Ez a cikk most a korai holdsarlók megfigyelhetőségével foglalkozik, emellett segítséget nyújt azoknak, akik akár szabad szemmel, akár fotografikusan erednek a cérnavékony sarlók nyomába.
Először is, mit jelent az, hogy korai holdsarló? A holdsarlókat mindannyian ismerjük, de a „korai” megnevezés az igazán vékony sarlókra utal. A kiindulási pont az újhold ideje. Attól függően, hogy alkonyi vagy hajnali holdsarlóról van szó, a korát az újholdhoz képest határozzák meg. A korai holdsarlók azok, amelyek kora nem haladja meg a 48 órát: alkonyi sarlók esetében az újholdat követő legfeljebb 48 órát, hajnaliaknál pedig az újhold előtti legfeljebb 48 órát jelenti. Ebből is adódik a különlegességük, mivel megfigyelésük nem mindig egyszerű, viszont mindenképpen megkapó, esztétikus látvány az alkonyati vagy hajnali égen egy vékonyan sejlő holdsarló. A holdsarlóvadászok is előszeretettel igyekeznek megdönteni saját rekordjaikat a legfiatalabb észlelt holdsarló tekintetében. A hazai első három szabad szemes rekord rendre: 15 óra 21 perces, 15 óra 39 perces és 15 óra 54 perces holdsarló. Távcsővel kicsit korábbiakat is meg lehet figyelni, ott 13 óra 20 perces, 14 óra 31 perces és 14 óra 47 perces a hazai rekord.
Hogyan lehet őket megfigyelni?
A megfigyelhetőséget több szempont is befolyásolja. Először is nagyon fontos figyelembe venni az észlelés megkezdése előtt, hogy milyen magasan tudjuk majd megfigyelni a holdsarlót. Jogos a kérdés: mitől függ ez a magasság?
A sarlók láthatósága nagyban függ attól, hogy az év mely időszakában figyeljük meg őket. Az ekliptika – azaz a Föld keringés pályájának síkja az égre vetítve – az év folyamán különböző szögben áll a horizonthoz képest, és ez egy éjszakán belül is változik.
Alkonyatkor tavasszal, egészen pontosan a tavaszi nap-éj egyenlőség idején zárja be a legmeredekebb szöget a látóhatárral, ezért a korai alkonyi holdsarlók megfigyelése ebben az időszakban a legkedvezőbb. A legkedvezőtlenebb időszak az év második felében van, amikor az ekliptika és a látóhatár által bezárt szög csekély; a legkisebb szöget az őszi nap-éj egyenlőségkor tapasztalhatjuk. Emiatt a holdsarlók ilyenkor nagyon közel látszanak a horizonthoz.
A hajnali korai sarlók esetében mindez fordítva van: tavasszal nehezebb a megfigyelésük, míg a legkedvezőbb időszak a késő őszi és téli hajnalok ideje.
A Hold eltérése az ekliptikától szintén sokat javíthat, de ronthat is a megfigyelési esélyeinken. mind az alkonyati, mind a hajnali megfigyelés esetében. Égi kísérőnk pályasíkja nagyjából 5 fokkal tér el a Föld keringési síkjától, ezért fontos figyelembe venni, hogy a Hold éppen északi vagy déli irányban helyezkedik-e el az ekliptikához képest. Előbbi esetben a sarló magasabban látszik, ami különösen kedvező, ha egyéni rekordunkat szeretnénk megdönteni, mivel a 24 órásnál fiatalabb sarlókat ilyenkor viszonylag könnyebb megfigyelni. Déli eltérés esetén a sarló alacsonyabban helyezkedik el, ami rontja az esélyeket, különösen a nagyon fiatal holdsarlók esetében.
Tervezett megfigyeléskor tehát érdemes olyan időszakot választani, amikor az ekliptika nagy szöget zár be a látóhatárral, és a Hold a pályájának minél északibb pontján tartózkodik. Számít a Hold Földtől való távolsága is: ha közelebb van hozzánk, adott idő alatt látszólag nagyobb szögtávolságra kerül a Naptól, de ez a hatás nem nagy.
Tegyük fel, hogy a Hold helyzete ideális, a legnagyobb befolyású tényező azonban még hátra van: ez pedig a légkör. Elsőre talán mindenki arra gondol, hogy ha felhők vannak az égen, nem érdemes kimenni, ezt azonban olykor a gyakorlat cáfolja.
Természetesen igaz, hogy a felhők rontják az esélyeket. További fontos tényezők is számítanak, hiszen a horizont közelében észlelünk. Akár a távoli erdőtüzek füstje vagy a sivatagi eredetű por is jelentősen csökkentheti a Nap fényét naplemente vagy napfelkelte idején — így a sarlót is eltüntetheti az égről. Valamelyest segíthet, ha a közelben magas hegy található, de tapasztalataim szerint ez sem mindig megoldás. A légkör nyugodtsága szintén fontos szempont, különösen, ha nagyon fiatal sarlót szeretnénk megtalálni.
Ha minden eddigi feltétel adott, hátra van még az észlelőhely kiválasztása. Előfordult már, hogy magas házak között sikerült meglátnom egy holdsarlót, bár ez inkább szerencsés kivétel. Összességében fontos, hogy alkonyi holdsarló esetén a nyugati, hajnali esetén pedig a keleti égbolt legyen minél jobban belátható, tehát olyan észlelőhelyet válasszunk, ahol nem takarják ki magas fák vagy épületek a látóhatárt.
