Kifejezetten fényes, és a Gaia űrszonda mérései alapján 788 halmaztagot számlál. Habár a nyílthalmazokhoz hasonlóan számos nagy tömegű, kék csillagból áll, néhány nem fősorozati csillag is a tagja.
Az M50-et először Giovanni Domenico Cassini említette a fiának írt egyik levelében 1711-ben, majd Charles Messier tőle függetlenül 1772-ben ugyancsak felfedezte, és vette fel a katalógusába. A 140-160 millió éves halmaz körülbelül 3200 fényévre található a Földtől. Ezzel fiatalnak számít még a jellemzően fiatal nyílthalmazok között is. Ennek megfelelően sok nagy tömegű, kék csillagot tartalmaz, és habár néhány vörös óriást találunk a halmazban, nem jellemző, hogy a csillagjai eljutottak a fejlődésük későbbi fázisaiba.
Érdekesség, hogy habár az M50 távcsőben nézve nyilvánvalóan egyetlen halmaznak tűnik, azonban 2025-ben megjelent egy tanulmány, amely szerint elképzelhető, hogy valójában két nyílthalmaz állt össze vagy éppen valamilyen külső gravitációs erő választotta ketté az eredetileg egységes halmazt. A Gaia űrszonda későbbi pontosabb adatait kombinálva más űrszondák (pl. a TESS) adataival, pontosítható a kettősség mibenléte.
Távcsővel kis nagyítást érdemes használni, mert nagy, 15’-nyi átmérőjű területen oszlanak el a csillagai, és 6 magnitúdó körüli összfényessége miatt már binokulárral is könnyen megpillantható. Télen a legalkalmasabb az észlelése, amikor az Egyszarvú csillagkép az esti égen látható. Számos megfigyelő szerint az M50 fényesebb csillagai szív alakot öltenek.
Szerző: Király Amanda, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló