Átmérője körülbelül 95 000 fényév, vagyis kisebb mint a Tejútrendszerünk, távolsága pedig nagyjából 31 millió fényév. Mindemellett 10 millió fényévre van a Messier 65-től, és a galaxiscsoportnak van még egy harmadik tagja, az NGC 3628 is. Hárman együtt alkotják a híres Leo-hármast, ami izgalmas és népszerű asztrofotós célpont.
Ez a három galaxis fizikailag is kapcsolatban áll egymással, ugyanannak a galaxishalmaznak a tagjai, és kölcsönhatásaik látványos nyomokat hagytak rajtuk. A Messier 66 spirálkarjai is azért ilyen különös formájúak és aszimmetrikusak, valamint a galaxis központi része is emiatt lett rendkívül sűrű.
A Messier 66 Charles Messier saját felfedezése 1780-ból. Az M65-tel együtt fedezte fel, ő maga is említette, hogy a két objektum egy látómezőben van, látszó távolságuk az égbolton mindössze 20 ívperc. Különös érdekesség, hogy az NGC 3628-at nem vette észre, pedig minden bizonnyal az is ugyanabban a látómezőben helyezkedett el a másik két galaxissal. Ennek oka valószínűleg az, hogy az NGC 3628 kissé halványabb, elnyúlt alakú, és kevésbé feltűnő lehetett Messier korának műszereivel. Így hát utóbbit William Herschel fedezte fel néhány évvel később egy jóval nagyobb távcsővel.
Az M66-ban eddig már öt szupernóvát is felfedeztek, míg ez idő alatt a Messier 65-ben csupán egyet.
Ami a megfigyelését illeti, az M66 kis távcsővel, akár kézi látcsőben is megpillantható, de ilyenkor csupán homályos, kilenc magnitúdó körüli elnyúlt foltként jelenik meg, és csupán a fényesebb, belső területe látszik. Nagyobb távcsövekben – különösen sötét, fényszennyezéstől mentes égen – a 9’x4’ látszó átmérőjű galaxisban a spirálkarok is szépen kirajzolódnak. A legjobb észlelési időszaka március–április, amikor az Oroszlán csillagkép magasan jár az égen.
Szerző: Király Amanda, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló