Csillagai halványak, a legfényesebb (gamma Microscopii) is csupán 4,68 magnitúdós – szabad szemmel még látható, de fényszennyezett helyről nézve megtalálása nagy kihívás. A csillag érdekessége, hogy kb. 3,9 millió évvel ezelőtt 1,14 és 3,45 fényév közötti távolságra haladt el a Nap mellett, és valószínűleg zavart okozott a Naprendszer külső részében.
A Mikroszkópot északon a Bak, keleten a Déli Hal és a Daru, nyugaton a Nyilas, délen pedig az Indián (Indus) csillagkép határolja, délnyugaton még a Teleszkóppal érintkezik. Magyarországon ebben az időszakban, déli irányban, naplemente után már feltűnik, legjobban 21–23 óra között figyelhető meg.
A csillagkép története:
Nicolas-Louis de Lacaille francia csillagász alkotta meg ezt a csillagképet, amikor a déli égboltot térképezte fel 1751-52-ben a Jóreménység-fokon. Ekkor kb. 10.000 csillagot figyelt meg és katalogizált, illetve 14 konstellációt is létrehozott az addig feltérképezetlen területeken. Egy kivételével mindegyik a felvilágosodás korát szimbolizáló tudományos műszereket ábrázolja (közöttük a Mikroszkóp is).
1756-ban megjelent első térképén Microscope néven egy egyszerű optikai eszköz látható, majd az 1763-as 2. kiadásban már a latin Microscopium néven szerepel, egy sokkal szemrevalóbb ábrázolással. Johann Elert Bode német csillagász 1801-es Uranographia című atlaszában is hasonló az ábrázolás.
A csillagkép azon a területen helyezkedik el, ahol Ptolemaiosz hat „meg nem nevezett” csillagot sorolt fel a Piscis Austrinus (Déli Hal) farka mögött. Abd al-Rahman al-Sufi iráni csillagász nem vette fel ezeket a csillagokat az Almageszt általa készített átdolgozott kiadásába, valószínűleg azért, mert nem tudta azonosítani őket.
Csillagászati adatok a csillagképekről:
- α Microscopii: 4,89 magnitúdó fényességű csillag, amely kb. 395 fényévre található tőlünk. A fősorozat utáni fejlődési állapotú, G-típusú óriáscsillag.
- γ Mic: a csillagkép legfényesebb csillaga, fényessége 4,68 magnitúdó. A Naptól kb. 223 fényévre van. G-típusú óriáscsillag. Kb. 3,8 millió évvel ezelőtt mindössze 6 fényévre volt a Naptól – ekkor 3 magnitúdósnak látszott a Földről. Hozzávetőlegesen 3,9 millió évvel ezelőtt csupán 1,14–3,45 fényévre haladt el a Nap mellett, és mivel elég nagy tömegű és elég közel volt, zavart okozhatott az Oort-felhőben. Egy vizuális kísérőcsillaga is van, amelynek jeölése: CCDM J21013-3215B, fényessége kb. 13,7 magnitúdó.
Mélyég-objektumok:
- NGC 6925: a Földről nézve lencse alakú spirálgalaxis, az α Microscopii csillagtól 3,7 fokkal északnyugatra.
- Arp-Madore 2026-424: két ütköző galaxis, amely a Földtől 704 millió fényévre található. A két galaxis fényes magja két szemre hasonlít, amelyek közül az egyik belerohant a másikba – ezt jól láthatjuk a Hubble űrtávcső 2019-es felvételén. Ez az ütközés csak rövid ideig, kb. 100 millió évig kölcsönzi a rendszernek ezt a lenyűgöző „gyűrűszerű” szerkezetet. Az ütközés kifelé húzta és megnyújtotta a galaxisok gázból, porból és csillagokból álló korongjait – ez hozta létre az intenzív csillagkeletkezési gyűrűt. A galaxisok körülbelül 1-2 milliárd év múlva teljesen összeolvadnak, elrejtve ezzel zűrzavaros múltjukat.
- Microscopium-űr (Mikroszkóp Void): egy nagyjából téglalap alakú, viszonylag üres térrész, amelyet különféle galaxishalmazok határolnak. A csillagkép határain belül helyezkedik el. 1984-ben fedezte fel és nevezte el Tony Fairall dél-afrikai csillagász.
- Microscopium-szuperhalmaz (MikroszkópSzupercluster): az 1990-es évek elején fedezték fel, de eddig alig vizsgálták. Az Abell 3695 és 3696 galaxishalmazokból tevődik össze.
A magyar nyelvű térképet Vizi Péter (csillagterkepek.hu) készítette.
Szerző: Diószegi Orsolya Enikő, Tudományos újságíró