Ezek után csak egy fontos dolog kell még: az időzítés! Mikor is kezdjünk neki keresni a vékony holdsarlót? Általános javaslat, hogy az úgynevezett polgári szürkület határán kezdjük meg a keresést, jellemzően mindig erre az időpontra adjuk meg az előrejelzéseket a korai holdsarlóra. A polgári szürkület definíció szerint az az időtartam, ameddig a Napunk a látóhatár alá bukástól 6 fokkal a horizont alá süllyed. Amikor a polgári szürkület végén a Napunk már 6 fokkal a látóhatár alatt van, a legkedvezőbb megfigyelési időszakokban, vagyis a tavaszi esti, illetve az őszi hajnali időszakban a napnyugta után/előtt bő fél órával következik be. Ilyenkor a hajnali napkelte vagy az alkonyi napnyugta helyétől távolabb csak a legfényesebb csillagok látszanak még a szürkületi égen, a napkelte/napnyugta környéke viszont még nagyon világos égterület, ahol csak a legfényesebb bolygók, a Vénusz és a Jupiter, nagyon ritkán a Merkúr figyelhető meg. Ha 24 órás vagy azon belüli holdsarlónk van, nagyon szűk az az idősáv, amikor azt elcsíphetjük. Hajnalban azért, mert ámbár a polgári szürkület vége után már percről percre magasabbra emelkedik a Hold, de az égbolt már olyan fényes lesz, hogy a sarló teljesen eltűnik a fényözönben. Napnyugta után pedig hiába sötétedik az égbolt percről percre, viszont egyre közeledik a holdsarló a látóhatárhoz és ott tűnik el a szemünk elől. Ha 24 óránál jelentősen idősebb a holdsarlónk, azt általában sokkal könnyebben megtaláljuk, de azért akkor sincs könnyű dolgunk, meg kell érte kicsit küzdeni.
A Vénusz bolygó a legjobb barátunk a holdsarló keresésében, amikor olyan szerencsések vagyunk, hogy ugyanakkor az is látszik a szürkületben! Hozzá képest (ha tudjuk előre, hogy merre és milyen távol lesz tőle az égi kísérőnk) be tudjuk tájolni az égbolt azon helyét, ahol a holdsarló felbukkanása várható, és nagyobb sikerrel járhatunk a megpillantásában. Referenciapont hiányában sokkal nehezebben tudjuk megpillantani, könnyen elsiklunk felette, mellette, alatta.
Mire lesz szükségünk?
Az idősebb, tehát egy napnál idősebb holdsarlók már viszonylag könnyen észrevehetők, ezért megfigyelésük általában nem igényel távcsövet. A fiatalabb sarlók megtalálásához inkább binokulár javasolt, de a tapasztaltabb és élesebb szemű megfigyelők szabad szemmel is sikerrel járhatnak. Távcső nem feltétlenül szükséges, de a sarlón is megfigyelhetünk látványos holdi képződményeket a fény–árnyék határon, például a Humboldt-krátert vagy a Mare Orientale területét.
Érdemes ilyenkor megfigyelni az ún. földfényt, más néven hamuszürke fényt is. Ez a Holdnak a Nap által nem megvilágított részén látható derengés abból adódik, hogy a Földről visszaverődő napfény világítja meg azt. Fényessége attól függ, hogy a Föld felszíne mennyi fényt ver vissza. Ez télen és kora tavasszal a hóborítás miatt nagyobb lehet. Távcsővel különösen érdekes a hamuszürke fényben megfigyelni a holdfelszín alakzatait, ezt tapasztalatból állíthatom.
És ha le szeretném fotózni?
Ebben a részben saját tapasztalataim alapján adok ajánlásokat, így ez némileg szubjektív. Mivel a sarlók a horizonthoz közel látszanak, könnyen készíthetünk asztrotájképeket is. Fontos, hogy a kilátást semmi ne takarja, de egy fa vagy különleges épület sokat dobhat a kompozíción.
Technikai szempontból nincs szükség speciális asztrofotós felszerelésre: elegendő egy fényképezőgép és egy teleobjektív. Ez utóbbi nagyjából 200 mm-től ajánlott, de távcsővel is készíthetők látványos képek. Az alábbi fotó egy 900 mm-es lencsés távcsővel készült:
Akár teleobjektívet, akár távcsövet használunk, fontos a stabil állvány, ami jelentősen javítja a képminőséget. A beállítások az adott helyzettől függenek: én legtöbbször ISO 200-on és f/8 rekesszel fotóztam, az expozíciós időt pedig aszerint választottam meg, hogy inkább a sarló részleteit vagy a földfény derengését szerettem volna megörökíteni.
Összességében a korai holdsarlók megfigyelése igazán szép és különleges élményt nyújt, ugyanakkor a megfigyelési lehetőségek számos tényezőtől függenek az év során. Ha sikerül megpillantanunk vagy lefotóznunk egy-egy igen vékony sarlót, ne felejtsük el megosztani másokkal is, és/vagy feltölteni olyan oldalakra, ahol hosszú távon is megőrződnek. Sikeres észleléseket mindenkinek!
Szerző: Balázs Gábor, Tudományos segédmunkatárs, Bemutató csillagász
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet