Johann Gottfried Koehler fedezte fel 1779-ben, majd tőle függetlenül 1780-ban Charles Messier is, így került a Messier-katalógusba.
A nyílthalmazok olyan objektumok, ahol azonos korú csillagok vannak egy gravitációsan lazán között csoportban. A halmaztagok egyszerre jöttek létre ugyanabból a por- és gázfelhőből, és számos tekintetben hasonlítanak egymásra: nem csak a korukban, hanem a kémiai összetételükben is hasonlóak, és többnyire egy irányba is haladnak az űrben – hasonló az ún. sajátmozgásuk. Hasonlattal élve olyan, mintha csak testvérek lennének.
A nyílthalmazok csillagai jellemzően szétszélednek idővel. A sajátmozgásuk habár hasonló, nem egyforma, és a halmaztagok közötti és külső gravitációs kölcsönhatások eredménye is lehet, hogy egyes csillagok előbb-utóbb elhagyják a halmazt. Aztán pedig, évmilliárdok elteltével teljesen szétesik a nyílthalmaz, már nem is különböztethető meg a háttércsillagok sokaságától. Ezért van az, hogy az ismert nyílthalmazok jellemzően fiatalok: mindössze néhány százmillió évesek, ami csillagászati szempontból nézve fiatal kornak számít. A Rák csillagképben egy másik nyílthalmaz is van, a Méhkas-halmaz, amely például 600 millió éves – és még ez is kissé idősnek mondható a nyílthalmazok mezőnyében. De még olyat, hogy egy nyílthalmaz kora akár 4 milliárd év is lehet, egészen különleges. A Messier 67 kora ugyanis 3,5 és 4,5 milliárd év közé tehető. Nem ez a legidősebb ismert nyílthalmaz, de így is elképesztően öreg a hasonló objektumok között. Összehasonlításképpen az életkora összemérhető a Naprendszerünkével.
Így hát fel is merülhetne a kérdés, hogy vajon a Nap maga is része volt-e a Messier 67-nek. Hiszen, nagyjából egy időben keletkeztek, és lehet, hogy a Nap pontosan olyan csillag, ami már elszabadult a halmaz gravitációs kötelékéből. Vizsgáljuk hát meg, hogy ez lehetséges-e. A halmaz 2900 fényév távolságra található, egyáltalán nem számít közeli nyílthalmaznak. Ha a Nap elsodródott volna a halmaztól, akkor ekkora távolságot kellett megtennie az ellentétes irányba. Persze, 4 milliárd év elég ekkora távolságok megtételére, ezt azonban semmi sem támasztja alá. A Naprendszer az M67-tel ellentétes irányba mozog (távolodik tőlünk) pillanatnyilag olyan sebességgel (34 km/s), amivel évmilliárdok alatt ennek a távolságnak a többszörösét is megtettük már. Így hát, az érdekes felvetés, miszerint Naprendszerünk is az M67 tagja, elvethető.
Az M67 tömege körülbelül 1080 naptömeg. A Gaia űrszonda mérései alapján legalább 1800 tagja van, ami a további műholdas adatok alapján még nőhet is. A halmazban sok fősorozati csillag és vörös óriás található. Ez is jól mutatja, hogy az M67 csillagainak fejlődési állapota sokkal előrehaladottabb, mint a tipikus nyílthalmazok esetében. Az M67-ben továbbá öt exobolygót sikerült azonosítani, amelyek a halmaz valamelyik tagja körül keringenek.
Megfigyelési szempontból az M67 binokulárral könnyen észrevehető, 7 magnitúdós összfényességű ködös foltként. Ahhoz, hogy csillagokra bonthassuk, távcső szükséges, de ez esetben is érdemes kis nagyítást használni. Látszó átmérője éppen csak kisebb, mint a teliholdé, így nagyobb nagyítással könnyű elveszíteni az összképet. Télen és kora tavasszal figyelhető meg a legkedvezőbb körülmények között.
Mégis, akkor hol van az a nyílthalmaz, amelynek egykor a Naprendszer is tagja volt? Nagy jelentőségű kérdés ez, egy újabb megközelítése annak, hogy hol a helyünk a Világegyetemben. Pillanatnyilag nem tudjuk. Olyan csillagokat keresnek a csillagászok, amelyek sajátmozgásukat, korukat és összetételüket tekintve is nagyon hasonlóak a Napéhoz, és habár vannak ilyen csillagok, egyelőre ezekről sem tudjuk biztosan, hogy egykor ugyanahhoz a nyílthalmazhoz tartoztak-e, amelyikhez a Nap is.
Szerző: Király Amanda, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló