📅 Dátum: 2026. november 7., szombat
⏰ Időpont: 5:40
🤩 Erre nézz az égen:
Kelet–délkelet felé, a hajnali szürkületben keresd a vékony holdsarlót és a feltűnően fényes Vénuszt. A Vénusz körülbelül 7°-kal emelkedik a látóhatár fölé. Tőle balra, mindössze 1,3°-ra található a Spica, a Szűz csillagkép legfényesebb csillaga. A holdsarló a Vénusztól jobbra és felfelé, 2,6°-os távolságban látható, mintegy 8,5° magasságban.
Jelenség leírása:
November 7-én hajnalban három különböző égitest alkot látványos hármasfogatot: a mindössze 4%-os megvilágítottságú, újhold előtt álló holdsarló, a ragyogó Vénusz és a Spica. A Hold ekkor keskeny sarlóként jelenik majd meg az ég alján, a Vénusz feltűnően fényes fénypontként uralja a hajnali látványt, míg a tőle alig 1,3°-ra látható Spica halványabb, kékesfehér csillagként egészíti ki a párost.
Bár a három égitest a Földről nézve ugyanazon égterületen látszik, de valójában egymástól nagyon különböző távolságokra találhatók. A Hold a Föld körül kering, a Vénusz a Naprendszer egyik bolygója, a Spica pedig több száz fényévre levő csillag.
Megfigyelése:
A megfigyeléshez tiszta, keleti-délkeleti horizont és lehetőleg páramentes, tiszta égbolt szükséges. A Vénusz a nagy fényessége miatt könnyen megtalálható, a vékony holdsarló észlelése azonban nehezebb lehet, különösen, ha a látóhatár közelében pára vagy felhőzet van. Érdemes már a megadott időpont előtt a helyszínre érkezni, és olyan területet választani, ahonnan épületek vagy fák nem takarják a horizontot.
Szabad szemmel mindhárom égitest megfigyelhető lehet, de a holdsarló megtalálását binokulár is segítheti. A Hold sötét oldalán halványan akár a földfény (más nevén hamuszürke fény) is látszik: ilyenkor a Földről visszaverődő napfény gyengén megvilágítja a Hold éjszakai oldalát. A megfigyelés során különösen fontos a biztonság: a Nap még a látóhatár alatt van, de optikai eszközzel soha ne pásztázzuk a horizontot, ha a Nap már felkelőben van!
Információk, különlegesség a jelenségről:
A Vénusz – a hajnali égbolt ragyogó bolygója
A Vénusz a Nap és a Hold után az égbolt legfényesebb természetes égitestje. Nagy fényessége miatt gyakran már a szürkületben is könnyen észrevehető, és megfelelő körülmények között akár nappal is megfigyelhető. A bolygó fényességét a Napból érkező fénynek a vastag, felhőzettel borított légköréről való visszaverődése adja. Felhőinek jelentős részét kénsavcseppek alkotják. A Vénusz mérete közel áll a Földéhez, felszíni körülményei azonban rendkívül eltérőek. Sűrű, főként szén-dioxidból álló légköre rendkívül erős üvegházhatást okoz, ezért felszíni hőmérséklete körülbelül 465 °C. A bolygó lassan és a legtöbb bolygó forgásirányával ellentétesen forog: egy teljes tengely körüli fordulata hosszabb ideig tart, mint a Nap körüli keringése.
A Spica – két csillag egyetlen fénypontban
A Spica a Szűz csillagkép legfényesebb csillaga, és az égbolt egyik legfényesebb kékesfehér objektuma. Körülbelül 250 fényévre található tőlünk. Nem egyetlen csillag, hanem szoros kettős rendszer: két forró, nagy tömegű csillag kering egymás körül. Olyan közel vannak egymáshoz, hogy földi távcsövekkel általában nem különíthetők el egymástól, jelenlétükre a fényük és a spektrumuk változásából következtethetünk. A Spica neve latin eredetű, jelentése „kalász”. A Szűz csillagkép hagyományos ábrázolásain a csillag a nőalak kezében tartott gabonakalászt jelöli. A csillag és a Vénusz közelsége azért is látványos, mert a bolygó fényessége jelentősen meghaladja az amúgy fényes Spicáét.
A holdsarló és a földfény
Az újhold előtti néhány napban a Holdnak csak egy keskeny, napsütötte része látható. A november 7-i, mindössze 4%-os holdsarló vékony lesz, ezért megfigyelése a látóhatár tisztaságától és a légkör átlátszóságától is függ. Ha az ég elég tiszta, a sarló megvilágított része mellett a sötét holdkorong halvány körvonala is feltűnhet. Ezt a földfény okozza: a Föld által visszavert napfény eléri a Hold felszínét, majd onnan visszaverődve a Földről is láthatóvá válik.
A november 7-i hajnali együttállás különlegessége, hogy a keskeny holdsarló, a rendkívül fényes Vénusz és a távoli Spica egyetlen kis égterületen jelenik meg. A látvány egyúttal jól szemlélteti, milyen különböző égitestek kerülhetnek egymás közelébe az égbolt kis részén. Nagyon szép fotótéma!
Szerző: Varga Nóra, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló