Áttörés az űrkémiában: rekordméretű kénmolekulát találtak a Tejútrendszer központjában

Áttörés az űrkémiában: rekordméretű kénmolekulát találtak a Tejútrendszer központjában

2026 március 14
| Szerző: Derekas Aliz, Tudományos főmunkatárs, ELTE Gothard Asztrofizikai Obszervatórium
A csillagászat és a kémia határterületén dolgozó kutatók mérföldkőhöz érkeztek az élet eredetének kutatásában:

2026. elején bejelentették, hogy felfedezték a világűr eddigi legnagyobb kéntartalmú szerves molekuláját. A Max Planck Földönkívüli Fizikai Intézet (MPE) és a spanyol Asztrobiológiai Központ (CAB) szakemberei a Tejútrendszer szívében, a Földtől 27 000 fényévre található G+0.693–0.027 jelű molekulafelhőben azonosították a tiepin nevű vegyületet, amelynek tudományos neve 2,5-ciklohexadién-1-tion (C6H6S).

 Egy a Tejútrendszerünk magjában található csillagközi felhőben fedezték fel az első kéntartalmú, hattagú gyűrűs molekulát.
Egy a Tejútrendszerünk magjában található csillagközi felhőben fedezték fel az első kéntartalmú, hattagú gyűrűs molekulát.

Ez a felfedezés azért bír rendkívüli jelentőséggel, mert a tiepin egy 13 atomból álló, stabil, hatszögletű gyűrűs szerkezet, amely messze összetettebb, mint az eddig az űrben észlelt, legfeljebb hatatomos kénvegyületek. Bár a kén elengedhetetlen az élethez, hiszen kulcsszerepet játszik a fehérjék és enzimek felépítésében, a csillagközi térben eddig csak egyszerűbb formáit láttuk. Ez a felfedezés végre áthidalja azt a régóta fennálló tudományos szakadékot, amely a világűr egyszerű kémiája és a meteoritokban, üstökösökben talált komplex szerves anyagok között tátongott.

A kutatás sikeréhez a legmodernebb laboratóriumi technikákra volt szükség. A kutatók a laborban a rendkívül büdös, folyékony tiofenolból (C₆H₅SH) állítottak elő tiepint 1000 voltos elektromos kisülés segítségével, majd egy saját fejlesztésű spektrométerrel rögzítették a molekula egyedi „rádió-ujjlenyomatát”. Ezt a hét számjegyű pontossággal meghatározott jelet vetették össze a spanyolországi IRAM és Yebes rádióteleszkópok által gyűjtött adatokkal, ami lehetővé tette a molekula kétséget kizáró azonosítását a távoli gázfelhőben.

 Az MPE kutatói, Christian Endres és Mitsunori Araki az általuk kifejlesztett csúcstechnológiás laboratóriumi spektrométerrel.  Egyikük az új molekula létrehozásáért felel, míg a másik precíziós spektroszkópiával rögzíti annak ujjlenyomatát. A fotó közepén egy hatalmas vákuumkamra látható, ahol az új molekula megszületik és azonnal mérések sora vár rá.
Az MPE kutatói, Christian Endres és Mitsunori Araki az általuk kifejlesztett csúcstechnológiás laboratóriumi spektrométerrel. Egyikük az új molekula létrehozásáért felel, míg a másik precíziós spektroszkópiával rögzíti annak ujjlenyomatát. A fotó közepén egy hatalmas vákuumkamra látható, ahol az új molekula megszületik és azonnal mérések sora vár rá.

A felfedezés egyik legizgalmasabb tanulsága, hogy ez a bonyolult molekula egy olyan fiatal, csillag nélküli régióban található, ahol még el sem kezdődött a csillagok kialakulása. Ez azt bizonyítja, hogy az élethez szükséges kémiai alapok már jóval a csillagok és bolygók születése előtt készen állnak a kozmikus sötétségben. Ahogy azt Mitsunori Araki és Valerio Lattanzi, a tanulmány szerzői kiemelték: ez az eredmény egy közvetlen kémiai hidat épít a csillagközi anyag és a mi Naprendszerünk között, arra utalva, hogy az élet építőkövei sokkal elterjedtebbek a galaxisban, mint azt eddig képzeltük.

 

A cikk forrása:  https://www.mpg.de/26040668/the-origins-of-the-chemistry-of-life-in-space

Szerző: Derekas Aliz, Tudományos főmunkatárs, ELTE Gothard Asztrofizikai Obszervatórium