Mindkét csillagképet azonban érdemes megfigyelni, lencsevégre venni, hiszen nagyon sok nyílthalmazt, gömbhalmazt, galaxist, planetáris ködöt és más égi érdekességeket rejtenek magukban, közöttük ismerősöket is.
A Farkas (Lupus) kis kiterjedésű (334 négyzetfok) csillagkép a déli égen, késő tavaszi, nyári éjszakákon megpillanthatjuk egy részét déli irányban, nem sokkal a horizont felett, a Kentaurtól keletre. A teljes konstelláció a 34° északi szélességtől délre lévő megfigyelők számára látható.
A Vadászebek (Canes Venatici) még kisebb (47 négyzetfok) területű csillagkép az éggömb északi felén, a Bereniké Hajától északra, a Nagy Medve és az Ökörhajcsár között. Megfigyelésére a késő tavaszi éjszakák a megfelelők.
Ebben a csillagképben található a Cor Caroli nevű csillag, amely egyben a legfényesebb tagja is. Továbbá az egyik szabad szemmel is látható legvörösebb csillag és egyben az egyik legfényesebb széncsillag is itt van, a La Superba (Y CVn). Ami a mélyég-objektumokat illeti, az Örvény-galaxist (M51) érdemes kiemelni, ugyanis ez volt az első galaxis, amelynek spirális jellegét felismerték. Ezenkívül a TON 618 kvazár, az egyik legnagyobb tömegű fekete lyuk is itt helyezkedik el.
Tőlünk megfigyelhetők a Farkas északi részén levő csillagok, illetve az NGC 5824. A Vadászebek pedig teljesen egészében megtekinthető, északi csillagkép lévén.
A Farkas (Lupus):
Az ókori Babilonban Ur.Idimnek nevezték az ezen a területen elhelyezkedő csillagokat, amely vadkutyát vagy farkast jelentett. A görögöknél a Kentaur csillagkép részeként tartották számon (az általa tartott borosüveg volt), főként Eratoszthenész elképzelése szerint, de később ismerték Therion néven is, amely valamiféle vadállatot jelölt – valószínű babiloni hatásra. Hipparkhosz adta ezt a nevet valamikor Kr. e. 2. században.
Az ókori rómaiak Bestiának, azaz szörnyetegnek emlegették. Egy furcsa, hibrid lény volt, amely egy ember fejét és törzsét ötvözte egy oroszlán lábával és farkával. Ptolemaiosz katalogizálta később Lupus néven, a 48 csillagkép egyikeként. Nem tartozik hozzá mitológiai történet.
Az arab népi csillagászatban a Lupust és a Kentaurt együttesen al-Shamareekh-nek nevezték, ami a datolyapálma gyümölcsének sűrű ágait jelenti. Később, az iszlám középkori csillagászatban al-Sab' néven szerepelt, amely bármilyen ragadozó vadállatra (megegyezik a görög therionnal) használt kifejezés volt. Önálló csillagképként tartották számon, de a Kentaurral együtt ábrázolták.
Vadászebek (Canes Venatici):
Az antik világban nem volt önálló csillagkép, Ptolemaiosz a Nagy Medve alatti, alakba nem rendezett csillagokként sorolta fel őket csillagkatalógusában. Később Hevelius lengyel csillagász alkotta meg a csillagképet 1687-ben ezekből a csillagokból. Ezek 2 vadászkutyát ábrázolnak, amelyeket pórázon tart Bootes (Ökörhajcsár), és üldözi velük a Nagy Medvét. Hevelius az északi kutyát Charának (béta CVn), a délit Asterionnak (alfa CVn) nevezte el. John Flamsteed angol csillagász nevezte el a két kutyát Vadászebeknek.
Az illusztrációkon gyakran a szomszédos csillagkép, az Ökörhajcsár kutyáit ábrázolják. Az Urania’s Mirror csillagkép-kártyákon például az Ökörhajcsár jobb kezében egy lándzsa van, a balban pedig a két kutya pórázát fogja. A déli kutya nyakörvén van a konstelláció legfényesebb csillaga, a Cor Caroli (Károly szíve). A legelfogadottabb elmélet szerint Edmond Halley angol királyi csillagász adta ezt a nevet II. Károly tiszteletére. Halley azt állította, hogy ez a csillag rendkívüli mértékben kifényesedett, 1660. május 29-én, II. Károly megkoronázásának éjszakáján. Kérdés, hogy ez volt-e a névadás valódi oka, vagy az, hogy Károly 1675-ben megalapította a Greenwichi Obszervatóriumot – sajnos, erre nincs válasz. Mint ahogy arra sem, hogy Halley vagy Sir Charles Scarborough, a király orvosa nevezte-e el.
A Cor Caroli a legészakibb tagja a Szűz Gyémántjának nevezett, rombusz formájú aszterizmusnak, amelyet még az Arkturusz, a Denebola és a Spica alkot. A gyémánt csillogását a Bereniké Haja konstelláció lazán szétszórt csillagainak vibrálása adja.
