Az objektumot sűrű por takarja, ezért más távcsövekkel, például a Hubble-űrtávcsővel lehetetlen lett volna felvételt készíteni a robbanás előtt álló vörös szuperóriásról.
Körülbelül 40 millió évvel ezelőtt felrobbant egy csillag egy közeli galaxisban, ezzel egy rendkívüli, ámde rövid ideig tartó felfényesedést produkálva. A robbanás fénye 2025-ben érte el Földünket, amikor is június 29-án az All-Sky Automated Survey for Supernovae nevű égboltfelmérés keretein belül sikerült detektálni. Több távcső fordult azonnal az SN 2025pht névre keresztelt szupernóva felé, azonban voltak olyan kutatók is, akik archívumok adatai között kerestek képeket, mégpedig a szupernóva szülőcsillagáról, annak robbanás előtti állapotában. Hatalmas szenzációnak minősül, hogy ezúttal sikerrel jártak.
A James Webb-űrtávcsőnek az NGC 1637 jelű galaxisról alkotott képén sikerült azonosítani egy vörös óriáscsillagot éppen azon a helyen, ahol később a szupernóva-robbanást is detektálták. Az Astrophysical Journal Letters című szaklapban megjelent eredmény jelentőségét mutatja, hogy ez a James Webb-űrtávcső által elsőként felfedezett szupernóva-szülőcsillag.
A James Webb-űrtávcső képei mellett a kutatók a Hubble felvételeit is felhasználták, hogy minél többet megtudjanak a szupernóvaként felrobbanó csillag környezetéről és fizikai tulajdonságairól.
A hiányzó vörös szuperóriások rejtélye
A James Webb-űrtávcső felvételein a szupernóva szülőcsillaga egy rendkívül vörös szuperóriás csillagnak látszott, amelyet nagy mennyiségű por vesz körül.
Ennek a portöbbletnek a detektálása segíthet a csillagászoknak abban, hogy megleljék a "hiányzó vörös szuperóriások" rejtélyének kulcsát. A rejtély a következőeken alapszik: az elméletek szerint a legnagyobb tömegű, és ilyen módon legfényesebb csillagok produkálják a legnagyobb energiafelszabadulással járó szupernóva-robbanásokat. Az ilyen csillagokat pedig könnyen észre kéne vennünk a robbanás előtt készült felvételeken. Mindmáig azonban nem sok esetben sikerült ilyesmit feltárni.
A rejtély egyik lehetséges feloldása, hogy ezeket a csillagokat olyan sűrű porréteg vonja körül, hogy optikai tartományban működő távcsöveink számára láthatatlanná halványítja fényüket a szupernóva-robbanás előtt. Az SN2025pht-nek a James Webb-űrtávcső infravörös műszereivel történő detektálása megerősíteni látszik ezt a hipotézist.
Szén a porban
A kutatók nem csak a por mennyiségén lepődtek meg, hanem a kémiai összetételén is. A James Webb-űrtávcső adatainak modellekkel történő összevetése során arra jutottak ugyanis, hogy az elvárásokkal ellentétben a por nem szilíciumból, hanem szénből tartalmaz a legtöbbet. Ez valószínűleg annak az eredménye, hogy a szülőcsillagban a felrobbanása előtt a belső rétegeiből felkeveredett némi szén, ami aztán útnak indult a körülötte lévő anyagban.
A James Webb-űrtávcső közeli- és középinfravörös tartományon készített mérései kulcsfontosságúak voltak az itt bemutatott eredmények eléréséhez. A kutatócsoport tagjai a jövőben szeretnék még több szupernóva szülőcsillagát feltárni az űrtávcső korábbi felvételein.
A cikk forrása: https://esawebb.org/news/weic2604/
Szerző: Könyves-Tóth Réka, Tudományos munkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet