A Szűz és a Holló csillagképek határán található, mintegy 30 millió fényév távolságra, és a Virgo II galaxiscsoport tagja.
Az M104 alakja különleges: a korong a spirálgalaxisra utal, ugyanakkor a spirálgalaxisokban a központjuk körül sokkal kisebb a kidudorodás. A Sombrero-galaxis azonban ettől jelentősen eltér: a központ körüli haló akkora, hogy a galaxis lényegében egy hatalmas elliptikus galaxisnak is tekinthető. Az elliptikus galaxisokra jellemző tulajdonságnak számít az is, hogy 1500-2000 gömbhalmaz is található a galaxisban, ami a spirálgalaxisokban lényegesen kevesebb, jellemzően mindössze néhány száz. Az elliptikus galaxisok azonban általában homogén szerkezetűek, nincs ilyen korongjuk.
Izgalmas kérdés, hogy vajon az történt-e, hogy egy elliptikus galaxis kölcsönhatás során elnyelt egy spirálgalaxist. A kutatások során a csillagászok arra a megállapításra jutottak, hogy ebben az esetben a spirálgalaxis szerkezete nem maradna meg az eredeti módon. Tehát a galaxis valószínűleg így alakult ki.
A galaxis középpontjában egy rendkívül nagy tömegű fekete lyuk található, amelynek tömege több mint egymilliárdszorosa a Napénak. A fekete-lyuk környezete jelentős mennyiségű energiát bocsát ki. Az ilyen galaxisokat, amelyek magja ilyen aktív és fényes, Seyfert-galaxisoknak nevezzük. Némelyik ilyen galaxisnak – az M104-nek is – a magja részben eltakarja a csillagközi por és gáz, ezek a Sexfert II típusú galaxisok.
A Sombrero-galaxis különösen érdekes az elektromágneses spektrum több tartományában is:
- Rádió- és röntgentartományban erős szinkrotronsugárzást figyeltek meg a galaxismagból, amely nagy energiájú töltött részecskék mozgására utal erős mágneses térben.
- Terahertzes tartományban (ami a mikrohullám és az infravörös közötti részén van az elektromágneses spektrumnak) is kimutattak sugárzást, amelynek pontos eredete egyelőre nem teljesen tisztázott.
- Infravörös tartományban a gyűrű alakú korong válik hangsúlyossá.
A galaxist Pierre Méchain fedezte fel 1781. május 11-én. Bár Charles Messier is készített róla feljegyzéseket, ő maga nem vette fel a katalógusába. Később, 1784-ben William Herschel függetlenül is megfigyelte. Ő már észrevette a jellegzetes sötét sávot, amit Messier nem vett észre. Herschel távcsövei a kor legjobb teleszkópjai voltak, és messze meghaladták Messier megfigyelési lehetőségeit. Camille Flammarion tanulmányozta Messier és Méchain korábbi jegyzeteit, és az ő javaslatára 1921-ben a galaxis utólag bekerült a Messier-katalógusba.
A Messier 104 szabad szemmel nem látható, 8 magnitúdós galaxis. Közepes, vagy nagyobb távcső ajánlott az észleléséhez. Az 8’x5’-es ellipszis alakú ködös objektumon a porsáv még nem kivehető kisebb távcsövekkel, csak a központi dudor érzékelhető. Nagyobb távcsövekkel nagyon karakteres megjelenést ad a porsáv.
A tavaszi égbolt jellegzetes objektuma. Ámbár nem emelkedik 30 foknál nagyon magasabbra hazánkból nézve, mindenféleképp érdemes a tavaszi égbolton felkeresni!
Szerző: Király Amanda, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló