Pierre Méchain fedezte fel 1780. szeptember 5-én, és rögtön értesítette kollégáját, Charles Messier-t, aki másfél hónappal később megerősítette a megfigyelést, és a ködöt felvette a katalógusába.
A 18–19. század csillagászai sokáig próbálták megfejteni az objektum természetét: William Herschel „kettős ködnek” írta le, mintha két összeérő objektum alkotná. Isaac Roberts szerint viszont az M76 valójában a Gyűrű-ködhöz (M57) hasonló objektum – csak más szögből látjuk. William Huggins színképelemzéssel pedig megerősítette, hogy inkább a ködökre, mintsem a csillaghalmazokra hasonlít. Végül Heber D. Curtis osztályozta egyértelműen a planetáris ködök közé.
A planetáris ködök nem bolygókkal kapcsolatosak, a nevük csupán optikai félreértésből ered: néhány planetáris köd távcsőben való megjelenése a bolygók korongjához hasonlíthat. Valójában azonban a Naphoz hasonló tömegű csillagok fejlődésének utolsó, látványos epizódjai. Ahogy a csillag kifogy a magfúziót biztosító üzemanyagból, instabillá válik, pulzálni kezd, és erős csillagszelek fújják le róla a külső rétegeit. Eközben a csillag magja fehér törpévé zsugorodik össze. Az ultraibolyában erősen sugárzó, forró fehér törpe ionizálja a kidobott gázfelhőt, ami ekkor kezd világítani – ez látszik planetáris ködként. Az ezt követő néhány 10000 év során a folyamatosan táguló köd eloszlik, a fehér törpe pedig extrém lassan kihűl.
A Kis Súlyzó-köd tőlünk mintegy 3-4000 fényévre található, és körülbelül 1,7 fényév az átmérője. A központi fehér törpe 140000 kelvin hőmérsékletű. Az objektum folyamatosan tágul, ahogy a csillagszél tovább fújja a gázokat a központtól kifelé.
Az M76 hazánkból cirkumpoláris, vagyis egész évben a horizont felett marad, de ősszel és télen figyelhető meg a legkedvezőbb helyzetben. A köd szerencsére könnyen megtalálható, de kis távcsövekben alig látható, csupán diffúz, 10 magnitúdós halvány foltnak látszik. Az egyik leghalványabb objektum Messier katalógusában! Az 1’ körüli alakját nagyobb amatőrcsillagászati távcsövek mutatják meg igazán, mélyég-szűrők (UHC és OIII) sokat javítanak a láthatóságán, de a köd színei csak asztrofotókon tárulnak fel.
Fontos megjegyezni, hogy a Kis Súlyzó-köd nem azonos a jóval nagyobb és fényesebb M27 Súlyzó-köddel, bár a hasonlóságuk alapján kapta ezt az elnevezést.
Szerző: Király Amanda, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló