„burkolózzunk sötétbe”, és saját bőrünkön tapasztaljuk meg a természetes sötétséget. Lehet ez akár egy csendes séta a természetben, vagy kiülünk valahová az égboltot szemlélve, de lehet az is, hogy otthon lekapcsoljuk a felesleges világításokat, hogy egy kicsit jobban lássuk a csillagos eget. Apró gesztusok, azonban jelentős és fontos pillanatokat teremthetünk ezáltal a környezetünknek, illetve jobban megérthetjük a sötét éjszaka lényegiségét.
Az éjszakai környezet a Földön élő minden élőlény számára értékes természeti kincs, ám a szabályozatlan kültéri világítás fénye eltakarja a csillagokat, és megváltoztatja az éjszakáról alkotott képünket. Az éjszakai égbolt megfigyelése új perspektívát és inspirációt nyújt, és arra késztet minket, hogy elgondolkodjunk ember voltunkról és helyünkről az univerzumban. Számos felfedezés, megfigyelés és egyszerűen az emberi kíváncsiság is sokat köszönhet a természetes sötét égboltnak: enélkül nem tudtuk volna meg, hogy nem a Föld az egyetlen égitest, nem tudtunk volna a Holdon sétálni, vagy felfedezni azt, hogy mindannyian csillagporból vagyunk. Ugyanis minden így kezdődött: felnéztünk az égre.
Őseink egy csillagokkal teli égboltot láthattak, olyan éjszakai eget, amely inspirálta őket: csillagképeket alkottak, versbe és más irodalmi alkotásokba foglalták az égboltot, barlangok falára, majd vászonra vitték a firmamentumot. Inspirálta a vallást, a filozófiát és persze a tudományt.
A természetes éjszakai égbolt közös és egyetemes örökségünk, mégis a legfiatalabb generációk számára egyre kevésbé ismert. Ne csak ezen a héten törekedjünk a sötét égbolt védelmére, hanem próbáljuk meg ezt az év minden szakaszában, hogy újra visszahozzuk a természetes éjszakát.
Az idei Dark Sky Week éppen most, azaz április 13. és 20. között hívja fel figyelmünket a sötét égbolt védelmére és szépségére, amelybe mi is bekapcsolódhatunk: figyelemmel követhetjük a hivatalos honlapot – https://darksky.org/ –, illetve csatlakozhatunk a közelünkben levő valamelyik programhoz. A Svábhegyi Csillagvizsgáló is szeretettel vár mindenkit, aki szeretné felfedezni a sötétség megannyi csodáját. GO DARK, ahogyan az idei szlogen szól.
Fényszennyezés
Amióta feltaláltuk a mesterséges világítást és a világítótesteket, azóta egyre inkább problémát okoz a mindenki által tapasztalt fényszennyezés. Ipari civilizációnk egyik mellékhatása, azonban nem lehet egyetlen iparágat vagy csoportot sem hibáztatni érte. A fényszennyezés annak a következménye, hogy az ember több mint 200 éve támaszkodik a kültéri világításra: közvilágítás, reklámok (elektronikus hirdetőtáblák, LED-ek), gyárak, hangulatfények, irodaházak, sportlétesítmények, stadionok, bevásárlóközpontok, közintézmények (és még sorolhatnánk) megvilágítása ma már természetesnek tűnik. Esti fény nélkül lassan el sem tudnánk képzelni az életünket.
Globális problémává nőtte ki magát, amely különösen nyilvánvalóvá vált akkor, amikor 2016-ban megjelent a „World Atlas of Night Sky Brightness” (Az éjszakai égbolt fényességének világatlasza) című, több ezer műholdfelvétel alapján számítógéppel készített térkép. Az online megtekinthető atlasz bemutatja, hogyan és hol világít bolygónk éjszaka. Azóta több hasonló felületen is lehet figyelni, hogy Észak-Amerika, Európa, a Közel-Kelet és Ázsia hatalmas területei ragyognak a fénytől, míg a Föld legeldugottabb régiói (Szibéria, a Szahara és az Amazonas vidéke) teljes sötétségben vannak. A világ leginkább fényszennyezett országai közé tartozik Szingapúr, Katar, Kuvait, Dél-Korea, Japán, Európa és Észak-Amerika nagyvárosai. A NASA által kifejlesztett alkalmazás, a Blue Marble Navigator is hasznos lehet vagy információkkal szolgálhat, ha jobban bele akarjuk ásni magunkat a témába, amelynek segítségével meg tudjuk tekinteni egy-egy terület fénykavalkádját. Ezenkívül pedig a Globe at Night interaktív fényszennyezési térkép is hasznos lehet, amelyet tudósok által nyolc éven át gyűjtött adatokból állítottak össze.
Az égbolt fénylése/égboltfény (angolul skyglow) az a jelenség, amikor az éjszakai égbolt egyes részei annyira meg vannak világítva (természetesen és mesterségesen egyaránt), hogy az narancssárga „szmoghoz” hasonlít. Olyan fényből áll, amely vagy közvetlenül felfelé sugárzik, vagy a talajról visszaverődik, majd a légkörben lévő porszemcsék és gázmolekulák szétszórják, így fényes hátteret vagy fénykupolát hozva létre. A mesterséges égboltfényt a nagyvárosi központok és az előbb felsorolt komplexumok okozzák: ezek miatt a városi területeken az égbolt akár 100-szor fényesebb is lehet, mint a mesterséges fény által nem befolyásolt, természetesen sötét égbolt. A természetes égboltfény természetes fényforrásokból származhat, mint például a Nap, a Hold, a csillagok vagy a sarki fények. A világ népességének több mint 80 százaléka él égboltfény hatása alatt – és sajnos az emberi tevékenységek által okozott égboltfény a fényszennyezés egyik legelterjedtebb formája.
Azok, akik erős égboltfényű városokban élnek, éjszaka alig látnak néhány csillagot (csupán néhányat a legfényesebbek közül). A csillagászokat különösen aggasztja ez a jelenség, mivel korlátozza a csillagászati objektumok megfigyelésének lehetőségét.
Amikor sikerült az embernek kijutnia az űrbe, majd pedig állandó jelenlétet létrehozni az űrállomásokon, nyilvánvalóvá vált, mennyire megváltoztatjuk az éjszakai égboltot: jó példákat találunk a Nemzetközi Űrállomásról (ISS) készített fényképek között, amelyeken könnyen felismerhetők és láthatók a különféle városok. Az ISS-re látogató űrhajósok mindvégig figyelemmel kísérték, ahogy a városok terjeszkedésével egyre növekszik a fényszennyezés.
Műholdak
Egy másik probléma: a műholdak. Jelenleg körülbelül 12-15.000 műhold kering alacsonyan vagy közepes magasságban Föld körüli pályán. Ezek több mint fele a SpaceX Starlink hálózatához tartozik. A jövőbeli tervek alapján pedig számuk növekedni fog. A Föld körül gyorsan növekvő műholdrajok már nem csupán a földi obszervatóriumok számára jelentenek kellemetlenséget – hanem az általuk okozott visszaverődések már az űrbeli teleszkópok működését is zavarják. 2023-ban a csillagászok arról számoltak be, hogy ezek közül a műholdak közül néhány máris „fotóbombázta” a Hubble űrtávcső által készített felvételeket, mivel a napfény visszatükröződött a felületükről, és fényes nyomokat hagyott maga után, amelyek eltüntetik, eltakarják vagy utánozzák a valódi kozmikus jeleket. Megállapították, hogy ha a jelenleg tervezett 560.000 műholdat pályára állítják, a Hubble űrtávcső által készített képek közül minden harmadikon legalább egy műhold nyomvonala lesz látható.
A kutatók hangsúlyozzák, hogy a képfeldolgozás során nem lehet teljes mértékben helyreállítani a műholdas szennyeződés miatt elveszett tudományos adatokat. Az olyan technikák, mint a maszkolás, elrejthetik a csíkokat, de az alattuk lévő kozmikus jeleket nem lehet rekonstruálni.
A működését most megkezdő chilei Vera C. Rubin Obszervatórium várhatóan forradalmasítja a csillagászatot, és olyan dolgokat tár fel az univerzumról, amelyeket addig nem tudunk felfogni. Az ott készítendő felvételeket is befolyásolhatják a műholdak.
A tudományos kutatások mellett az asztrofotózásra is hatással vannak. „Az asztrofotográfia értékes oktatási eszköz a természeti világ iránti tudatosság és érdeklődés felkeltésében” – mondta Federica Bianco, a Delaware-i Egyetem tudósa. A temérdek műhold viszont nagymértékben be tud zavarni ezen a területen is, megváltoztatva és átalakítva az éjszakai égboltot.
A műholdüzemeltetők által javasolt, logikusan hangzó megoldás az, hogy műholdjaik fényességét a szabad szemmel való láthatóság küszöbértéke (kb. 7 magnitúdó) alá csökkentsék. Ez viszont nem nyújt hatékony megoldást a műszerek, távcsövek számára. A szabályozásnak túl kell lépnie a szabad szemmel látható határon (6–7 magnitúdó), és a digitális érzékelők jelentősen nagyobb érzékenységén kell alapulnia, biztosítva, hogy a műholdak elég halványak legyenek ahhoz, hogy a tipikus hosszú expozíciós képeken se legyenek észlelhetők.
Szerencsére egyre inkább tudatosul az emberekben, hogy a fényszennyezésnek káros hatásai is lehetnek, és nemcsak nekünk, hanem az egész környezetünk számára. Ami azonban pozitívum, hogy ezek az aggodalmak egyre növekednek, egyre több tudós, környezetvédelmi és civil szervezet tesz lépéseket a természetes éjszaka helyreállításáért. A fényszennyezés visszafordítható, és mindannyian tehetünk valamit a közös ügy érdekében. Nem elég csupán tudatában lenni ennek – cselekednünk is kell.
Hogyan hat ez ránk és a környezetünkre?
Minden élőlény a Föld kiszámítható nappal-éjszaka természetes ritmusára támaszkodik. Tudományos bizonyítékok arra utalnak, hogy az éjszakai mesterséges fény negatív hatással van számos élőlényre, beleértve a kétéltűeket, a madarakat, az emlősöket, a rovarokat, a növényeket és az embereket is.
A mesterséges fény ezt a dinamikát, illetve az alvást is megzavarhatja, és felborítja a cirkadián ritmust: azt a belső, 24 órás biológiai órát, amely irányítja a nappali és éjszakai tevékenységeket, a hormontermelést és más alapvető funkciókat, és szinte minden élőlény fiziológiai folyamataira hatással van. Ezen folyamatok egyike a melatonin hormon termelése, amely sötétben szabadul fel, míg fény hatására gátlódik. Az éjszakai fénymennyiség növekedése csökkenti a melatonin termelését, ami alváshiányhoz, fáradtsághoz, fejfájáshoz, stresszhez, szorongáshoz és egyéb egészségügyi problémákhoz vezet.
Ami az állatokat illeti, az éjszakai élőlények környezetét is megváltoztatja azzal, hogy a temérdek fény az éjszakát nappallá alakítja. Christopher Kyba kutató szerint „a ragadozók a fényt használják a vadászatra, a zsákmányállatok pedig a sötétséget fedezékül”. „A városok közelében a felhős égbolt ma már százszor, sőt ezerszer is fényesebb, mint 200 évvel ezelőtt. Csak most kezdjük megérteni, milyen drasztikus hatással van ez az éjszakai ökológiára.”
Az éjszaka vándorló vagy vadászó madarak a hold- és csillagfény segítségével tájékozódnak. A mesterséges fény miatt letérhetnek a helyes útvonalról, és a városok veszélyes éjszakai tájaira sodródhatnak. Évente több millió madár pusztul el ennek következtében. Még számos példát lehetne megemlíteni, és aki szeretne elmélyülni a témában, a nemzetközi sötét égbolt hét honlapján olvashat erről többet.
Sok város már bevezette az úgynevezett „Lights Out” programot, amelynek keretében a madárvándorlás idején kikapcsolják az épületek világítását.
A Dark Sky mozgalom
A sötét égbolt mozgalom a fényszennyezés csökkentését célzó kampány. Hogy miért csökkentsük a fényt? Elsősorban saját és környezetünk egészsége, jólléte érdekében, illetve az előnyök között szerepel az éjszaka látható csillagok és más égi objektumok számának növekedése is, valamint az energiafogyasztás csökkentése.
A sötét égbolt mozgalom ösztönzi a teljes fényelzárású lámpatestek használatát, amelyek alig vagy egyáltalán nem vetnek fényt felfelé a közterületeken. Az egyik első ilyen város, amely hatékonyan szabályozott világítótesteket vezetett be, az arizoniai Flagstaff városa. Ennek köszönhetően az égbolt elég sötét ahhoz, hogy látható legyen pl. a Tejút.
Egy 2011-es projekt célja az volt, hogy „sötét égbolt oázisokat” hozzanak létre a külvárosi területeken. A program indulása óta több mint száz park, település, természetvédelmi terület és rezervátum kapta meg a „Nemzetközi Sötét Égbolt Hely” (Dark Sky Places) minősítést. 2025-ben világszerte 200 ilyen helyszín létezik, amelyek 6 kontinens 22 országában több mint 160 000 km² védett területet és éjszakai égboltot fednek le.
A Dark Sky Places program célja az éjszakai környezet helyreállítása, valamint a közösségek és a vadon élő állatok védelme a tiszta, fénymentes éjszakai égbolt segítségével. Magyarországon három ilyen, a Dark Sky International által hitelesített hivatalos sötétégbolt-park található, amelyek a minimális fényszennyezésnek köszönhetően Európa egyik legjobb csillagnéző helyszínei közé tartoznak: a Zselic Nemzeti Tájvédelmi Körzet, a Hortobágyi Nemzeti Park és a Bükki Nemzeti Park. Ezeken a területeken vezetett éjszakai séták, csillagvizsgáló és kempingezési lehetőségek várják az érdeklődőket.
A mozgalom célja tehát az, hogy minél tudatosabban álljunk a problémához, felismerjük, hogy ez valóban problémát jelent, és tegyünk annak érdekében, hogy amennyire lehetséges, fenntartsuk a sötétséget éjszaka – főként a megfelelő kültéri világítással.
Mit tehetünk?
A legtöbb kültéri világítás rosszul van elhelyezve, így feleslegesen pazarolja az energiát, és világítja meg az eget akkor és ott, ahol nincs rá szükség. Az energia pazarlása hatalmas gazdasági és környezeti következményekkel jár. A DarkSky becslése szerint csak az Amerikai Egyesült Államokban a kültéri világítás legalább 30 százaléka pazarlás, főként a nem árnyékolt lámpák miatt. Minőségi kültéri világítás telepítésével 60–70 százalékkal csökkenthető az energiafogyasztás, rengeteget lehet megtakarítani, és csökkenthető a szén-dioxid-kibocsátás is. A fényerőszabályzók, mozgásérzékelők és időzítők segíthetnek az átlagos megvilágítási szint csökkentésében.
Számos állam fogadott már el jogszabályokat a kültéri világítás érdekében, illetve vannak már olyan nagy hatékonyságú, de energiatakarékos fényforrások, amelyek csökkentik a fényszennyezést. Mi pedig egyénenként és közösségként arra figyelhetünk, hogy a kültéri világítást csak akkor és ott használjuk, ahol szükséges. Gondoskodjunk arról, hogy a kültéri lámpák (pl. a házunk udvarán) megfelelően legyenek árnyékolva, és a fényt lefelé irányítsák, ne pedig fel, az ég felé. Megtehetjük azt is, hogy éjszakára becsukjuk a redőnyöket, rolókat, és elhúzzuk a függönyöket, sötétítőket, hogy a fény bent maradjon. A felesleges beltéri világítást is érdemes kikapcsolni, megakadályozva ezzel a fény szivárgását az éjszakai égboltra.
Hozzuk vissza a sötét eget!
Szerző: Diószegi Orsolya Enikő, Tudományos újságíró