Csillagászati adatok a csillagképekről:
- α Lupi (Uridim): kék óriáscsillag, a Farkas legfényesebb csillaga. Fényessége 2,3 magnitúdó. Tőlünk 460 fényévre található, és ez az egyik legközelebbi szupernóva-jelölt. A déli féltekéről az év nagy részében látható, az északin pedig rövidebb időszakban, főként május környékén figyelhető meg.
- β Lupi: óriáscsillag, fényessége 2,7 magnitúdó, szabad szemmel jól látható. Kb. 383 fényévre helyezkedik el tőlünk. Béta Cephei típusú pulzáló változócsillag.
- α Canum Venaticorum (Cor Caroli): kettőscsillag a Vadászebek északi részén. A csillagkép legfényesebb csillaga. A 17. századig nem volt neve, majd elnevezték „Károly szívének”. Fényessége 2,9 magnitúdó, és 81,6 fényévre van tőlünk.
- β Canum Venaticorum (Chara): G típusú fősorozati csillag, egy közeli Nap-analóg, amely 27,6 fényévre van tőlünk. 2006-ban Margaret Turnbull csillagász a béta CVn-t jelölte meg a legjobb csillagrendszer-jelöltként a földönkívüli életformák keresésére. Fényessége 4,26 magnitúdó.
- Y CVn (La Superba): vörös óriáscsillag, félszabályos változócsillag. A 19. századi csillagász, Angelo Secchi, akit lenyűgözött a szépsége, adta neki a nevét, amelyet a Nemzetközi Csillagászati Unió is elfogadott. Egy 2,5 fényév átmérőjű, korábban kilökődött anyagból álló héj veszi körül. Szinte készen áll arra, hogy külső rétegeit kilökje, és planetáris ködöt hozzon létre, magját pedig egy fehér törpe formájában hagyja maga után.
Mélyég-objektumok:
- NGC 5824: gömbhalmaz a Farkasban, a Kentaur nyugati határának közelében. Kisebb távcsővel már megfigyelhető.
- IC 4406 (Retina-köd): planetáris köd, a Farkas nyugati határánál. Távolsága tőlünk 1900 fényév.
- NGC 5882: planetáris köd, az epszilon Lupi csillagtól körülbelül 1,5°-kal délnyugatra, 7000 fényévre a Földtől.
- SN 1006: egy szupernóva volt, amely valószínűleg a történelem egyik legfényesebb megfigyelt csillagrobbanása lehetett, becslések szerint −7,5 magnitúdós csúcsfényességgel, amely a Vénuszt is túlszárnyalta. A felfényesedést 1006-ban észlelték valamikor április 15. és május 1. között. Ezt a „vendégcsillagot” vagy „új csillagot” kínai, japán, iraki, egyiptomi és svájci megfigyelők jegyezték le. A modern csillagászok körülbelül 7200 fényévre becsülik a Földtől való távolságát. A legészakibb megfigyelést a svájci Sankt Gallen apátság Annales Sangallenses maiores című könyvében jegyezték fel. valójában egy Ia típusú szupernóvát láttak felrobbanni, amelynek halvány maradványát 1965-ben rádiótávcsővel, majd 1974-ben az optikai tartományban is megtalálták. A gázköd erős gammasugárzás-forrás.
- Messier 51 (Örvény-galaxis): spirálgalaxis a Vadászebekben – ez volt az első galaxis, amelyet spirálgalaxisként osztályoztak. Kb. 31 millió fényévre van tőlünk. A galaxis és kísérője, az NGC 5195, távcsővel könnyen megfigyelhető. Az M51 jelölést néha a galaxispárra használják, ilyenkor a két objektumot M51a (NGC 5194) és M51b (NGC 5195) néven emlegetik. Spirálkarjait már egy 20 cm-es távcsővel is lehet látni.
- NGC 4242: spirálgalaxis, amely kb. 18 millió fényévre található a Földtől.
- NGC 4631 (Bálna-galaxis): küllős spirálgalaxis, körülbelül 30 millió fényévnyire a Földtől. Az NGC 4631 közepén annyi szupernóva robbant fel, hogy gázt fújnak ki a galaxis síkjából. Ez a szuperszél röntgenfelvételeken és a színképben emissziós vonalakként jól látható.
- Messier 63 (Napraforgó-galaxis): kb. 400 milliárd csillagot tartalmazó spirálgalaxis.
- Messier 94 (Macskaszem-/Krokodilszem-galaxis): két gyűrűt tartalmazó spirálgalaxis, amely kb. 15-17 millió fényévre helyezkedik el.
- Messier 3: gömbhalmaz, 33,9 ezer fényévnyire a Földtől. Ez az egyik legnagyobb és legfényesebb ismert gömbhalmaz, körülbelül 500 000 csillaggal. Sok amatőrcsillagász a Messier 13 után az egyik legkiválóbb északi gömbhalmaznak tartja. Az M3 összfényessége 6,2 magnitúdó – szabad szemmel nehéz célpont. Egy közepes méretű távcsővel azonban már jól látható. 274 ismert változócsillagot tartalmaz, messze a legtöbbet bármely gömbhalmazban.
A magyar nyelvű csillagtérképeket Vizi Péter készítette (csillagterkepek.hu).
Szerző: Diószegi Orsolya Enikő, Tudományos újságíró