A Vénusz és a Spica novemberi randevúja

A Vénusz és a Spica novemberi randevúja

2026 november 02
| Szerző: Márk Sebestyén, Amatőrcsillagász
Novemberben a Vénusz a hajnali órákban lesz megfigyelhető a keleti égbolt alján.

📅 Dátum: 2026. november 3–28.

⏰ Időpont: 5:40 – 5:50, navigációs szürkületben

🤩 Erre nézz az égen: Keletre, a látóhatár közelébe.

Novemberben a Vénusz a hajnali órákban lesz megfigyelhető a keleti égbolt alján. A maga –4,3 és – 4,9 közötti magnitúdójával a Vénusz a legfényesebb a Naprendszer bolygói közül. Novemberben pedig egy fényes csillag, a Spica társaságában fog fölkelni szinte egy teljes hónapon keresztül.

November 3, kedd:

A bolygó 5:40-kor lesz észlelhető, 2,8°-ra a látóhatár vonalától. A Spica ekkor 2,5°-os távolságra lesz a Vénusztól, balra fölfelé. Figyeljünk egy kékesen pislákoló pontra, az lesz a csillag, amit keresünk. Ezen a reggelen a Vénusz és a Spica párosa szürkületben fog látszani, kicsit több mint 1 órával napkelte előtt, így már a felkelő Nap szürkületi fényében úszva figyelhetjük meg őket.

November 7., szombat

Illusztráció a november 7-i együttállásról (Forrás: Stellarium Web)
Illusztráció a november 7-i együttállásról (Forrás: Stellarium Web)

Pár nappal később megtekinthetjük, ahogy a két égitest látszólag még közelebb látszik egymáshoz az égbolton. Ekkor már a Vénusztól mindössze 1,3°-ra, balra lesz észlelhető a Spica. Érdemes szintén 5:40-kor a keleti horizontot pásztázni, hátha észrevesszük őket. Ezen a reggelen egy harmadik égitest, a Hold is csatlakozik a pároshoz. A csökkenő fázisú sarló mindössze 4%-ban lesz megvilágítva, így egy nagyon vékony ívnek tűnik majd, amelyet nem lesz könnyű észrevenni a látóhatárhoz közel.

November 9., hétfő

Ezen a reggelen 5:45-kor kerül a Vénusz a legközelebb a Spicához. Kettejük között csak 1,15° lesz a szögtávolság, ami a telihold átmérőjének nagyjából kétszerese az égbolton. A csillagot ekkor a bolygótól balra lefelé találjuk. A látóhatár felett 9,4°-os magasságban keresendő a páros.

November 16., hétfő

Egy héttel a legszűkebb együttállás után a páros távolodni látszik egymástól. A Spica 5:50-kor 1,5°-ra lesz pontosan a Vénusz alatt. A Nap fénye ekkor már kevésbé számít zavaró tényezőnek, de így is navigációs szürkületben lehet majd megfigyelni a jelenséget. A Spica látóhatár fölötti magassága ekkor 14° lesz, így sokkal egyszerűbben megpillanthatjuk, mint az előző alkalmakkor.

November 19.

Szimuláció az együttállásról, valamint a közeli Merkúr relatív pozíciójáról (Forrás: Stellarium Web)
Szimuláció az együttállásról, valamint a közeli Merkúr relatív pozíciójáról (Forrás: Stellarium Web)

Az egymástól ekkor már komótosan, de folyamatosan távolodó páros mellett megemlítendő a Merkúr is. 20-án, pénteken lesz ideális a parányi bolygó észlelése. 6:22-kor a bolygó a keleti horizont fölött 11°-kal lesz látható egy kitakarásmentes, sík keleti látóhatár esetén. A bolygó fényessége ekkor –0,4 magnitúdó lesz, felénk néző oldalának pedig kicsit több mint fele, 58%-a lesz megvilágítva. Bár elvileg szabad szemmel is észlelhető lesz, de a biztosabb megpillantásához ajánlott legalább egy kézi látcső használata.

November 28., szombat:

A hónap utolsó napjaiban a bolygótól jelentősen eltávolodva, attól 3,9°-os szögtávolságra, jobbra lesz megtekinthető a Spica. 5:50-kor a páros már 20°-os látóhatár feletti magasságba ér, így egyszerűen észlelhetőek lesznek. Ekkorra már annyira eltávolodnak a Naptól, hogy a csillagászati szürkületben történik a jelenség. Ez majdnem teljes sötétséget jelent.

Magyarázat

A Vénusz mozgását ábrázoló illusztráció, a Vénusz az időben haladva jobbról balra mozog. (Forrás: Vito Technology/Star Walk)
A Vénusz mozgását ábrázoló illusztráció, a Vénusz az időben haladva jobbról balra mozog. (Forrás: Vito Technology/Star Walk)

Egy hónap leforgása alatt egyértelműen látható majd, ahogy a Spica megkerüli az égbolton a Vénuszt. Ez az égi mechanika egyszerű szabályainak eredménye. Földünk lassabban kering központi csillagunk körül, mint a Naphoz közelebb keringő Vénusz. Emiatt a belső bolygók jelentős sebességgel haladnak az égbolton. Minden folyamatosan mozgásban van, és ez a jelenség mindössze a földi nézőpontnak köszönhető.

A Nap körüli keringésünk miatt a Vénusz Napunknál is többet mozdul el az égen a háttércsillagokhoz képest amikor a Nap közelében látszik: ha a Nap túlsó oldalán kering akkor a Nappal megegyező irányban, ha az innenső oldalán, akkor pedig a Nappal ellentétes irányban. Mindezt csak addig teszi, amíg a Földről nézve a legtávolabb kerül a Naptól az égbolton, amit mi maximális elongácíónak hívunk, ekkor váltódik át a mozgása az addigihoz képest ellentétes irányúra. Ilyenkor a Vénusz ív alakú mozgást végez az égbolton. Ha a Naptól nyugatra van (mint egész novemberben) akkor a Naphoz képest ellentétes mozgása az égbolton a maximális elongációkor a Nap mozgásának irányába vált át. Ezekben az időszakokban sokkal lassabban mozog az égbolton. A Földről nézve most pedig azt eredményezi, hogy a Vénusz lelassuló mozgásakor nagyon sok időt tölt el az éppen ott látszó Spica szomszédságában, mintha megállt volna az égen.

Kellemes észlelést és tiszta eget!

 

Szerző: Márk Sebestyén, Amatőrcsillagász