Habár az égbolton közel található a Messier 47-hez, egy másik nyílthalmazhoz, nem lehet eltéveszteni, mivel az M46-ban egy csodás planetáris köd is látszik!
A planetáris köd, amelynek jelölése NGC 2438, igencsak feltűnő. Távcsőbe pillantva azt a benyomást kelti, hogy a halmaz része. Valójában az M46 körülbelül 5400 fényéve található a Földtől, a planetáris köd viszont negyedekkora távolságra van tőlünk. Különösebb fizikai kapcsolatban tehát nem áll a két objektum, csak véletlenül szinte azonos irányban helyezkednek el a Földről nézve, és a planetáris köd jóval közelebb van hozzánk, mint az M46 nyílthalmazhoz.
A halmazt Charles Messier 1771-ben fedezte fel. Közel 2600 csillag alkotja a Gaia űrszonda mérései alapján. Kora 200-300 millió év közötti, ami a tipikusan fiatal nyílthalmazok között középkorúnak számít. Mérete is figyelemre méltó: sugara mintegy 38 fényév, vagyis a nyílthalmazok között igen kiterjedt csillagcsoportról van szó.
Az M46 nem teljesen zárt rendszer: megfigyelések szerint vannak olyan csillagjai, amelyek egy korábbi gravitációs kölcsönhatás során távolabb sodródtak a halmaz központjától. Ezek a csillagok elnyúlt árapálycsóvát alkotnak, első ránézésre nem is tűnnek a halmaz tagjainak, csupán a sajátmozgásuk vizsgálata során következtették ki a csillagászok.
Az M46 azonban valóban tartalmaz egy hozzá fizikailag kötődő ködöt is: ez a korábban Záptojás-ködként ismert Lopótök-köd (Calabash nebula), egy erősen elnyúlt alakú protoplanetáris köd. A köd központi fényforrása a QX Puppis, egy mira típusú változócsillag, amely erős csillagszelével formálja a környező gázt. Ez a rendszer a csillagfejlődés egy késői, átmeneti állapotát mutatja, amikor a csillag már elhagyta a fősorozatot, de még nem vált teljes értékű planetáris köddé.
Az M46 viszonylag könnyen megtalálható az égbolton. Az egyik módszer, ha az Orion övének három csillagát meghosszabbítjuk jó hosszan, egy tucatszor délkeleti irányban, balra lefelé. Egy másik praktikus útmutató, ha a Siriust és a Procyont összekötő szakaszra mint átfogóra egy derékszögű háromszöget képzelünk el, a halmaz a derékszög csúcsa közelében helyezkedik el.
Megfigyeléséhez kis nagyítás ajánlott, mivel kiterjedt, 20’ látszó átmérőjű objektumról van szó. Binokulárral lehetőség van arra, hogy egy látómezőben lássuk az M47-el. A planetáris köd nagyobb távcsövekben látható csak, viszont csodálatos látvány.
Kifejezetten déli fekvésű, 6 magnitúdónál kicsit halványabb összfényességű nyílthalmaz, ezért hazánkból csak az év egy viszonylag rövid időszakában figyelhető meg. A téli hónapokban, például most februárban jár a legmagasabban az égen, ekkor nyílik a legjobb lehetőség az észlelésére.
Szerző: Király Amanda, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló