A Puppis a déli égbolt legnagyobb kiterjedésű csillagképe, a Nagy Kutya szomszédságában található. Részben a Tejút sávjában fekszik, emiatt pedig számos nyílthalmaz fellelhető benne, közülük a legfényesebb a Messier 47. Nagysága ellenére nem igazán feltűnő konstelláció, nagyon fényes csillagok nélkül.
Sokáig az Argo Navis, vagyis az Argonauták Hajója nevű csillagkép része volt, amelyet az ókorban alkottak meg, később ennek feldarabolásából született a jelenlegi forma. A feldarabolás miatt a Hajófarba csak halványabb csillagok kerültek, ezért nincs benne alfa, béta, gamma, delta jelzésű csillag.
Szomszédos csillagképek a Monoceros (Egyszarvú), a Canis Maior (Nagy Kutya), a Columba (Galamb), a Pictor (Festő), a Carina (Hajógerinc), a Vela (Vitorla) és a Pyxis (Tájoló). Csillagai szeptember végén tűnnek fel hajnalban, január közepén éjfélkor delelnek, és április elején este buknak alá a horizonton.
Az Argo Navis összes csillaga jól látható a trópusoktól dél felé. A legfényesebb ezek közül a Canopus (α Carinae), a második legfényesebb csillag az éjszakai égbolton, amely a jelenlegi Hajógerinc csillagképhez tartozik. A Puppis és a Vela néhány fényes csillaga tavasszal és télen a Földközi-tengeri szélességeken is megfigyelhető, de a Carina csak a trópusi zónában és a déli féltekén látható. Az északi féltekén többnyire alig észlelhető.
Tőlünk a Puppis északi része figyelhető meg déli irányban, közel a horizonthoz: elsősorban a Tureis, a ξ (Xi) Puppis, a π (pi) Puppis és a Naos nevű csillagok, illetve az M46 és M47 nyílthalmazok láthatók, amelyek kedvelt célpontok az amatőrcsillagászok és asztrofotósok számára.
A Puppis története:
Eredetileg az Argo Navis (Argonauták Hajója) nevű ókori csillagkép része volt, amelyet a francia csillagász, Nicolas Louis de Lacaille 1755-ös katalógusában három részre osztott fel: a Carina (Hajógerinc), Puppis (Hajófar) és Vela (Vitorla) konstellációkat létrehozva. Lacaille 1750 és 1754 között a dél-afrikai Jóreménység-fokról tanulmányozta a déli égboltot. Összesen 14 csillagképet alkotott, köztük az Antlia (Légszivattyú), a Caelum (Véső), a Fornax (Kemence), a Mensa (Tábla-hegy), az Octans (Oktáns), a Reticulum (Háló) és a Telescopium (Távcső) konstellációkat.
A Puppis a felosztott csillagképek közül a legnagyobb, területe 673 négyzetfok. Mai szemmel különösnek tűnik, hogy épp a hajó hátsó része kapott kiemelt pozíciót: az ókor és a középkor nagy vitorláshajóin ezen a területen volt a parancsnok kabinja, sokszor pedig a térképek, navigációs műszerek és a fegyverek raktára is.
Néhány érdekesség az egykori Argo Navis csillagképről
Egykor egyetlen nagy konstellációként díszítette a déli égboltot. Ptolemaiosz 48 csillagképe között is szerepelt. Már az ókori Egyiptomban is ismert volt, Plutarkhosz szerint ottani megfelelője az „Osiris hajója” volt. A csillagkép ábrázolása megtalálható az egyiptomi Dendera templom mennyezetén.
Felosztása előtt a legnagyobb csillagkép volt az égen: 1667 négyzetfok területen helyezkedett el, amely 28%-kal nagyobb volt, mint a Hydra (Északi Vízikígyó), az akkori második legnagyobb csillagkép. Ma a Hydra a legnagyobb, 1303 négyzetfok területet foglal el az égbolton. A modern korban az Argo Navis hatalmas mérete miatt kezelhetetlennek számított. Lacaille post mortem csillagkatalógusában (Coelum Australe Stelliferum), amelyet 1763-ban adtak ki, kifejtette, hogy több mint 160 csillag látható szabad szemmel. Ezért háromszor használta a kis és nagy latin betűket a csillagkép azon részein, amelyeket „Argos in carina” (Carina, a hajógerinc), „Argos in puppi” (Puppis, a hajófar) és „Argos in velis” (Vela, a vitorlák) néven emlegettek. Lacaille csak egyetlen görög betűsorozatot használt.
A csillagkép végleges felosztását és az eredeti eltörlését John Herschel javasolta 1841-ben, majd 1844-ben is. Ennek ellenére a csillagkép a 20. századig párhuzamosan maradt használatban alkotóelemeivel. A hivatalos felosztás 1930-ban történt, amikor az IAU meghatározta a 88 modern csillagképet, létrehozva a Carina, Puppis és Vela csillagképeket. Lacaille jelölései megmaradtak, így a Carinban van az α, β és ε jelölésű csillag; a Velában a γ és δ jelölésű; a Puppisban pedig a ζ jelölésű.
A görög mitológiában az Argo egy hajó volt, amelyet Pelias, Iolkosz királya rendelt meg, hogy segítsen Iaszónnak és az argonautáknak eljutni Kolkhiszba, a Fekete-tenger délkeleti partjára, és megszerezni az aranygyapjút. Az aranygyapjú a királyi hatalom és a királyság szimbóluma volt. A hajó 50 ember befogadására volt alkalmas, és nyílt tengeri utazásra tervezték.
Egy másik hagyomány szerint az Argo Navis csillagkép az első óceánjáró hajót ábrázolta, ami Danaoszt és 50 lányát szállította Egyiptomból Rodoszra és Argoszba. Egyes források az egyiptomi és hindu legendákban a csillagképet még az özönvíz idején épült bárkával is összekapcsolták.
Csillagászati adatok a csillagképről
A Hajófar a Tejút egy fényesebb részén fekszik, ezért számos fényes csillag és mélyég-objektum található benne: leginkább nyílthalmazok, csillagcsoportok, de akadnak különféle ködök is. A csillagkép központi vidékén sok sötét köd van, amelyek a Tejút fényes sávjára vetülve eltakarják a földi megfigyelő elől a csillagfényt.
- ζ (zéta) Puppis (Naos): a csillagkép legfényesebb csillaga, az egyik legforróbb és legfényesebb csillag, amely szabad szemmel látható. Kék szuperóriás, több mint 10.000-szer erősebben sugároz, mint a Nap, de magas hőmérséklete miatt sugárzásának nagy része az ultraibolya tartományban van. Látszó fényessége 2,25 magnitúdó, ezzel a 72. legfényesebb csillag. Szökevénycsillag, ami azt jelenti, hogy szokatlanul nagy a térbeli sebessége, valószínűleg amiatt, mert egy közeli kettős csillagrendszerből lökődött ki, amikor társa szupernóvaként felrobbant. A Földtől 1399 fényévre van.
- π (pi) Puppis (Ahadi): kettőscsillag, fényessége 2,7 magnitúdó, kb. 810 fényévre van a Földtől. A csillagkép második legfényesebb csillaga. A Collinder 135 nyílthalmaz legfényesebb tagja.
- ρ (ró) Puppis (Tureis): a csillagkép harmadik legfényesebb csillaga, 2, 81 magnitúdós. Becsült kora körülbelül 2 milliárd év. A csillag infravörös többletsugárzást mutat, ami arra utal, hogy körülötte porból álló csillagközi korong kering. Tőlünk 62 fényévre helyezkedik el.
- ξ (Xi) Puppis: kettőscsillag, fényessége 3,35 magnitúdó, távolsága a Naptól kb. 1200 fényév. A rendszer kettőscsillag, egyik komponense a Xi Puppis A, kísérőcsillaga a Xi Puppis B. Az A maga is kettős, két komponense Xi Puppis Aa (Azmidi) és Ab néven szerepel. A Xi Puppis A egy sárga szuperóriás.
- RS Puppis: cefeida típusú változócsillag, amelyet egy reflexiós köd vesz körül. A cefeida pulzációja során bekövetkező periodikus fényváltozás fáziskéséssel követhető a ködben levő porcsomók fényességében is. Ennek alapján sikerült nagyon pontosan meghatározni a cefeida távolságát (6500 fényév), ezzel kalibrálni a cefeidákra érvényes periódus-fényesség összefüggést.
- WASP-161 (Tislit): tőlünk kb. 1162 fényévre van, fényessége 11,1 magnitúdó. Szabad szemmel nem látható. Egy ismert exobolygó kering körülötte, a WASP-161b. Ez volt az egyik rendszer, amelyet a 2019-es NameExoWorlds kampányban választottak ki az IAU 100. évfordulója alkalmából, amely minden ország részére lehetővé tette, hogy egy csillagot és a körülötte keringő exobolygót elnevezhessék. Ezt a rendszert Marokkó kapta, és azért választották, mert ez az első exobolygó, amelyet egy marokkói felfedező csapat talált. A csillagot az Atlasz-hegységben található Tislit-tóról nevezték el. A WASP-161b bolygó egy hatalmas forró jupiter, amelyet tranzitmódszerrel fedeztek fel.
- WASP-121 (Dilmun): egy 10,4 magnitúdójú csillag, körülbelül 858 fényévre. Ezt a csillagot a bahreini csapat nevezte el: egy ősi civilizáció után a Dilmun nevet kapta. A hozzá tartozó WASP-121b nevű exobolygót 2015-ben találták.
Mélyég-objektumok:
- Messier 46: nyílthalmaz, amely könnyen megtalálható a csillagképben. Kiindulási pontként használjuk a Nagy Kutyában található Szíriuszt. Az M46 kb. 14 fokkal keletre és kissé északra található a Szíriusztól. Kb. 5000 fényévre található, és hozzávetőlegesen 500 csillagot tartalmaz.
- Messier 47 (NGC 2422): nyílthalmaz, amely kb. 1600 fényévre helyezkedik el, és nagyjából 78 millió éves. Körülbelül 500 csillag tartozik a halmazhoz, a leghalványabb valószínű egy 19 magnitúdójú vörös törpe. A legfényesebb pedig a HD 60855 (5,7 magnitúdó).
- NGC 2477 (Caldwell 71): nyílthalmaz, amely feltűnően gömb alakú, ezért könnyen összetéveszthető egy gömbhalmazzal. A Földtől mintegy 4000 fényévre található. Binokulárral már jól látszik. Legjobban a déli féltekén az ottani nyáron, valamint az északi féltekén alacsonyabb szélességi fokon télen figyelhető meg. Körülbelül 300 csillagot tartalmaz.
- NGC 2438: planetáris köd, amelynek központi csillaga 1370 fényévre található. Úgy tűnik, mintha az M46 halmazon belül helyezkedne el, de valószínűleg nincs köze hozzá, mivel nem látóirányú mozgása eltér a csillaghalmaz radiális sebességétől. Egy Nap-típusú csillag halála során keletkezett.
A magyar nyelvű csillagtérképet Vizi Péter (csillagterkepek.hu) készítette.
Szerző: Diószegi Orsolya Enikő, Tudományos újságíró