amelynek sugárzása a mindössze 730 millió éves Univerzumból indult felénk, és amely egy nagy tömegű csillag halálakor történő szupernóva-robbanáshoz köthető. Az önmagában is szép eredményt még különlegesebbé teszi, hogy sikerült megfigyelni a szupernóva-robbanásnak, illetve a gamma-kitörésnek otthont adó, rendkívül távoli galaxist is. Ilyen távoli objektum esetén most először sikerült a szülőgalaxisról is képet alkotni. Emellett a James Webb ismét megdöntötte saját rekordját: a gammakitörés forrásaként számon tartott szupernóva az eddig detektált legtávolabbi csillagrobbanás. Az eredményekről készített tanulmány első szerzője kiemelte, hogy kizárólag a James Webb-űrtávcső lehetett képes arra, hogy bebizonyítsa, hogy a gammakitörés egy nagy tömegű csillag szupernóvaként történő felrobbanásából ered. Ez demonstrálja azt is, hogy az űrtávcső képes egyedi csillagok vizsgálatára az "újszülött korú" Univerzumban.
A szupernóva-robbanások által mutatott fénygörbe általában néhány hét (vagy adott esetben hónap) alatti felfényesedést, majd ennél valamelyest lassabb elhalványulást mutat, és minél távolabb robbant tőlünk, annál hosszabbnak tűnnek ezek az időskálák. Az űrtávcső által vizsgált szupernóva hónapok alatt fényesedett fel, és 3,5 hónappal a gammakitörés megfigyelése után volt a legfényesebb. Éppen ezért erre az időpontra időzítették a követő méréseket a James Webb-űrtávcsővel.
A szupernóva-robbanásokkal szemben a mindössze néhány másodpercig tartó rövid gammakitörések rendkívül ritka eseménynek számítanak. Akkor jöhetnek létre, amikor két neutroncsillag, avagy egy neutroncsillag és egy fekete lyuk összeütközik. A most észlelthez hasonlóan hosszú, tehát kb. 10 másodperces GRB-k a kutatók szerint a nagy tömegű csillagok szupernóva-robbanásaihoz köthetőek.
A 2025. március 14-én detektált GRB-t a James Webb-űrtávcsövön kívül egyéb földi- és űrtávcsövek is figyelemmel követték világszerte.
A vizsgált szupernóvával kapcsolatban még egy meglepő dolog akadt: fizikai tulajdonságait tekintve nagyon hasonlított a közelebbi szupernóvákra. Ez azért érdekes, mert a korai Univerzumban kevesebb nehéz elem volt, és így azt gondolnánk, hogy az akkori csillagrobbanások is különbözhettek a mostaniaktól. Ezzel ellentétben sikerült kimutatni, hogy ez a távoli szupernóva pontosan úgy viselkedik, mint közelebbi társai. A mérések alapján az is megállapítható, hogy a GRB-nek, illetve a szupernóvának otthont adó galaxis hasonló az Univerzum többi korai galaxisához. Mivel maga a galaxis csak néhány erősen vörösödött pixelként látszik a felvételeken, pontos tulajdonságait kevésbé tudjuk megállapítani, de már csak a detektálás ténye is áttörést jelent.
A kutatást publikáló csoport tagjai újabb távcsőidő pályázatot nyújtottak be, és nyertek el a James Webb-űrtávcsőre, mégpedig azzal a fő céllal, hogy GRB-ket vizsgáljanak a távoli Univerzumban, és ezek alapján megtalálják a legkorábbi galaxisok ujjlenyomatait.
A cikk forrása: https://esawebb.org/news/weic2523/
Szerző: Könyves-Tóth Réka, Tudományos munkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet