Ez akkor következik be, amikor a Hold pontosan a Nap és a Föld közé kerül, és árnyékot vet bolygónk felszínére. A jelenség különlegessége abból adódik, hogy a Hold és a Nap látszó átmérője az égbolton közel azonos, körülbelül 0,5 fok. Ennek az égi „véletlennek” köszönhető, hogy a Hold képes akár teljesen is eltakarni a Napot, noha valójában a Nap átmérője mintegy 400-szor nagyobb a Holdénál – igaz, nagyjából ugyanennyiszer messzebb is van a Földtől.
Napfogyatkozás azonban nem következik be minden újhold idején. Ennek oka, hogy a Hold keringési síkja mintegy 5°-os szöget zár be a Föld Nap körüli pályájának síkjával, az ekliptikával. A legtöbb újhold alkalmával a Hold árnyéka a Föld fölött vagy alatt halad el. Napfogyatkozás csak akkor jöhet létre, ha az újhold a két pályasík metszésének közelében, az úgynevezett csomópontok egyikében következik be. Ez a geometriai feltétel magyarázza, miért viszonylag ritkák ezek az események egy adott földrajzi helyről nézve.
A napfogyatkozásnak három alapvető típusa különböztethető meg: részleges, teljes és gyűrűs napfogyatkozás. Részleges napfogyatkozás során a megfigyelő a Hold félárnyékában, azaz a penumbrában helyezkedik el. Ilyenkor a Napnak csak egy része takaródik el, a jelenség pedig a Hold földközeli (perigeum) és földtávoli (apogeum) helyzete esetén is előfordulhat.
Teljes napfogyatkozáskor a megfigyelő a Hold teljes árnyékába, az umbrába kerül. Ebben az esetben a Hold látszó átmérője kissé nagyobb a Napénál, ami akkor lehetséges, ha a Hold perigeum közelében jár. A Nap teljes eltűnésekor láthatóvá válik a napkorona, a csillagok és bolygók is feltűnhetnek az égen, miközben a környezet hőmérséklete rövid időre csökken, és különleges légköri és optikai jelenségek is megfigyelhetők.
Gyűrűs napfogyatkozás esetén szintén az umbrában tartózkodik a megfigyelő, ám ekkor a Hold apogeum környékén jár, ezért látszó átmérője kisebb a Napénál. A Hold nem képes teljesen eltakarni a napkorongot, így annak pereme fényes gyűrűként, az úgynevezett „tűzgyűrűként” ragyog a sötét holdkorong körül. Bár látványos, a gyűrűs napfogyatkozás során soha nem szabad szabad szemmel a Napba nézni, mivel a fotoszféra (ahonnan a napsugárzás kb. 90%-a érkezik) egy része végig látható marad!
Február 17-én rendkívül látványos és tudományos szempontból is jelentős égi jelenség figyelhető meg a Föld legdélebbi kontinense, az Antarktisz felett: gyűrűs napfogyatkozás következik be. Bár a napfogyatkozások a csillagászati ciklusok részeként rendszeresen előfordulnak, az ilyen események térbeli eloszlása rendkívül egyenetlen. Különleges az, hogy a fogyatkozás sávja olyan elszigetelt és szélsőséges környezetet érintsen, mint az Antarktisz, ami tovább növeli a jelenség tudományos és megfigyelési értékét.
Az antarktiszi helyszín különleges körülményeket teremt a jelenség tanulmányozásához. A kontinens nagy részét vastag jégtakaró borítja, és a légkör itt a Föld egyik legtisztábbja: rendkívül alacsony a levegő páratartalma, a légszennyezés gyakorlatilag elhanyagolható, és a turbulencia is kisebb, mint a mérsékelt övi területeken. Ezek a tényezők ideális feltételeket biztosítanak a napsugárzás pontos méréséhez, valamint annak vizsgálatához, miként változik a Föld felszíne és légköre a beérkező sugárzási energia hirtelen csökkenésekor.
A gyűrűs napfogyatkozás során az antarktiszi kutatóállomásokon működő műszerek érzékelhető változásokat regisztrálhatnak. A napsugárzás intenzitásának csökkenése rövid időre mérhető hőmérséklet-visszaesést idéz elő a felszín közelében, valamint hatással van a légköri áramlásokra és az ionoszféra viselkedésére is. Ezek az adatok különösen értékesek, mivel az Antarktisz extrém környezete felerősíti azokat a folyamatokat, amelyek más földrajzi szélességeken nehezebben különíthetők el.
A február 17-i gyűrűs napfogyatkozás az Antarktisz felett jól példázza a Nap–Föld–Hold rendszer rendkívüli pontossággal működő égi mechanikáját. És bár a jéggel borított kontinens egén lezajló „tűzgyűrű” jelenség szinte észrevétlen marad az emberek többsége számára, ne csüggedjünk, ugyanis idén augusztus 12-én Magyarországról is megfigyelhető lesz egy napfogyatkozás, bár tőlünk nézve csupán részleges lesz. A kalandra vágyók pedig Spanyolországba utazva ekkor teljes napfogyatkozást láthatnak majd!
Szerző: Varga Nóra, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló