Ez azt jelenti, hogy a galaxis, amelynek spirálkarjai is vannak, nem teljesen küllős, de a központi régiójában már megjelenik egy gyenge küllőszerű szerkezet, amely hatással van a gáz és a por eloszlására.
Az M96-ot Pierre Méchain, Charles Messier kollégája fedezte fel 1781-ben, majd felfedezését közölte Messier-vel, aki felvette a katalógusába. Beazonosítása nem tartozik az egyszerű feladatok közé: az Oroszlán csillagkép ezen térsége különösen gazdag galaxisokban, így könnyű összekeverni más, hasonló fényességű objektumokkal. Legkönnyebben a közeli és hasonló megjelenésű M95-tel, illetve az M105-tel lehet összetéveszteni. Ráadásul mindhárom galaxis a halványabb Messier-objektumok közé tartozik, egy kisebb távcsővel jó égbolton is csak apró, ovális ködökként látszanak, és a galaxisok jellegzetességei csak nagyobb átmérőjű távcsőbe nézve bontakoznak ki.
Az említett galaxisok közelsége azonban nem csupán látszólagos. Az M96 fizikailag is kapcsolatban áll ezekkel a galaxisokkal, kicsit távolabb van, mint az M95 és M105, 36 millió fényévnyire. Az úgynevezett M96-galaxiscsoport tagja, amely a mi saját galaxiscsoportunk, a Lokális Halmaz szomszédságában helyezkedik el. A csoport 83 tagja gravitációsan egymáshoz kötöttek.
A galaxis egyik érdekes tulajdonsága, hogy a por és a gáz eloszlása kifejezetten egyenetlen és aszimmetrikus. Ez arra utal, hogy az M96 a – kozmikus értelemben vett – közelmúltban kölcsönhatásba léphetett egy másik galaxissal. Az M96 központjában egy szupernagy tömegű fekete lyuk is található, ami számos nagyméretű spirálgalaxisra jellemző.
1998-ban a galaxisban egy Ia típusú szupernóvát is felfedeztek. Az ilyen típusú robbanások különösen fontosak a csillagászatban. Egy kettős rendszerben alakulnak ki, ahol az egyik csillag már elérte a végállapotát fehér törpeként, a másik csillag viszont még nem. A másik csillag anyagot ad át a fehér törpének, és így az egyre nagyobb és nagyobb tömegű lesz addig, amíg el nem éri a Chandrasekhar-határt, ami 1,44 naptömeg. Ekkor következik be a szupernóva-robbanás, amely egy olyan kataklizma, ami az egész galaxis fényével vetekszik, és mindig nagyjából azonos a robbanáskor elért csúcsfényesség. Ha tudjuk, hogy egy szupernóva-robbanás Ia típusú (ezt ma már könnyű megállapítani színképelemzéssel), akkor ún. standard gyertyaként használhatók a kozmikus távolságmérésben, így pontosabban meg lehet határozni a galaxis távolságát.
Távcsöves megfigyelésekor az M96 kis távcsővel is megpillantható mint 9 magnitúdós objektum az M95 és M105 társaságában. Nagyobb távcsövekben fényesebbnek és határozottabbnak látszik, talán a porsávjai is sejthetőek, leginkább egy egyenetlen fényességű, 7’x5’ méretű, elnyúlt alakú foltként jelenik meg. Az észlelésre a március a legjobb időszak, amikor az Oroszlán csillagkép magasara emelkedik az égen esténként.
Szerző: Király Amanda, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló