Angol nyelvterületen emiatt gyakran nevezik „szörfdeszka-galaxisnak”, bár ez az elnevezés magyarul nem terjedt el. Pierre Méchain fedezte fel 1781-ben, majd Charles Messsier is megfigyelte nem sokkal később, mégsem vette bele a katalógusába, csak az M97-hez fűzött jegyzetében találtunk utalást róla. Végül 1953-ban Owen Gingerich javaslatára került be a Messier-katalógusba 108-as sorszámmal.
Az M108 körülbelül 46 millió fényévre található, átmérője pedig mintegy 110 000 fényév, vagyis méretében a Tejútrendszerhez hasonló. Tömege 125 milliárd naptömeg, és nagyjából 290 gömbhalmaz található benne. A galaxis egyik érdekes sajátossága, hogy nincs hangsúlyos központi dudora, ami sok spirálgalaxisnál – így a Tejútrendszernél is – jól megfigyelhető. Spirálkarjai lazán tekerednek, és a sűrű porfelhők fényelnyelő hatására fényesebb és halványabb részek is találhatóak benne. A galaxis magjában egy nagy tömegű fekete lyuk található, amelynek tömege körülbelül 24 milliószorosa a Napénak. A fekete lyuk hatására a galaxismag aktív, jelentős mennyiségű energiát kibocsátva.
A Chandra-űrtávcső megfigyelései során 83 különálló röntgenforrást azonosítottak a galaxisban. Ezek között lehetnek neutroncsillagok, fekete lyukak, valamint szupernóva-maradványok is.
Az M108 egyik legérdekesebb jelensége az úgynevezett HI szuperhéjak jelenléte. Ezek semleges hidrogént tartalmazó, hatalmas, több kiloparszek kiterjedésű, táguló gázhéjak, amelyek kialakulására több lehetséges magyarázat is létezik: heves csillagkeletkezés és az ezekből származó szupernóvák, kívülről beáramló gáz vagy akár nagy energiájú rádiókitörések.
Az M108-ban eddig legalább négy szupernóvát figyeltek meg:
1969-ben egy II típusú szupernóvá robbanása következett be. Olyan csillagokból lesz ilyen típusú szupernóva, amelyek tömege 8-10-szer nagyobb a Napénál, annak ellenére is, hogy a csillagfejlődés során jelentős tömegveszteséget szenved csillagszél formájában.
2016-ban egy olyan szupernóvát észleltek, amely csak infravörös tartományban volt látható, mert a por elnyelte a látható fényt. A felfedezést a Spitzer-űrtávcső segítségével tették, ami igen eredményes, infravörös tartományban észlelő űrtávcső volt.
2023-ban egy Ic típusú szupernóva jelent meg. Ez a fajta szupernóva is nagy tömegű csillagok fejlődésének vége, de a szupernóva színképéből ilyenkor hiányzik a hidrogén, míg a korábban tárgyalt II típusú szupernóvák színképében megtalálható a hidrogén is.
2025 novemberében pedig egy ritkább Iax típusú szupernóvát is felfedeztek. Ez a ritka szupernóvatípus nem csak egy szupernóva-maradványt, hanem egy ennél sokkal fényesebb objektumot, egy „zombicsillagot”, egy nem teljesen felrobbant fehér törpét hagy maga után.
Az utóbbi két eseményt a Zwicky Transient Facility égboltfelmérő program detektálta, amely kifejezetten az ilyen gyors, átmeneti jelenségek keresésére specializálódott.
Az M108 nem tartozik a legkönnyebb célpontok közé a 10 magnitúdós fényességével, de sötét égbolt alatt már közepes távcsövekkel is megpillantható. Ilyenkor egy halvány, elnyúlt, 8’x2’-es foltként jelenik meg. A részletek – például a porsávok vagy a szabálytalan szerkezet – azonban csak nagyobb műszerekkel válnak láthatóvá. Asztrofotósoknak izgalmas célpont lehet.
Szerző: Király Amanda, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló