A felfedezést a Sunrise III elnevezésű, ballonra szerelt napmegfigyelő obszervatórium felvételei tették lehetővé, amelyek egy 2024-es repülés során a Föld sztratoszférájából készültek a Napról.
A Sunrise III megfigyelései keskeny, hosszúkás, szálszerű mágneses struktúrákat tártak fel, amelyek egy nyugodt régió feletti mágneses kupola belsejébe ágyazódtak. A mágneses kupola a naplégkörben (kromoszféra) alakul ki, amikor a napfelszínen (fotoszféra) koncentrálódó mágneses terek a fotoszféra feletti magasságba törnek, és kifelé ívelnek. Az új megfigyelések azt mutatják, hogy ez a mágneses kupola nem egyszerű, egyenletesen táguló szerkezet, hanem számos vékony, hosszúkás alstruktúra alkotja. Egy numerikus szimulációval a kutatók reprodukálták a műszer által megfigyelt szálszerű jelenségeket, és kimutatták, hogy azok a Nap felszínén zajló mozgások által megcsavart mágneses erővonalakkal állnak kapcsolatban.
A napkorong látható szélén található nyugodt terület független megfigyelései során a Sunrise III feltérképezte a szpikulák – a napfelszínről felfelé nyúló, sugárszerű struktúrák – mágneses terét, és feltárta, hogyan változik a mágneses tér eloszlása a perem feletti magasság függvényében.
A Nap azon területeit, ahol nincs a napfoltokhoz hasonló aktivitás, csendes területeknek nevezik. A Nap felszínének nagy részét ezek a csendes régiók teszik ki. Itt a mágneses terek gyengébbek, mint az aktív területeken, és ez megnehezíti a földfelszíni részletes méréseket, mivel a Föld légköre elhomályosítja a felvételeket.
A Sunrise III egy nemzetközi együttműködésben megvalósult projekt, amelynek keretében a Napot figyelték meg egy 1 méter átmérőjű teleszkóppal. A távcsövet 2024-ben egy ballon emelte 35 kilométeres magasságba, a sztratoszférába. Ebben a magasságban a légkör zavaró hatását kiküszöbölve vizsgálhatjuk a Napot. A jármű három, különböző országok által kifejlesztett műszert szállított.
A sztratoszférából végzett nagy pontosságú megfigyelések lehetővé tették a Nap nyugodt területei feletti kromoszférikus mágneses terek szerkezetének feltérképezését. Ezek az eredmények fontos támpontokat jelentenek ahhoz, hogy megértsük, hogyan jut fel az energia a Nap felszínéről, és melegíti fel a Nap légkörét.
Forrás: https://www.nao.ac.jp/en/news/science/2026/20260930-sso.html
A felfedezésről beszámoló szakcikkek: https://iopscience.iop.org/article/10.3847/2041-8213/ae909b, https://iopscience.iop.org/article/10.3847/2041-8213/ae8f38, https://iopscience.iop.org/article/10.3847/2041-8213/ae9607
Szerző: Ujhelyi Borbála, Kutatási asszisztens
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet