Ez a március a Vénuszról és a Jupiterről szól
Március elején nagy visszhangot váltott ki a Jupiter és a Vénusz szoros közelsége. Amint arról februári cikkünkben már írtunk, a két planéta március elsején és másodikán mindössze 41-43 ívmásodpercre közelítette meg egymást (ez a Hold látszó égi átmérőjének másfélszerese). A másodikai együttállás szépségét tovább tetézte a Hold közelsége is, amint az az alábbi képen is látható.
A jelenség látványa saját tapasztalatom szerint is sokakat megfogott, talán a tavalyi bolygófüzérhez tudnám mérni, sokan felhozták a témát, és tanácsot kértek a bolygók megfigyeléséről, vagy csak érdeklődtek, hogy vajon mit láttak az esti égen.
Annak, hogy a jelenség ekkora érdeklődést váltott ki, fő oka a rendkívül jó észlelhetősége. E honlapon igyekszünk lefedni a csillagászat iránt érdeklődők teljes spektrumát, a kezdők és a tapasztalt veteránok igényeit is kielégítve. Utóbbiak miatt időnként már-már értelmezhetetlenül horizont közeli kamikaze jelenségekről is beszámolunk: ez is a kötelességünk része. A hétköznapi ember számára azonban teljesen irreleváns, ha hajnali 6 órakor a horizont felett 1 fokkal (talán) megpillanthatja az éppen pislákoló Merkúrt – viszont, ha az éjszakai égbolt legfényesebb objektumai mind összegyűlnek egy kis területen, az már valami! A kényelmes, naplemente utáni vagy ahhoz közeli időpont (sokan ráadásul ilyenkor érnek haza munkahelyükről) is fokozza az észlelés kényelmességét.
Miért éppen most?
Az alábbi illusztráción a Naprendszer síkját láthatjuk. A bolygók pályáját fekete ellipszisek jelzik, az ezekről lelógó kicsi pálcikák e pályák dőlését mutatják. A bolygókat pici lila korongok hivatottak ábrázolni (egyáltalán nem méretarányosan), míg a távolságok értelmezésében a négyzetrácsos háló segít (a négyzetek oldalai 1 csillagászati egységet jeleznek, vagyis az átlagos Nap-Föld távolságot).
Egyszerűen arról van szó, hogy a Földről nézve éppen ezekben a hetekben jár közel egymáshoz a Vénusz és a Jupiter. Vegyük észre, hogy a Földet, a Vénuszt és a Jupitert szinte összeköthetnénk egy egyenes vonallal! Nagy bánatunkra (mint azt a képen vörös régió is jelzi) mindkét bolygó viszonylag közel látszik a Naphoz, az ábrázolt másodikai időponthoz képest a huszonharmadika és huszonnegyedike pedig csak kényelmetlenebb lesz – de ez ne szegje kedvünket, a helyzet teljesen tűrhető.
Március 23-án és 24-én a Jupiter, Holdsarló és Vénusz csodálatos sorakozója vár ránk!
Három hétnyi szünet után a Hold és a Vénusz ismét megközelítik egymást, a Jupiter azonban már rohamlépetekkel halad a horizont felé. Az Uránusz azonban gondoskodik róla, hogy a Vénusz most se maradjon bolygókísérő nélkül! 23-án késő délután, illetve kora este szép füzérben áll majd előttünk a Jupiter–Hold–Vénusz–Uránusz kvartett, ráadásul a Hold csak vékony és szépséges sarlóját mutatja majd felénk. Március 23-án és 24-én az éjszakai égbolt három legfényesebb égiteste, a Hold, az Esthajnalcsillag és a Jupiter formáz látványos, és szabad szemmel is könnyen megtalálható együttállást az égen.
A 23-i sarló 5%-os megvilágítottságú, igen vékony célpont lesz, ám 18:30-kor még mindig kényelmesen megfigyelhetjük a maga 17 fokos látóhatár feletti magasságával. 18:23 perckor a holdsarló éppen két napos lesz, tehát percre pontosan 2 nap telt el már újhold óta. A tavaszi esti ég különösen kedvező a holdsarló megfigyelésére, így fiatal kora ellenére pompásan megfigyelhető lesz. A Jupiter ekkorra ugyan csak 6 és fél fokkal jár a látóhatár fölött, de nem kell aggódnunk: a bolygó továbbra is olyan fényesen ragyog, hogy ha tudjuk, merre keressük, szabad szemmel is látni fogjuk.
24-én a Jupiter még mindig megfigyelhető lesz, ám egy újabb tyúklépéssel közelebb kerül a Naphoz, láthatósága enyhén romlik. A Hold, a Vénusz és az Uránusz azonban egy klubba tömörülnek, a Hold megelőzi a Vénusz és az Uránusz közé ér.
A Hold 24-én már éppen három napos lesz, ám 10,5%-os megvilágítottságával továbbra vékony sarlónak látszik még. 19:00 óra után szabad szemmel is látványosan felsejlik a hamuszürke fény, a Hold megvilágítatlan oldalának halvány derengése, mely ezen a napon a legfényesebb, leglátványosabb. Egy kézitávcsővel még a holdtengerek is láthatóak lesznek a megvilágítatlan oldalon, sőt, ha szerencsénk van, a sarló északi vagy déli csúcsánál apró természetes világítótornyokat, a fényes felszíntől leszakadt, sötét oldalon kiálló krátercsúcsokat is láthatunk! A Vénuszt kész ajándék lesz ilyen magasan és már sötétben megfigyelni, bár az igen apró, 13,5”-es és 80%-os vénuszkorong felbontásához legalább 100x-os nagyítású csillagászati távcsőre lesz szükségünk. Az a tény, hogy a Holdat még mindig csak takarékosan világítja meg a Nap, lehetővé teszi majd az Uránusz észlelését is! Mivel az Uránusz szabad szemmel nem fog látszani, legalább egy kézitávcsőre szükségünk lesz, hogy megpillanthassuk a holdsarló fölött 3 fokkal járó bolygót. 25 fokos magassága még nagytávcsöves korongészlelést is kényelmesen lehetővé teszi, 250x körüli nagyításon a zöldes bolygó apró korongja már jól láthatóan megmutatkozik.
A hivatalos észleléseket böngészve úgy tűnik, hogy az Uránusz legutóbbi dokumentált magyar észlelését január elsején hajtotta végre Debrecenből Vigh Ádám.
Itt az ideje egy újabb magyar Uránusz-észlelésnek! Arra buzdítjuk Szeretett Olvasóinkat, hogy észleljék az Uránuszt, és a bolygóról készült rajzot, fényképet töltsék fel az MCSE Észlelésfeltöltőjére, vagy küldjék el nekünk, és mi feltöltjük!
Derült eget!
Szerző: Bacsó Zétény, Amatőrcsillagász
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló