A küllők a spirálgalaxisok magjából kifelé tartó egyenes, rúdszerű szakaszok, amelyek a spirálgalaxisok több mint a felénél megfigyelhetőek. A mi galaxisunk, a Tejútrendszer is küllős spirál, bár az M95 küllői sokkal nagyobbak a galaxis méretéhez képest. A Messier 95 leglátványosabb sajátossága a magját körülvevő belső gyűrű, ami egy aktív csillagkeletkezési tartomány. Ebben a gyűrűben nemcsak forró csillagok születnek, hanem éppen kialakulóban lévő gömbhalmazokat is sikerült azonosítani.
Az M95 körülbelül 33 millió fényévre található a Földtől, átmérője pedig nagyjából 46 000 fényév, vagyis körülbelül fele akkora, mint a Tejútrendszer. A galaxist Pierre Méchain fedezte fel 1781-ben (4 nappal megelőzve Messier-t), majd közvetlen kollégája, Charles Messier fel is vette katalógusába. Az M95 nem tartozik a Messier-katalógus legfeltűnőbb objektumai közé, közel 10 magnitúdós összfényességével inkább a halványabb célpontok közé sorolható. Ugyanakkor ma már egy amatőrcsillagász is gyakran lényegesen jobb távcsővel rendelkezik, mint Messier a XVIII. században.
Az M95 szomszédja az M96-nak (42 ívpercre van tőle), és az M105-tel, az NGC 3384-gyel és az NGC 3389-cel együtt egy fizikailag összetartozó galaxiscsoportot alkotnak. Ezek a galaxisok a térben is viszonylag közel helyezkednek el egymáshoz.
Az M95-ben 2012-ben egy II-P típusú szupernóvát figyeltek meg. Az ilyen robbanások nagyon nagy tömegű csillagok végállapotai. Ilyenkor a felrobbanó csillag fényessége hetekig összemérhető az egész galaxis fényével.
Megfigyelés szempontjából az M95 sötét égbolton kis távcsövekkel is megpillantható, de ilyenkor csupán halvány, elmosódott 7’x5’-es foltként jelenik meg. A részletek megfigyeléséhez már nagyobb átmérőjű távcső szükséges, és a sötét, fényszennyezésmentes égbolt is sokat segít abban, hogy minél több részletet fedezhessünk rajta fel mi is. A március a legjobb időpont az észlelésre.
Szerző: Király Amanda, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló