Ugyanannak az óriási csillagkeletkezési régiónak a része, de egy sötét porfelhő választja el őket egymástól. Ez a sötét sáv már elegendő volt ahhoz, hogy Charles Messier önálló objektumként katalogizálja az M43-at, annak ellenére, hogy az M42-vel egybefüggő struktúráról van szó.
Az M43 – akárcsak az M42 – aktív csillagkeletkezési régió, ahol a gáz összehúzódásából napjainkban új csillagok jönnek létre. Itt is megfigyelhetőek a csillagok és a bolygórendszerek kialakulásának különböző fázisai. A köd fényléséért az NU Orionis változócsillag sugárzása a felelős. Ez egy négy tagból álló rendszer, amely pontosan a köd közepén látható. Nem tévesztendő össze az M42-ben lévő Trapéz-halmazzal, amiben sokan négy tagot tudnak megkülönböztetni. Az NU Orionis olyan rendszer, amelyben négy csillag van, tehát olyan, mintha a Naprendszerben a Napon kívül lenne még három másik csillag is.
Ez az erős sugárzás nemcsak fénylésre készteti a ködöt, hanem aktívan kölcsönhatásba lép a környező, kialakulóban lévő csillagokkal is. A ködben lévő fiatal csillagok körüli, éppen kialakulóban lévő bolygórendszereket, az ún. protoplanetáris korongokat részben elfújja, ami jelentősen befolyásolhatja a későbbi bolygók kialakulását. Az M43 ezért különösen fontos célpont a csillag- és bolygókeletkezés korai szakaszainak tanulmányozásában.
Az M43 jelenléte se volt egyértelmű a korai megfigyelőknek, mert minden bizonnyal az M42-vel együtt látták a távcsöveikben. 1733-ban Jean-Jacques d'Ortous de Mairan volt az első, aki felismerte, hogy egy különálló objektumról van szó, majd Messier 1769-ben adta hozzá a katalógusához 43-as sorszámmal, ugyanaznap, amikor a M42-t is.
A Messier 43 körülbelül 1360 fényév távolságra található a Földtől. Habár az Orion-köd akár városokból is látszik szabad szemmel, az M42-t az M43-t megkülönböztetni vagy nagyon jó szem szükséges, vagy egy binokulár, illetve kisebb távcső. Természetesen sokkal részletgazdagabb látvány tárul elénk nagyobb távcsőben, illetve asztrofotókon.
Az M43-at pontosan ott kell keresni az égbolton, ahol az M42-t, hiszen ugyanannak az összefüggő ködrendszernek a részei. A fényesebb Orion-ködtől balra fentebb találjuk meg az égbolton, Az M42 Trapéziumától mindösszesen 10’-re. Megfigyelésük ezért gyakorlatilag mindig együtt történik mert kisebb nagyítású távcsövekkel egy látómezőben látszódnak, csak nagyobb nagyítással lehet külön jól megfigyelni őket.
Szerző: Király Amanda, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló