hogy a mágneses térrel való kölcsönhatások hozzájárulhatnak a kialakulóban lévő kettős protocsillagok tagjai közötti távolság csökkenéséhez. Ez segíthet megmagyarázni a Tejútrendszerben megfigyelt kettős csillagrendszerek jellemzőit. Az eredmények ugyanakkor kiterjeszthetők a kettős fekete lyukakra is, így betekintést nyújtanak a szupernagy tömegű fekete lyukak korai fejlődésébe.
A sűrű molekulafelhővé összeomló csillagközi gázfelhőket molekulafelhőmagnak nevezzük. Itt egyidőben több csillag alakul ki egymás közelében. Egyes esetekben két csillag gravitációsan kötve marad egymáshoz és kettős rendszert alkot. A megfigyelések szerint a kettős rendszerek korán létrejönnek, még azelőtt, hogy maguk a csillagok teljesen kialakulnának. A csillagászok egyelőre nem tudják, hogy a még kialakulóban lévő protocsillagok hogyan képesek olyan gyorsan kettős rendszereket alkotni.
Új szimulációk, amelyeket több szuperszámítógép, köztük az ATERUI III és elődje, az ATERUI II bevonásával készítettek a Japán Nemzeti Csillagászati Obszervatóriumban (NAOJ), azt mutatják, hogy a csillagközi mágneses tér és a protocsillagokat körülvevő gáz közötti kölcsönhatások képesek elvenni egy protocsillag-pár perdületét, lehetővé téve a kettős rendszerek kialakulását egy reális időtartamon belül. A kutatás részeként mágneses tér nélkül is futtattak szimulációkat, amelyekben a protocsillagok távolabb kerültek egymástól. Ez azt jelzi, hogy a mágneses tér fontos szerepet játszik a folyamatban.
A szimulációk arra is utalnak, hogy ugyanez a folyamat hatással lehet a két kisebb galaxis összeolvadásából kialakult galaxisok gázban gazdag központjában található, nagy tömegű kettős fekete lyukakra is. Ez segíthet megmagyarázni, hogy a nagy tömegű fekete lyukak hogyan tudnak egymáshoz elég közel kerülni ahhoz, hogy összeolvadjanak és szupernagy tömegű fekete lyukat alkossanak. A nagy tömegű fekete lyuk-kettősökről futtatott szimulációk még mindig számítástechnikai kihívást jelentenek, ezért a mágneses terek hatásának alapos vizsgálata a kettős fekete lyukakra a jövőbeni kutatások témáját alkothatja.
A kutatók által készített szimulációk vizualizációja megtekinthető ebben a YouTube-videóban: https://youtu.be/cSnH4wBwoGA?si=Igh2_SEW6xaawTuF
Forrás: https://www.nao.ac.jp/en/news/science/2026/20260605-cfca.html
Az eredményeket bemutató szakcikk: https://academic.oup.com/mnras/article/548/2/stag669/8651299
Szerző: Ujhelyi Borbála, Kutatási asszisztens
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet