📅 Dátum: 2026. február 25., szerda.
⏰ Időpont: 18:30-kor.
🤩 Merre nézzünk az égen: déli irányba, 70 fokkal a látóhatár fölé.
Megfigyelés: A Bika csillagkép bétája, az Elnath 21 ívpercre, azaz kevesebb mint fél fokra közelíti meg a 64%-os megvilágítottságú Holdat.
Információk a jelenségről: Február 25-én szerdán, 18:30-kor igen látványos együttállást figyelhetünk meg a déli égbolton: a béta Tauri, más néven Elnath kevesebb mint fél fokra közelíti meg a 64%-os fázisú Holdat, körülbelül 70 fokkal a déli horizont felett. A jelenség szabad szemes, semmiféle segédeszközre nem lesz szükségünk, csak élvezzük a látványt!
Az égbolt szépségeit kedvelők bizonyára azt is díjazni fogják, hogy a párostól majdnem huszonhárom fokkal balra lentebb ott ragyog majd a januári oppozíciója után még mindig -2,5 magnitúdós fényességű Jupiter is.
Bár az Elnath vidéke igen gazdag mélyég-objektumokban, nyílthalmazokban és ködökben, ez alkalommal a Hold zavaró fénye miatt ezek megfigyelése nem jöhet szóba. Az együttállásról viszont kiváló asztrofotók készülhetnek, ne felejtsük otthon a kameránkat!
A béta Tauri, azaz Elnath, avagy Alnath és a Hold találkozásai, együttállásai gyakoriak, tekintve, hogy a csillag az ekliptikától mindössze 5,4 fokkal északra található. Ez a távolság arra is esélyt ad, hogy a mostanihoz hasonló, igen szoros együttállásokat figyeljünk meg, sőt a déli féltekén az Elnath okkultációi is rendszeresen megfigyelhetők, míg az északi féltekén az európai kontinenshez legközelebb csak Ciprusról lehet fedéseket megfigyelni, onnan is csak ritkán.
A csillag elhelyezkedése annyiban különleges, hogy két csillagképhez is sorolták az idők folyamán. Ptolemaiosz szerint a Szekeres, azaz Auriga csillagkép harmadik legfényesebb tagja, Johann Bayer, a modern csillagkatalogizálás egyik atyja, viszont a Bika második legfényesebb csillagaként hivatkozott rá az általa kiadott Uranometria atlaszban. Ezért aztán az Elnathra hol béta Tauriként, hol gamma Aurigaeként hivatkoztak egészen 1930-ig, amikor a csillagot végérvényesen a Bikához sorolták.
A csillag tulajdonnevét, mint annyi más esetben, az ókori arab asztronómusoknak köszönhetjük. Az Al Nath arab szó magyarul azt jelenti, hogy „az öklelő”, azaz ők egyértelműen a Bikához sorolták az égitestet. A kínaiak viszont Wǔ Chē Wǔ néven ismerték, ami azt jelenti, hogy „az öt szekér közül az ötödik” – ők Ptolemaioszhoz hasonlóan a Szekereshez kapcsolták a csillagot.
Az Elnath 1,6 magnitúdós látszó fényességével „csak” a 27. legfényesebb csillag az égbolton, ugyanakkor asztrofizikai szempontból nagyon is izgalmas égitestről van szó. A CP (chemically peculiar, azaz kémiailag különleges) csoportba, azon belül is a HgMn-csillagok közé tartozik, mivel a színképében megfigyelt vonalak alapján az átlagosnál sokkal nagyobb mennyiségben van jelen a higany és a mangán. Az Elnath esetében főleg ez utóbbi. A csillag a fősorozatot már éppen elhagyta, magja hidrogénkészletének nagy részét elégette, így forró óriáscsillagként – jelenleg ötször nagyobb az átmérője, mint a Napé – folytatja tovább a pályafutását. Fényteljesítménye pedig körülbelül 700-szorosa Napunkénak.
Amikor tehát február 25-én este gyönyörködünk az Elnath és a Hold együttállásában, jusson eszünkbe, hogy egy igazi kozmikus különlegesség fényét látjuk kísérőnktől 21 ívpercre.
Tiszta eget kívánunk!
Források
https://in-the-sky.org
Borítóképek forrása
A béta Tauri a Bika és a Szekeres csillagképek határán. Wikimedia, közkincs.
Az Elnath a Palomar Obszervatórium felvételén. WikiSky.org, közkincs
Szerző: Kovács Péter, Amatőrcsillagász, tudományos újságíró