a közel telihold (99%-os fázis) az esti égbolton mindössze 3,4°-ra lesz a Regulus mellett, ami tőle jobbra felfelé látszik majd, miközben a Hold kb. 24° magasan helyezkedik el a horizont felett. Az ilyen együttállások nemcsak esztétikai élményt nyújtanak, hanem a Naprendszer és a csillagok látszó mozgásának megértéséhez is kiváló megfigyelési lehetőséget kínálnak.
A Hold az égbolt legfényesebb égitestje a Nap után, ezért az együttállások során gyakran „elnyomja” a halványabb objektumokat. A március 2-i jelenségnél azonban a Regulus a nagy fényessége miatt a Hold ragyogása mellett is jól észlelhető marad.
A Hold felszínén szabad szemmel is elkülöníthetők a világos felföldek (terra területek) és a sötétebb bazaltos síkságok, az úgynevezett mare területek. Ezek hatalmas becsapódások nyomán jöttek létre, amikor aszteroidák és kisebb kozmikus törmelékek ütköztek a fiatal Hold felszínébe. A felszínt borító finom szemcséjű anyagot regolitnak nevezzük, amely több méter vastag rétegben borítja az égitestet.
Az együttállás idején a Hold majdnem teljes fázisban lesz (99%), ami azt jelenti, hogy:
- a Nap–Föld–Hold rendszer közel egy egyenes mentén helyezkedik el,
- a Hold felszíni kevésbé kontrasztosabbak lesznek mint amikor a terminátor mentén látszanak, de így is látványos felszíni alakzatokat lfigyelhetünk meg rajta,
- a nagy fényesség miatt a halvány csillagok alig látszanak a közelében.
Ez a fényesség azonban egyben kiváló referenciaobjektummá teszi az égen, amelyhez viszonyítva könnyen megtalálható a Regulus.
A Regulus az Oroszlán csillagkép legfényesebb csillaga, amely valójában nem egyetlen égitest, hanem többszörös csillagrendszer. A rendszer fő komponense egy nagy tömegű, kékes színű fősorozati csillag (Regulus A), amely rendkívül gyors forgása miatt erősen lapult alakú, úgynevezett forgási ellipszoid.
A Regulus főbb fizikai jellemzői:
- távolsága kb. 79 fényév,
- tömege a Nap tömegének többszöröse,
- felszíni hőmérséklete jóval magasabb a Napénál,
- forgási sebessége extrém nagy — az egyenlítőjénél erősen kidudorodik a centrifugális hatás miatt.
A rendszer további tagjai egy narancssárgás törpecsillag és egy vörös törpe, amelyek gravitációsan kötődnek a főcsillaghoz. A rendszer dinamikája miatt stabil bolygórendszer kialakulása kevéssé valószínű.
A csillagászati együttállás (konjunkció) során két égitest az égbolton kis szögtávolságra látszik egymástól, bár valójában hatalmas térbeli távolság választja el őket. A jelen esetben:
- a Hold átlagosan 384 400 km-re van a Földtől,
- a Regulus több tízbillió kilométer távolságban helyezkedik el.
Az együttállás oka a Hold égi mozgása és a Regulus elhelyezkedése az égbolton. A Hold kb. 27,3 nap alatt kerüli meg a Földet, ezért az állócsillagokhoz képest folyamatosan kelet felé halad az égen, és időről időre elhalad fényes csillagok közelében.
A 3,4°-os szögtávolság az égbolton viszonylag nagynak számít:
- körülbelül 7 telihold-átmérőnek felel meg,
- szabad szemmel könnyen észlelhető közelséget jelent.
A március 2-i együttállás helyi idő szerint 19:00 órakor figyelhető meg, ekkor a Regulus a Holdtól jobbra, kissé fentebb látszik majd. Tiszta égbolt esetén az együttállás kiválóan megfigyelhető lesz. Az észlelés során különösen látványos a fényesen ragyogó Hold és a mellette megjelenő, pontszerű csillag kontrasztja. Érdemes figyelemmel kísérni a Hold égi mozgását is, amely már néhány óra alatt is érzékelhető helyzetváltozást mutat, és távolodni fog a fényes csillagtól. A jelenség fényképezésekor a Hold erős fénye miatt rövid expozíciós idő alkalmazása ajánlott.
Szerző: Varga Nóra, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló