📅 Dátum: 2026. július 28. 4:40
🤩 Erre nézz az égen: Kelet–északkelet felé, 5–6°-kal a látóhatár fölé, a polgári szürkület kezdetén.
Jelenség leírása
Július 28-án kezdetét veszi a Merkúr nyár végi kedvező hajnali láthatósági időszaka. A Naphoz legközelebbi bolygó ekkor már elegendő magasságban lesz a polgári szürkület végén ahhoz, hogy rövid időre megpillanthassuk a hajnali derengésben.
A bolygó 1,0 magnitúdós fényességgel ragyog, így ugyan nem tartozik a legfeltűnőbb hajnali égitestek közé, de tiszta ég és zavartalan horizont esetén kézi látcsőben már észrevehető. A polgári szürkület kezdetén mindössze 5,5° magasan tartózkodik a keleti látóhatár felett, ezért a megfigyeléshez különösen fontos a sík, akadálymentes látóhatár.
A Merkúrnak ekkor csupán 23%-ban megvilágított korongja, vagyis egy rendkívül vékony bolygósarló látható. Látszó átmérője 8,8 ívmásodperc, ami már elegendő ahhoz, hogy kisebb távcsővel is jól megfigyelhető legyen a sarló alakja. A jelenség egy több hetes hajnali megfigyelési időszak nyitánya, amelynek során a Merkúr napról napra kedvezőbb helyzetbe kerül.
Megfigyelése
A Merkúr megfigyelése mindig kihívást jelent, hiszen soha nem távolodik el messzire a Naptól. Július 28-án ezért érdemes már jóval napkelte előtt elfoglalni a megfigyelőhelyet, és a polgári szürkület kezdetén (vagy nem sokkal előtte) keresni a bolygót.
Szabad szemmel még nem látható a bolygó az egyre világosodó égbolton, de egy 7×50-es vagy 10×50-es binokulár biztosan megkönnyíti a megtalálását. Mivel a Merkúr nagyon alacsonyan jár, fontos, hogy csak akkor használjunk optikai eszközt, amikor a Nap még biztosan a horizont alatt tartózkodik.
Kis és közepes távcsőben a Merkúr egyik legérdekesebb tulajdonsága is megfigyelhető: nem pontszerűnek látszik, hanem most apró sarló alakúnak, vagyis fázisokat mutat, akárcsak a Vénusz és a Hold. A 23%-os fázis különösen látványossá teszi ezt a ritkán megfigyelhető bolygót.
Információk, különlegesség a jelenségről
A Merkúr a Naprendszer legkisebb bolygója és egyben a Naphoz legközelebb keringő planéta is. Egy Nap körüli keringését mindössze 88 nap alatt végzi el, ezért az égbolton viszonylag gyorsan változtatja helyzetét. Ennek ellenére a Földről kedvezően ritkán figyelhető meg, mert mindig a Nap közelében látszik.
Már az ókor csillagászai is ismerték a Merkúrt, de sokáig nem tudták, hogy a hajnalban és az alkonyatkor feltűnő fényes égitest ugyanaz a bolygó, a görögök még két külön égitestnek hitték. A rómaiak Mercurius, az istenek gyors lábú hírnökének nevét adták neki, amely jól illik a bolygó égbolton megfigyelhető gyors látszó mozgásához.
Kevesen tudják, hogy a Merkúr, akárcsak a Vénusz, fázisokat mutat. Ahogy a Földről nézve változik a Naphoz viszonyított helyzete, hol majdnem teljes korongként, hol félbolygóként, máskor pedig egészen vékony sarlóként jelenik meg. A július 28-i 23%-os megvilágítás már kifejezetten keskeny sarlónak számít, ami kisebb távcsőben is szépen megfigyelhető.
A bolygó felszínét sűrűn borítják becsapódási kráterek, ezért megjelenése sok tekintetben a Holdra emlékeztet. Rendkívül ritka légköre miatt nappal akár 430 °C-ra is felhevülhet a felszíne, míg az éjszakai oldalon –180 °C alá is süllyedhet a hőmérséklet. Ez a Naprendszer egyik legnagyobb hőmérséklet-ingadozása ugyanazon az égitesten.
Az első részletes felvételeket a bolygóról az 1970-es években a Mariner–10 készítette, később a MESSENGER szonda pedig teljes egészében feltérképezte a bolygót, és a pólusok örök árnyékban fekvő krátereiben vízjeget is kimutatott. Napjainkban a BepiColombo űrszonda folytatja a Merkúr kutatását, amelynek célja a bolygó belső szerkezetének, mágneses terének és felszínének minden eddiginél részletesebb vizsgálata. Várhatóan november végén fog pályára állni az űrszonda a bolygó körül.
A július 28-ával kezdődő időszak kiváló lehetőséget kínál arra is, hogy nem egészen három teljes héten át reggelente nyomon kövessük a bolygó gyors mozgását. A Merkúr napról napra kissé magasabbra emelkedik a hajnali égbolton, miközben sarlója fokozatosan vastagszik, fényessége pedig egyre növekszik. Egy több reggelen át készített képsorozat látványosan bemutatja a Naprendszer legbelső bolygójának gyors keringését és fázisváltozását.
A nyár végi hajnali láthatósága egészen augusztus 18-ig tart, addig csak augusztus 11-én lesz közelében a Hold, szinte magányosan rója a hajnali égboltot.
Augusztus másodikán látszik legtávolabb a Naptól, 5-én pedig a félmerkúrt (a dichotómiáját) csodálhatjuk meg a távcsövünkben.
Szerző: Varga Nóra, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló