Szerény és diszkrét mivoltuk lévén nem tartoznak a feltűnő alakzatokhoz: a Holló közepesen fényes csillagokból álló, kis területű (184 négyzetfok) csillagkép, a Serleg a Hollónál is halványabb csillagokat tartalmazó, szintén kisméretű (242 négyzetfok) konstelláció. Mindkettő ismert volt már az ókorban is, az időszámításunk kezdete előtti évszázadokban az őszi nap-éj egyenlőség pontja a Holló közelében volt kelet felé.
Megfigyelésükre a legalkalmasabbak a tavaszi éjszakák. Az égi egyenlítőtől délre helyezkednek el, a főbb szomszédjai közé tartozik az Északi Vízikígyó (Hydra) és a Szűz (Virgo).
A Hollót könnyedén fel lehet ismerni a torz trapézt alkotó négy csillagáról, amelyek ezen a területen a legfényesebbek: a gamma, a delta, az epszilon és a béta Corvi alkotják ezt a jellegzetes formát. A Szűz legfényesebb csillagától, a Spicától déli irányba indulva könnyen rátalálunk.
Tőlünk nézve nem emelkednek magasra, áprilisban leginkább éjfél körül (11-1 óra között) figyelhető meg a legjobban.
CORVUS (HOLLÓ)
A Ptolemaiosz által katalogizált 48 csillagkép egyike, tehát az ókorban is ismert volt. Akkoriban a Föld forgástengelyének helyzete miatt még az égi egyenlítő körül helyezkedett el, ezért az európai mediterrán térségben csillagai viszonylag magasra emelkedtek az égen.
Már a korai mezopotámiai és föníciai táblákon is szerepelt a csillagkép: ez a holló volt a nyugati égtáj, a vihar, az eső istenének, Adadnak a madara. A mezopotámiai és a héber özönvíz mondában a Holló az egyik, szárazföldet kereső madár. Indiában az Orion kisebb mását látták benne. Az akkádok lónak gondolták, a kínaiak pedig egy Vörös Madarat láttak ezekben a csillagokban.
Az ókori görög mitológiában több történet is kapcsolódik a hollóhoz, amelyeket nem lehet elválasztani a serleg történetétől. Az egyik szerint Apollón egyszer nagy lakomát szervezett az isteneknek. Elküldte kedvenc madarát, a hollót egy serleggel, hogy hozzon benne friss forrásvizet. A holló a forrás közelében észrevett egy fügefát, és nagyon megkívánta annak gyümölcsét, de azok nem voltak még elég érettek. A madár leült a fa egyik ágára, és megvárta, hogy megérjenek a gyümölcsök. Miután jól belakmározott, eszébe jutott, hogy milyen feladattal bízta meg őt Apollón. Megmerítette a serleget, és felkapott egy kígyót is, majd sietve visszatért vele. Félve az isten haragjától, azt hazudta, késésének oka az volt, hogy a forrásnál a kígyó megakadályozta a parancs végrehajtásában. Apollónt azonban nem lehetett megtéveszteni, és kiszabta a büntetést: a hollónak ezután addig kell szomjaznia, amíg a fügék meg nem érnek. A forrás őrzésével a vízikígyót bízta meg. Majd mindannyiukat az égre helyezte, ott ül a szomjas madár, a kígyót csipkedi, hogy a serleghez juthasson, de a kígyó ügyel arra, hogy soha ne olthassa szomját.
A másik történet szerint valamikor a holló egy fehér tollú madár volt, szépen tudott énekelni és beszélni. Apollón egyszer egy különös feladattal bízta meg: kémlelje ki, hogy nem csalja-e meg őt Korónisz hercegnő valakivel, ugyanis a hercegnőnek sok udvarlója akadt. Egy napon Korónisz szerelmes lett Iszküszbe, Elatosz fiába. Románcukat a holló elárulta Apollónnak, aki féltékenységében megbízta testvérét, Artemiszt, hogy végezzen Korónisszal, aki Apollón gyermekét várta szíve alatt. A kérés teljesedett, Apollón pedig az égő máglyán fekvő nő testéből kivágta a gyermeket, Aszklépioszt, és Kheirón kentaur gondjaira bízta. Apollón dühében megátkozta a hollót, fehér színét feketére, hangját csúnya károgássá változtatta, és felhelyezte a csillagok közé.
Egyes kutatók szerint a Holló, a Serleg és a Kígyó is megjelenik az Erdélyben előkerült, 5-7 ezer évesre datált tatárlaki agyagkorongon, számos más konstelláció mellett. Elődeink Árvadorkának vagy Árvadorka Szerencséjének nevezték.
Érdekesség:
Az Action Comics amerikai képregény-sorozat 14. számában (2012. november 7.) Neil deGrasse Tyson asztrofizikus is feltűnik a történetben, amelyben megállapítja, hogy Superman szülőbolygója, a Krypton, a Corvus csillagképben található LHS 2520 nevű vörös törpe körül kering, amely 27,1 fényévre van a Földtől. Tyson segített a DC Comicsnak kiválasztani egy valós csillagot, amely megfelelő gazdacsillag lenne Krypton számára, és ő ezt a Corvus csillagképben található csillagot választotta.
CRATER (SERLEG)
Nevét a görög „krater” szó latin változatáról kapta, amely öblös tálat jelentett: ebben az edényben hígították fel az erős borokat vízzel a nagy hőségben. A Ptolemaiosz által összegyűjtött 48 csillagkép egyike.
Az ősi Mezopotámiában nem volt különálló csillagkép, csillagai valószínűleg a Hollóhoz tartoztak. Mitológiai története összefügg a Holló csillagkép történetével.
Csillagászat adatok a csillagképekről:
- α Corvi (Alchiba): kettőscsillag, alfa jelölése ellenére a Holló csillagképben csak az ötödik legfényesebb csillag (4,02 magnitúdó). A Naptól kb. 48 fényévre van. A főkomponens, az α Corvi A fősorozati csillag. Kísérője, az α Corvi B, vörös törpe.
- β Corvi (Kraz): a második legfényesebb csillag, fényessége 2,65 magnitúdó. Tőlünk kb. 139 fényévre található. Tömege körülbelül 3,3-szorosa a Napénak. Kora kb. 300 millió év, ami elég hosszú idő ahhoz, hogy egy ilyen tömegű csillag elfogyassza a magjában lévő hidrogént, és letérjen a fősorozatról. Változócsillag, fényessége néhány századmagnitúdónyit ingadozik.
- γ Corvi (Gienah): kettőscsillag, a csillagkép legfényesebb tagja, fényessége 2,59 magnitúdó. Kb. 154 fényévre van tőlünk.
- η (éta) Corvi: a Holló hatodik legfényesebb csillaga (4,31 magnitúdó). Távolsága a Naptól 59 fényév. Két porkorongot észleltek a csillag körül: az egyiket körülbelül 150 csillagászati egység távolságban a csillagtól, a másikat pedig néhány csillagászati egységen belül.
- α Crateris (Alkes): hideg óriáscsillag a Serlegben, amely kb. 174 fényévre található tőlünk. Fényessége 4,08 magnitúdó. Hagyományos neve az arab الكاس (alkās) vagy الكأس (alka) szóból ered, jelentése: „a kehely”.
- δ Crateris: a Serleg legfényesebb csillaga, fényessége 3,56 magnitúdó. Hozzávetőlegesen 194 fényévre van a Naptól. Narancsszínű óriáscsillag, amely kb. 3 milliárd éves.
- γ Crateris: kettőscsillag, amely kisebb távcsővel is szétválasztható. Fényessége 4,08 magnitúdó, 83,80 fényévre található.
Mélyég-objektumok:
- NGC 4361: planetáris köd a Hollóban, központi csillaga a HD 107969.
- NGC 4038 csoport: galaxiscsoport a Holló és a Serleg csillagképekben, amely kb. két tucatnyi galaxist tartalmazhat. A legismertebb ezek közül a Csápok-galaxispár (NGC 4038/NGC 4039) – egymással kölcsönhatásban álló két galaxis. A csoport más galaxiscsoportokkal együtt a Crater-felhő részét képezi, amely a Virgo-szuperhalmaz egyik alkotóeleme.
- NGC 4038/NGC 4039 (Csápok-galaxispár): kölcsönhatásban lévő két galaxis, amelyek csillagkeletkezési fázison mennek keresztül. A két galaxis ütközése során kilökődött csillagok, gáz és por két hosszú csóvája egy rovar csápjaira hasonlít. Az NGC 4038 csoportban található, öt másik galaxissal együtt. Kb. 62 millió fényévre helyezkednek el a Földtől. 400 millió éven belül a Csápok magjai ütközni fognak, és egyetlen maggá válnak. Legalább 53 cefeida változócsillagot tartalmaz.
- NGC 4027: egy kb. 83 millió fényévre található spirálgalaxis. Érdekessége, hogy egyik spirálkarja a másiknál sokkal jobban kifelé nyúlik. Ez valószínűleg az NGC 4027 múltjában történt galaxisütközés következménye. Az NGC 4038 csoport része.
- Crater 2: a Tejút egyik törpe kísérőgalaxisa, amely kb. 380 ezer fényévre található a Földtől. Fényessége alacsony, ami arra utal, hogy tömege nem túl nagy.
- NGC 3511: közepes méretű spirálgalaxis, a Földtől 41 millió fényévre van.
- NGC 3513: spirálgalaxis, amely kb. 40 millió fényévre található. Az NGC 3513 párt alkot az NGC 3511-gyel, amely 10,5 ívpercnyire van tőle. A két galaxist egy halvány, keskeny hidrogénhíd köti össze. A két galaxis egy kis csoportot alkot, az NGC 3511-csoportot, amelyhez az ESO 502-024 galaxis is tartozik.
- NGC 3981: spirálgalaxis, 65 millió fényévre tőlünk.
- NGC 3672: spirálgalaxis, tőlünk 80 millió fényévre. Átmérője kb. 100.000 fényév.
- NGC 3887: spirálgalaxis 55 millió fényévre. Átmérője kb. 60.000 fényév. A galaxisnak két spirálkarja van.
- RX J1131−1231: egy fekete lyukat tartalmazó kvazár (aktív galaxismag), amely a Földtől körülbelül 6 milliárd fényévre található. 2014-ben a csillagászok megállapították, hogy a kibocsátott röntgensugarak a galaxismagot körülvevő akkréciós korongon belülről származnak. A csapat megfigyelte a kvazárt tápláló, a fekete lyukat körbevevő korong legbelső régióiban keletkező röntgensugarakat. A korong sugarának mérésével kiszámították a fekete lyuk forgási sebességét, amely a fénysebességnek majdnem a fele volt. A kvazár gyors forgása arra utal, hogy a fekete lyukat hatalmas mennyiségű gáz és por táplálja.
A magyar nyelvű csillagtérképet Vizi Péter (csillagterkepek.hu) készítette.
Szerző: Diószegi Orsolya Enikő, Tudományos újságíró