Az alig kevesebb mint 12 millió fényévre található galaxis átmérője körülbelül 96 000 fényév, vagyis nagyjából akkora, mint a Tejútrendszer.
A galaxist Johann Elert Bode fedezte fel 1774. december 31-én, ezért Bode-galaxisnak is nevezik. Függetlenül tőle Pierre Méchain is észlelte 1779-ben, majd két hónappal később a hír alapján Messier is sikeresen megfigyelte, és számos más objektumhoz hasonlóan felvette híres katalógusába.
Távolságát a benne levő klasszikus cefeida változócsillagok vizsgálata alapján határozták meg. Henrietta Swan Leavitt ugyanis igen nagy jelentőségű távolságmérési módszert dolgozott ki a klasszikus cefeida változócsillagok fényességváltozására alapozva. Ezek a csillagok periodikusan változtatják a fényességüket, és a fényességváltozás periódusa összefügg a csillag sugárzási teljesítményével, csillagászati szakszóval luminozitásával. Tehát ha egy klasszikus cefeida fényességváltozási periódusát és a Földről látható fényességét megmérjük, akkor abból könnyedén kiszámítható a csillag távolsága. Szerencsére a változócsillagok ezen fajtája kifejezetten fényes, ezért még a távoli galaxisokban is azonosítani lehet a cefeidákat. Ez pedig ezt a módszert igencsak jelentőssé teszi a csillagászok számára.
1993-ban egy szupernóva tűnt fel a Bode-galaxisban, és az akkor a XX. század második legfényesebbje volt, és utána csak másik két Messier-galaxisban, az M101-ben és az M82-ben felrobbant szupernóvák tudtak felülmúlni.
Az M81 központjában egy szupernagy tömegű fekete lyuk található, amelynek tömege a Napénak 70 milliószorosa. A fekete lyukat egy akkréciós (tömegbefogási) korong vesz körül, aminek az anyaga beáramlik a fekete lyukba. Emiatt a galaxis magja több hullámhosszon is eősen sugároz. Egy 2023-as kutatás azt feltételezi, hogy ez a fekete lyuk kettős is lehet.
A galaxis spirálkarjai jól fejlettek és gazdagok csillagközi anyagban. Infravörös tartományban különösen látványos: a fénykibocsátás jelentős része a spirálkarokban lévő csillagközi porból származik, amelyet a csillagkeletkezési régiókban lévő fiatal, nagy tömegű kék csillagok sugárzása gerjeszt. A galaxisban jelenleg is aktív a csillagkeletkezés. Ha az M81-ben járnánk, számos csillagkeletkezési régiót és nyílthalmazt figyelhetnénk meg. A becslések szerint a galaxis mintegy 210 gömbhalmazt is tartalmazhat.
Valószínűsíthető az is, hogy az M81 egy ismétlődő gyors rádiókitörés (FRB) forrása lehet. Az FRB-k eredete még nem tisztázott, jelenleg is kutatások tárgyát képezi. Korábban is írtunk róluk. Az M81 névadója és tagja az úgynevezett M81 galaxiscsoportnak, amelyhez 34 galaxis tartozik. A legismertebb közeli társa a Messier 82. Ez a galaxiscsoport a Virgo-szuperhalmazban helyezkedik el.
Az M81 cirkumpoláris Magyarországról nézve, vagyis egész évben látható, de a tavaszi hónapokban jár esténként a legmagasabban ez a 7 magnitúdónál is fényesebb galaxis, így ekkor a legkedvezőbb a megfigyelése. Egészen magas hegyek tetejéről vannak szabad szemes megfigyelések is róla, ahol extrém tiszta és sötét az éjjeli égbolt. Kisebb nagyítással vagy binokulárral akár egy látómezőben is megfigyelhető az M82-vel, bár ilyenkor mindkettő csupán elmosódott foltnak látszik, de az M81 könnyedén felismerhető az elnyúlt, 22’x11’-es hatalmas méretéről. 20 cm-es (vagy nagyobb) távcsővel, fényszennyezéstől mentes égen a galaxis felszínének inhomogenitásai is előtűnnek, 40 cm-esnél nagyobb távcsővel a spirálkarjai is láthatóvá válnak.
Szerző: Király Amanda, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló