A galaxist Johann Gottfried Köhler német csillagász fedezte fel 1779-ben, a Messier 59 társaságában (a Messier 60-at látta meg hamarabb), miközben a C/1779 A1 (Bode) üstököst követte pálya menti mozgása során, akárcsak kortársa, Barnaba Oriani. Charles Messier három nappal később maga is megfigyelte ugyanezeket, és felvette katalógusába.
Ez az égterület rendkívül gazdag galaxisokban: ma már tudjuk, hogy nagyjából 1300 galaxis található itt, bár a 18. századi távcsövek ezek nagy részét még nem tudták kimutatni. Így például közvetlenül az M60 mellett látszó halványabb spirálgalaxist, az NGC 4647-et sem láthatták még.
Az M60 egy kevéssé lapult elliptikus galaxis, amelynek átmérője körülbelül 120 000 fényév. Teljes tömege elérheti az egybillió naptömeget, amelynek mintegy harmadát-felét sötét anyag alkotja. A galaxis tömegének jelentős része tehát nem látható, mégis gravitációsan meghatározó szerepet játszik.
A Virgo-halmazban az M60 a harmadik legfényesebb óriás elliptikus galaxis, és egy kisebb galaxiscsoport legnagyobb és névadó tagja. A galaxis középpontjában egy szupernagy tömegű fekete lyuk található, amelynek tömege körülbelül 4,5 milliárdszorosa a Napénak. Az M60-ban eddig mindössze egy szupernóvát figyeltek meg: 2004-ben, amely Ia-pec típusú volt.
Megfigyelése tavasszal, különösen május környékén a legkedvezőbb. Már kisebb távcsövekben is látható halvány, 9 magnitúdós 7’x6’-es ködös foltként, míg nagyobb műszerekkel egy fényes magot tartalmazó, egyenletes fényességeloszlású, ellipszis alakú objektumként jelenik meg. Az M60 részleteket nemigen mutat, nagyobb távcsövekkel viszont a szomszédja is megpillantható, és ketten együtt igazán egyedi, különleges látványt nyújtanak.
Szerző: Király Amanda, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló