Mintegy 50-55 millió fényévre található tőlünk, és már rég túl van aktív csillagkeletkezési korszakán.
A galaxist Charles Messier fedezte fel 1771-ben. Gondolhatjuk, hogy akkor ez a galaxis volt az első, amit a Lokális Halmazon (tehát a Tejútrendszert is tartalmazó galaxiscsoporton) kívül, azonosítottak – de az első a Messier 83 volt, amelyet Nicolas-Louis de Lacaille már 1752-ben megfigyelt, és mi is írtunk de Lacaille-ról korábban. Viszont ez volt a Szűz csillagképben először megtalált galaxis.
Az M49 egy hatalmas, egyenletes fényeloszlású elliptikus galaxis, amely megjelenését tekintve pontosan úgy néz ki, mint egy rádiógalaxis, ám valójában nincs az átlagosnál erősebb rádiósugárzása. Nem látszanak spirálkarok vagy egyéb részletes struktúrák, inkább egy fényes, koncentrált mag és egy kiterjedt, kifelé egyre halványuló haló jellemzi.
A galaxis középpontjában egy szupernagy tömegű fekete lyuk található, amelynek tömege körülbelül 565 millió naptömeg. (A csillagászatban a naptömeg gyakori mértékegység, amivel a tömeget jellemezzük, és a Nap tömege egységnyi.) A fekete lyuk jelenlétére többek között a mag környezetéből érkező erős röntgensugárzás utal.
Az elliptikus galaxisokra jellemző módon az M49 csillagai túlnyomórészt idősek. A megfigyelések szerint a csillagkeletkezés utolsó jelentős epizódja körülbelül 6 milliárd évvel ezelőtt zajlott le, így a galaxisban található csillagok nagy része legalább ilyen idős.
A galaxis 5900 gömbhalmazt tartalmaz. Az elliptikus galaxisokban jellemzően sokkal több gombhalmaz van, mint a spirálgalaxisokban. A Tejútrendszerben körülbelül 200 található. Ugyanakkor az M49 még az elliptikus galaxisokhoz képest is rengeteg gömbhalmazt tartalmaz. Az egyik ilyen gömbhalmazban egy csillagtömegű fekete lyukat is sikerült kimutatni, ami a Napénál lényegesen nagyobb kezdeti tömegű csillagok fejlődésének a végállapota, vagy esetleg két neutroncsillag egybeolvadásának az eredménye lehet.
Az M49-ben már két szupernóvát is megfigyeltek. Az egyik 1969-ben jelent meg, de típusát nem sikerült egyértelműen meghatározni. A másik, 2024-ben felfedezett robbanás egy különleges Ia típusú szupernóva volt, amely különösen magas kalciumtartalmú spektrumot mutatott.
Az M49 a Szűz csillagképben helyezkedik el, annak is az Oroszlán felé eső részén. A tavaszi hónapokban, május környékén figyelhető meg a legkedvezőbben. Fényszennyezéstől mentes égen akár binokulárral is észrevehető hatalmas, 10’x8’-es méretű halvány, ködös foltként.
Kisebb távcsövekben csak a fényes magot pillanthatjuk meg, míg nagyobb műszerekkel a galaxis kiterjedt halója is megfigyelhető, összfényessége 8,4 magnitúdó. Az elliptikus galaxisok rendszerint homogén szerkezetűek, részleteket így nem is tudunk megpillantani benne.
Szerző: Király Amanda,, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló