Az esték már hűvösek, de érdemes kisétálni (a lehetőségeknek megfelelően) egy fényszennyezésmentes helyre, és kicsit belemélyedni az őszi éjszakai égbolt szépségeibe. Erre pedig van egy nagyszerű lehetőség: idén szeptember 19-én tartjuk a csillagászat őszi napját, még az őszi nap-éj egyenlőség előtt.
Miről is szól ez az esemény? Számtalan országban a helyi csillagászati és amatőrcsillagászati egyesületek, csoportok, planetáriumok, csillagvizsgálók, múzeumok, könyvtárak előadásokat, megfigyeléseket szerveznek, hogy minél szélesebb körben megismertessék és megszerettessék a csillagászatot. Általában évente kétszer szervezik meg (tavasszal és ősszel), az évszak első negyed holdfázisához (ami egy félkorongnyi megvilágított, D alakú Holdat jelent) legközelebb eső szombaton. Ezen a napon lehetőség nyílik az égbolt mélyebb megismerésére, illetve arra, hogy akinek még nem volt lehetősége a távcső lencséjén keresztül is megpillantani az égi objektumokat, most itt a megfelelő alkalom. „A csillagászatot az emberekhez hozzuk” jeligével alakult meg ez az évről évre ismétlődő program, hogy a tudományt egy sokkal emberközelibb és közérthető módon ismertessék mindenki számára.
A Svábhegyi Csillagvizsgáló is szívesen fogadja az erre látogatókat, ugyanis ezen a napon sem lesz hiány az égbolt szemlélésében: a Holdé lesz a főszerep, de a Szaturnusz sem marad ki a palettából, illetve sok más izgalmas mélyég-objektumot is megtekintünk.
Amit érdemes megtekinteni az őszi égbolton
Az őszi égbolt rengeteg szépséget tartogat, az éjszakák folyamán már megfigyelhetjük a téli csillagképeket is, ugyanakkor kora este még a nyári égbolt jellegzetességei is láthatók.
Amit semmiképp sem érdemes kihagyni az este folyamán, az a Szaturnusz megtekintése, akár szabad szemmel, vagy ha van lehetőségünk, akkor távcsővel is. Este 10 óra körül már szépen feltűnik a keleti irányban.
Egy másik célpont a Hold, amely ezen az estén sötétedés után a déli-délnyugati égen lesz látható, 59%-os növekvő fázisú objektumként a Nyilas (Sagittarius) csillagképben. Sajnos nem marad sokáig velünk égi kísérőnk, sötétedés után, fél 9 körül látható majd legmagasabban, de ekkor is a látóhatár közelében, csupán 12 fok magasan figyelhető meg, és nem sokkal 11 óra után a horizont alá bukik. Holdkedvelők számára tehát ezt a szűk időintervallumot kell kihasználni a megtekintésre, illetve a fotózásra.
A kora esti ég sztárjai az említetteken kívül a nyári égbolt szépségei: az égboltot átívelő Tejútra is érdemes egy pillantást vetni majd holdnyugta után, illetve megkereshetjük a Nagy Nyári Háromszög nevű aszterizmust is, amelyet a Vega (fényessége 0,0 magnitúdó, a Lant csillagképben), a Deneb (1,3 magnitúdó, a Hattyú csillagképben) és az Altair (0,8 magnitúdó, a Sas csillagképben) alkotnak. Mindhárom gyönyörűen ragyogó fényes csillag, könnyedén meg tudjuk találni.
Akik nem szeretnek késő éjszakába nyúlóan csillagászkodni, azok számára az eddig említett célpontok kitűnőek, továbbá pedig ajánlott megkeresni a cirkumpoláris konstellációkat, amelyek nálunk minden évszakban büszkén tündökölnek a látóhatárunk felett: ilyen pl. a klasszikus, hét csillagból álló Nagy Göncöl, amely őseinknek irányt mutatott. A „W” formát alkotó Kassziopeia, a ház alakú Cefeusz és az Androméda csillagkép mind izgalmas látnivalók lehetnek.
A nyári égbolt Hattyújáról sem szabad megfeledkezni, hiszen még egy rövid ideig velünk tart – ha eddig nem volt lehetőségünk megkeresni, akkor idénre még van lehetőségünk: jellegzetes kereszt alakban helyezkedik el a Tejút sávjában. Hasonló formát ölt a Sas is a Hattyú közelében. Kora este, ha szerencsénk van, még elcsíphetjük a Skorpió Antares csillagát, illetve a Nyilas Teáskanna nevű aszterizmusát, amelyben a Hold is éppen házal. Majd korán a látóhatár alá kerülnek, teljes pompájukban csak jövő nyáron lesznek újra láthatók, de idén egy utolsó pillantást vethetünk még rájuk.
