Számos földi- és űrtávcsővel vizsgálták meg rajta keresztül egy kistömegű csillag életének utolsó állomását, s most a James Webb-űrtávcső is felvételt készített róla az infravörös tartományban.
A planetáris ködök a Napunkhoz hasonlóan kistömegű csillagok végállapotakor alakulnak ki: közepükön egy fehér törpecsillag található, amelyet a csillag korábban csillagszélként lefújt anyaga vesz körbe egy táguló, színes gázfelhőként. A felhő anyaga a későbbiekben kialakuló csillagrendszerek anyagának építőkövéül szolgál. A James Webb-űrtávcső a Hélix-köd vizsgálatával tehát betekintést enged Napunk távoli jövőjébe is, mégpedig minden eddiginél részletesebben.
Az űrtávcső NIRCam nevű, közeli infravörös kamerájának felvételén a táguló gázfelhő belső régiójának határán található, oszlopokhoz hasonlító alakzatok látszanak. A jellegzetes formákat a gázfelhő belső, melegebb régiójának a külső, hidegebb héjban található por- és gázanyaggal történő kölcsönhatása hozta létre.
Az ikonikus Hélix-ködöt két évszázada számos földi és űrtávcsővel figyelték már meg a csillagászok, a James Webb-űrtávcső közeli infravörös felvételei azonban még a Hubble-űrtávcső képeinél is részletesebben szemléltetik a forró és a hideg gáz éles határát.
A planetáris köd központjában található fehér törpecsillag nem látszik a James Webb-űrtávcső felvételén, de a sugárzása által létrehozott jellegzetességek annál inkább. A központi csillaghoz legközelebbi, forró régióban ionizált gáz található, kijjebb pedig, ahol a gázfelhő hőmérséklete alacsonyabb, a hidrogéngáz molekuláris formában van jelen. A legkülső régiót komplexebb molekulák alkotják, amelyek a porfelhőben keletkeztek, és a később kialakuló csillagok, illetve a körülöttük lévő bolygók építőkockáiul szolgálnak.
Az űrtávcső felvételén a színek a planetáris köd hőmérsékletére, illetve a kémiai összetételére utalnak. A kék szín árnyalatai a legforróbb régiókat jelölik, amelyeket az intenzív ultraibolya sugárzás fűt. Kijjebb sárga szín jelzi azt a területet, ahol a hidrogénatomok molekulákká kapcsolódnak, míg a felvétel legkülső részén pirosas színnel látszik, amint a gáz elvékonyodik, és formát ölt a későbbi csillagok anyagául szolgáló poranyag.
A Hélix-köd tőlünk 650 fényévre található a Vízöntő csillagképben, és talán kijelenthető, hogy nem csak a múltban, hanem az elkövetkező időkben is a csillagászok egyik kedvenc planetáris köde marad.
A cikk forrása: https://esawebb.org/news/weic2601/
Szerző: Könyves-Tóth Réka, Tudományos munkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet