Mivel az égnek ezen területe a téli éjszakákon látszik magasan az égen, ezért télen érdemes megfigyelni a nyílthalmazt.
Felfedezése a XVIII. század közepén történt. Philippe Loys de Chéseaux 1745 körül figyelte meg először, illetve tőle függetlenül John Bevis 1750 előtt. Charles Messier később felvette katalógusába 35-ös sorszámmal.
Az M35 körülbelül 2900 fényévre található a Földtől, és az égen nagyjából akkora területet fed le, mint a telihold. Ez a nagy látszó méret binokulárban és távcsőben kis nagyítást használva teszi látványossá. Össztömege a Napénak mintegy 1600-szorosa.
Az M35-höz látszólag nagyon közel helyezkedik el egy másik nyílthalmaz, az NGC 2158. Ez utóbbi az egyik legidősebb ismert nyílthalmaz, több mint 2 milliárd éves. Ehhez képest az M35 a maga 120 millió év körüli korával hihetetlenül fiatalnak számít, pedig inkább ez a fiatal kor az, ami általánosnak mondható a nyílthalmazok körében. A két objektum eltérő megjelenése miatt népszerű asztrofotós célpont. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a valóságban nincsenek közel egymáshoz: csupán a Földről nézve esnek közel egy irányba.
A Messier 35 halmaznak a Gaia űrszonda mérései alapján 1609 tagja van, de több csillag is tartozhat még hozzá. Azonban már gravitácíósan is nehéz egyértelmű határt húzni, hogy pontosan mely csillagok tartoznak a halmazhoz. Ennek több oka is van: előfordulhat, hogy egy csillag csak a halmaz előtt vagy mögött helyezkedik el, a távolságméréseknek mindig van bizonytalansága, a halmaz peremén a csillagok már erősen szétszóródnak, így nehezebb elkülöníteni őket, és mindehhez a csillagközi por is torzíthatja a megfigyeléseket.
Az M35-ben 64 kettőscsillagot ismerünk, azonban felfedezésükhöz nem az vezetett, hogy valaki távcsőben megpillantotta volna a rendszer mind a két tagját, hanem egyéb (főként spektroszkópiai) mérések alapján következtetnek erre a csillagászok. 13 változócsillagot is ismerünk a Messier 35-ben. A 120 millió év elég volt arra, hogy a nagyon tömegű csillagok a csillagfejlődés előrehaladottabb stádiumába kerüljenek.
A Messier 35 jól elkülönül a környező csillagmezőtől, így könnyű felismerni, amikor megpróbáljuk felkeresni. Kristálytiszta, holdfénymentes égen, amikor magasan jár, már szabad szemmel felsejlik mint egy ködös folt. Kézi látcsőben talán a legszebb, de egy csillagászati távcső keresőjében is magával ragadó látvány, távcsővel nézve pedig törekedjünk minél kisebb nagyításra, mert ha már kilóg a látómezőből, elveszti varázsát. Viszont a mellette található halvány NGC 2158-at megtalálni már nagy élmény, a két csillaghalmazt egyszerre látni a távcső látómezejében a téli égbolt egyik leglenyűgözőbb kincse!
Szerző: Király Amanda, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló