminozitása, illetve teljes kisugárzott energiája nagyjából állandó maradt, de a kitörések között eltelt idő a kezdeti 9,9 napról 13,5 napra nőtt a megfigyelt időszak alatt.
Lehetséges magyarázatok
Milyen fizikai folyamat képes tehát arra, hogy nagyjából állandó energiájú, illetve fényességű, három napig tartó, kvázi-periodikus röntgenkitöréseket produkáljon, amelyek periódusideje hosszabbodik? Az ezt vizsgáló kutatócsoport 5 lehetséges magyarázattal szolgált:
- Egy csillag, amely a fekete lyuk körül kering, minden keringés során átadja tömegének egy részét a fekete lyuknak, amint egyre közeledik felé. Ez esetben azonban nem világos, hogy miért marad hasonló erősségű az összes röntgenkitörés és miért éppen 3 napig tart.
- Egy fekete lyuk által részben széttépett csillag az aszimmetrikus tömegvesztés miatt fokozatosan egyre távolabbra lökődik a fekete lyuktól. Ez a forgatókönyv azonban nem tudja megmagyarázni a kitörések közel állandó energiáját.
- Egy akkréciós koronggal rendelkező fekete lyuk körül keringő égitest relativisztikus (tehát fénysebességhez közeli sebességű) precessziót (tengelykilengést) mutathat. Az ismert, ilyen jellegű források tulajdonságai azonban nem egyeznek az Ansky-éval.
- Ha a rendszerben jelen van egy másik szupernagy tömegű fekete lyuk is, annak a központi fekete lyukra tett hatása növelheti a röntgenkitörések periódusát. Ám ha ez a forgatókönyv valósulna meg, a periódusidő 3 nagyságrenddel gyorsabban nőne.
- A fekete lyuk akkréciós korongjának instabilitása okozhat visszatérő akkréciós megszaladásokat. Az azonban ismét nem egyértelmű, hogy ez a fajta viselkedés hogyan hozhat létre ennyire kiszámítható viselkedésű kitöréseket.
A felsorolt forgatókönyvek egyike sem írja le megfelelően az Ansky viselkedését, így a rejtély megoldásához elégedhetetlenül fontos az objektum viselkedésének további megfigyelése.
A cikk forrása: https://aasnova.org/2026/04/29/a-black-holes-puzzling-x-ray-bursts/
Szerző: Könyves-Tóth Réka, Tudományos munkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet