Jellegzetes tavaszi csillagkép, amely május elején delel. Most márciusban is igazán feltűnik, már napnyugta után a keleti horizont közelében. Nem túl magasan a horizonttól szépen átível az éjszakai égbolton, hajnalban pedig nyugati irányban eltűnik.
Lássuk, hogyan alakult az évszázadok során, és mit rejt magában ez a csillagkép.
Az égi hatalom, avagy hogyan került az Oroszlán az égre?
Az Oroszlán a legősibb csillagképek közé tartozik, amelyet már Mezopotámiában is ismertek. A perzsák Shirnek nevezték, a törökök Artannak, a zsidók pedig Aryenek hívták. Valamennyi oroszlánt jelent, és a Nap hatalmának jelképe volt, ami minden népnél az erőt, az erőteljességet jelentette. Királyok csillagképe volt, nem hiába találunk az ókori népeknél (pl. Perzsiában, Babilóniában) is oroszlánt ábrázoló szobrokat, főleg épületek, királyi paloták bejáratánál.
A késői Egyiptomban nagy jelentőséget tulajdonítottak a csillagképnek, ugyanis megfigyelték, hogy amikor a Nap éves égi útja során az Oroszlánhoz közeledik, akkor várható a Nílus áradása. Tehát gazdasági szempontból is igen fontos volt, mivel egy jelentős eseményt jelzett. De tudjuk, hogy az ókorban amolyan naptárként is funkcionáltak a különféle konstellációk vagy csillagok.
Kínában Hin Jüen-nek (királyi család) nevezték a körülötte lévő halvány csillagokkal együtt.
A görög mitológiában két kiemelkedőbb történet ismert az oroszlánnal kapcsolatban. Az egyik Héraklészhez köthető, a 12 feladata közül az első volt a nemeai oroszlánnal való megküzdés. Héraklész (a római mitológiában Hercules) Zeusz és Alkméné gyermekeként született. Héra, Zeusz felesége, többször próbálta a gyermek életét kioltani, ám sikertelenül. Ereje már csecsemőként megmutatkozott, később Amphitrüton (Alkméné férje) gondoskodott az oktatásáról, Castor és Pollux tanították ökölvívásra és fegyverforgatásra. 18 éves korában megölte a Khitairón hegyén tanyázó oroszlánt, lenyúzott bőrét pedig hátán hordta. Aztán elkerült Thébaiba, ahol ő látta el a város védelmét. Az akkori király, Kreón lányát, Megarát vette később feleségül. Héra viszont nem bírta végignézni Héraklész sikereit, ezért rontást küldött rá, és egy alkalommal megölte saját fiait. Tettéért Héraklész Delphoi jósdájában azt a parancsot kapta, hogy menjen unokatestvéréhez, Mükéné királyához, Eurüsztheuszhoz, és szolgáljon neki. A király 12 nehéz feladatot szabott ki rá. Segítségül az istenek fegyvereket ajándékoztak az ifjú harcosnak: Hermésztől kapott egy kardot, Apollóntól íjat és nyilakat, Hephaisztosztól egy vértet, Athénétől egy pajzsot, Poszeidóntól pedig lovakat. Az oroszlánnal való küzdelemben viszont egyiket sem tudta használni, ugyanis az összes harci eszköze csődöt mondott, a nyilak az oroszlán bőréről visszapattantak, így kézzel fojtotta meg a szörnyeteget, amely egész Nemea környékét rettegésben tartotta. Ezt követően megnyúzta az állatot és pajzsként hordta magát az állat bőrét. Zeusz látva a hősi tettet, Héraklész tiszteletére az égre helyezte az oroszlánt.
A másik történet Piramuszhoz és Thisbéhez kapcsolódik. A két fiatal találkozni akart, előre megbeszélték a helyszínt, egy szederfa alatt. Amikor Thisbe megérkezett, Piramusz még nem volt ott, a lányt azonban megijesztette a zsákmányától frissen összevérzett oroszlán. Elszaladt, de futás közben fátyla elszakadt, és az oroszlán utánakapott a mancsával. Piramusz, amikor megérkezett, csak ezt a szakadt fátylat látta, és azt hitte, hogy kedvesét felfalta egy vadállat. Fájdalmában tőrt döfött a szívébe. Ezután Thisbe visszaérkezett, látván kedvese holttestét, ő maga is kioltotta életét. Látván ezt Zeusz, az égre helyezte a fátylat, ami azóta az Oroszlán csillagkép felett, Bereniké Hajaként van az égen.
A magyar mondavilág elfeledkezett erről a csillagképről, az egyetlen, ami a Leóval kapcsolatban fennmaradt kultúránkban, hogy legfényesebb csillagát, a Regulust Királycsillagnak nevezték.
Csillagászati adatok a csillagképről:
- α Leonis (Regulus): a csillagkép legfényesebb csillaga, majdnem az epliktikán fekszik. Többszörös rendszer, amely 78 fényévre van tőlünk, fényessége 1,35 magnitúdó, Napunknál 140-szer több energiát sugároz. Nevének jelentése kis király. Egyesek szerint az elnevezés Kopernikusztól származik, de feltehetően hamis állítás, mert már az ókorban is használták. Plinius szerint azért nevezték királycsillagnak, mert az ekliptika közelében van. Ezért a bolygókkal, illetve a Nappal és a Holddal is többször kerülnek együttállásba és szembenállásba. Egy másik elmélet szerint a csillag szerepet játszhatott a betlehemi csillag legendájában, ugyanis kutatások szerint az i. e. 3 szeptembere és i. e. 2 májusa közötti periódusban több olyan együttállás is volt, amikor a Jupiter nagyon közel került a Regulushoz.
Régi arab neve Kabelced, amelynek jelentése az oroszlán szíve. Latinosan gyakran használt neve Cor Leonis. Tycho Brahe katalógusában Basiliscusként jelenik meg.
- β Leonis (Denebola): a második legfényesebb csillag, az oroszlán farka, 40 fényévre tőlünk. Felszíni hőmérséklete 20 ezer fok körüli. γ Leonis (Algieba): az oroszlán sörénye, az egyik legszebb több csillagból álló rendszer, összfényessége 1,9 magnitúdó. Már egy kisebb távcsővel is megfigyelhető a kettőscsillag. A közelében van a Leonidák meteorraj radiánsa.
Mélyég-objektumok:
Az Oroszlán csillagképben számos galaxis található, egy részük nagyobb távcsővel figyelhető meg.
- M65, M66: spirálgalaxisok, a Virgo–Leo extragalaxis-halmazhoz tartoznak. Már egy 8 cm-es távcsővel is megfigyelhető.
- NGC 3626: spirálgalaxis, amelyet William Herschel fedezett fel 1784-ben. 86 millió fényévre van tőlünk. 1493 km/s sebességgel távolodik tőlünk.
- M95: küllős spirálgalaxis, a Leo I galaxiscsoport tagja
- M96: a Leo I galaxiscsoport legfényesebb tagja
Egyéb:
- Leonidák meteorraj: minden év novemberében van a maximuma, a raj egyes években pedig különösen aktív. Felelőse a Tempel–Tuttle nevű üstökös, amely 33 évente kerül a Nap közelébe, ekkor a legaktívabb. Kutatók régi krónikákban is beazonosították a meteorrajt, legkorábbi adatai 902-ből valók és egy koreai naplóban találhatók.
- R Leonis: hosszú periódusú vörös változócsillag, amelynek fényessége 310 naponként 5–10 magnitúdó között változik.
Szerző: Diószegi Orsolya, Tudományos újságíró
Svábhegyi Csillagvizsgáló