Azok számára, akik bírják az éjszakai ébrenlétet, egy másik oldalát mutatja meg az égbolt: hajnali 2 óra környékén felbukkannak a téli csillagképek, amelyek majd a későbbi hónapokban egyre korábban megmutatkoznak. A keleti horizonton fél 3 körül feltűnik a várva várt Orion, majd hajnalban, napkelte előtt magasabban is tündököl. Vele együtt az Ikrek és a Bika csillagkép is szépen felismerhető. Hajnali 5 óra után már a teljes Tél Hatszög is látható lesz (Aldebaran, Rigel, Sirius, Procyon, Pollux és Castor, Capella). Ugyanekkor a Rák és az Oroszlán között feltűnik egy fényes pont – a Jupiter. Az Ikrek csillagképben pedig lNaprendszerünk vörös bolygója, a Mars látszik. A Szaturnusz végig velünk marad, őt egész éjszaka megcsodálhatjuk akár szabad szemmel vagy távcsőben is.
Tehát aki kitartó, és hajnalig fennmarad, a késő nyári égbolt mellett a téli égbolt szépségeivel is találkozhat ugyanazon az éjszakán.
Az éjszakai égbolt leképezése
Az első kísérlet a fényképezés terén Louis Jacques Mandé Daguerre nevéhez kapcsolódik, ő találta fel a dagerrotípia eljárást. Ő már 1839-ben kísérletezett a Hold lefotózásával, de aajnos csak egy homályos, elmosódott folt született. A következő évben John W. Drapernek, a New York-i Egyetem kémiaprofesszorának sikerült elkészítenie az első sikeres Hold-fotót: egy 13 cm-es tükrös távcsővel és 20 perces expozíciós idővel készített egy dagerrotípiát.
A 19. század végén a technológiai fejlődés hatására a csillagok részletes fényképezése is lehetővé vált. A hosszú expozíciós idővel készült fényképek forradalmasították a csillagászati kutatást, hiszen több százezer új csillagot és az emberi szem számára láthatatlan ködöket és más mélyég-objektumokat rögzítettek. A témák keresése gyakran az ég felé irányította a korai fotósok tekintetét, és az asztrofotográfia azóta is népszerű időtöltés maradt. Már korán fontos szerepet játszott az égbolt felmérésében és a csillagok osztályozásában, de az idők folyamán egyre kifinomultabb képérzékelőket, valamint egyes szakterületekre tervezett egyéb berendezéseket és technikákat alkalmaztak.
Speciális, egyre nagyobb optikai távcsöveket építettek, a 20. század végén az újonnan kifejlesztett eszközök megjelenésével (óriási, többtükrös távcsövek) jelentős előrelépések történtek a csillagászati képalkotás terén. Gondoljuk csak a Hubble űrtávcsőre, amely 30 magnitúdóig is képes rögzíteni az egészen halvány csillagokat.
Mivel manapság a megfigyelő csillagászat szinte minden területén alkalmazzák a fényképezést, az „asztrofotográfia” kifejezés általában az amatőr csillagászatban való használatára utal, ahol inkább esztétikailag vonzó képeket keresnek, mint tudományos adatokat. Az amatőrök a speciális berendezések és képfeldolgozási technikák széles skáláját használják: a háromlábú állványra szerelt egyszerű film- és digitális fényképezőgépektől egészen a professzionális képalkotásra szánt módszerekig és felszerelésekig terjednek.
Emellett hangsúlyos az ún. asztrotájkép készítése is, amely tulajdonképpen a természeti vagy ember által alakított környezetet jeleníti meg az égbolt szépségeivel.
Ha kellően beleszeret(t)ünk az éjszakai égbolt látványába, vagy meg szeretnénk örökíteni néhány objektumot, akkor mi magunk is megtehetjük, már egy egyszerűbb felszereléssel, akár saját mobiltelefonunkkal is próbálkozhatunk.
Készítsük tehát elő a meleg pulcsit, meleg teát, és csodáljuk meg az őszi égbolt változatosságát, akár kora este vagy éppen egész éjszakán át, egészen napkeltéig.
Szerző: Diószegi Orsolya Enikő, Tudományos újságíró