Az M81 galaxiscsoport második legnagyobb tagjaként szoros kapcsolatban áll a közeli és a csoport nevét adó Messier 81 galaxissal, és ez a kapcsolat befolyásolja jelenlegi állapotát is. Ennek tulajdonítják, hogy a Messier 81 úgynevezett csillagontó galaxis, ami arra utal, hogy a galaxisban jelentős az új csillagok kialakulásának üteme.
Bár átmérője „csak” körülbelül 40 800 fényév, vagyis kisebb a Tejútrendszernél, fényteljesítménye mégis többszörösen meghaladja azt. Különösen a központi régiója sugároz elképesztő intenzitással. Ebben a tartományban egy nagyon gyors ütemben keletkeznek csillagok, ezért számos fiatal, nagy tömegű csillag található benne, és részben ennek is tulajdonítják a központi régió fényességét.
Az M82 megjelenése sokáig megtévesztette a csillagászokat. Mivel éléről látjuk, és sötét porcsíkok szabdalják, kezdetben szabálytalan galaxisnak gondolták. Ma már tudjuk, hogy valójában spirálgalaxis, amelyet az éléről látunk. A két szabályos megjelenésű, szimmetrikus spirálkart infravörös mérésekkel sikerült felfedezni.
A központi térségében egy mintegy 500 parszek átmérőjű, rendkívül sűrű csillagkeletkezési tartomány található. A csillagok itt tízszer nagyobb ütemben születnek, mint a tejútrendszerbeli csillagkeletkezési régiókban. Ez a régió tele van fiatal, nagyon nagy tömegű csillagokkal, valamint sűrű gázzal és porral, össztömege pedig egyenként elérheti a 200 000 naptömeget (a csillagászatban a naptömeg a tömeg kifejezésére szolgáló mértékegység, ahol a Nap tömege 1). Az intenzív csillagkeletkezés során számos csillaghalmaz jött létre, amelyek a tejútrendszerbeli gömbhalmazokra emlékeztetnek, viszont az M82-ben ezek mind körülbelül 500 millió éve keletkeztek, tehát lényegesen fiatalabbak a mi galaxisunkban ismert gömbhalmazoknál.
Az M82 igazi különlegessége az, hogy szinte minden hullámhosszon mutat valamilyen érdekességet. A rádiótartományban különös, részben máig tisztázatlan eredetű sugárforrást észleltek a Jodrell Bank Obszervatórium munkatársai 2010-ben. Itt természetesen nem arra kell gondolni, hogy a földönkívüliek rádióadását fogták, hanem pusztán arra, hogy pillanatnyilag nem tudjuk, mi okozhatta a jelenséget.
Infravörösben a galaxis talán legismertebb jelensége tárul elénk: két hatalmas, a korongra merőleges anyagkiáramlás. Ezek a több ezer fényévre kinyúló „galaktikus szelek” forró gázból és porból állnak, és a gyakori szupernóva-robbanások, valamint az erős csillagszelek hajtják őket kifelé a galaxisból.
2004-ben és 2014-ben látható volt benne egy-egy szupernóva is, valamint kétszer még olyan jellegű kitörést is észleltek a rádiótartományban, ami szupernóvára utalt ugyan, de látható fényben nem találták meg a forrását. A 2014-es szupernóva különösen látványos volt a galaxis közelsége miatt, azóta se láttunk olyan fényes felrobbant csillagot.
Látható fényben az M82 hosszúkás, 11’x5’ méretű, szivar alakú objektumként jelenik meg, sötét porcsíkokkal átszőve. A központi régió különösen fényes. Ultraibolya tartományban a fiatal, forró csillagok dominálnak, amelyek erős sugárzása egyértelműen jelzi a folyamatos és intenzív csillagkeletkezést.
Röntgensugárzásban a Chandra-űrtávcső megfigyelései különösen érdekesek: a galaxis központjához közel egy változó erősségű röntgenforrást azonosítottak, amely az egyik legjobb jelölt lehet az elsőként felfedezett közepes tömegű fekete lyukra.
A legnagyobb energiájú tartományban, a gammasugárzásban szintén izgalmas jelenségeket figyeltek meg. Az M82-ben gammakitöréseket detektáltak, amelyeket egy magnetárhoz (extrém erősen mágnesezett neutroncsillaghoz) kötnek. Emellett itt fedezték fel az egyik legforróbb ismert pulzárt is, ami tovább erősíti a képet: ez a galaxis tele van extrém fizikai körülmények között létező objektumokkal.
Az M82 mai állapota nem véletlen. A körülbelül 500 millió évvel ezelőtti kölcsönhatás a közeli M81 galaxissal drámai módon átalakította a szerkezetét és fejlődését. Ez a gravitációs „találkozás” indította be a csillagontó fázist, amelynek során elképesztően sok csillag született, és röviddel utána szupernóvák egész sora robbant fel. Ezek a robbanások ma is formálják a galaxist, és hozzájárulnak a hatalmas anyagkiáramlások kialakulásához.
Az M82 népszerű célpont amatőrcsillagászok számára. Egész évben megfigyelhető, mert cirkumpoláris, azaz állandóan látszik az éjszakai égen. Már kisebb távcsövekkel is látható 8,4 magnitúdós halvány, elnyúlt foltként, és gyakran egy látómezőben figyelhető meg a tőle 36’ távolságban lévő M81-gyel, így különösen látványos párost alkotnak. Nagyobb műszerekkel a porcsíkok és a szerkezeti részletek is kirajzolódnak, megmutatva a galaxis valódi, zaklatott természetét.
Szerző: Király Amanda, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló