Amikor a XX. század végén sorra bukkantak a csillagászok a Neptunuszon túli, gyakran a Plutónál nagyobb égitestekre (mint az Eris) Naprendszerünk peremén, komolyan el kellett gondolkozniuk azon, hogy hányadán is állunk a Naphoz tartozó bolygók számával.
Persze önmagában az, hogy valamiből sok van, nem tudományos érv. Ennek ellenére a bolygó a történelem során olyan csillagászati fogalommá vált, amiből megfogható számú található az égen; arról nem is beszélve, hogy az újonnan felfedezett – gomba módra növekvő számú – égitestek általában a közismert 8 nagybolyóhoz képest sokkal elnyúltabb ellipszispályán keringenek, méretük jóval kisebb, összetételük sokkal inkább hasonlít egy üstökösére, mint egy bolygóéra, és a Naprendszer síkjából is sokkal jobban kilógnak, mint a már kanonizált bolygók.
A ’90-es évek nagy áttörése az ún. transzneptun objektumok (TNO) felfedezése terén kikényszerítette a nemzetközi csillagász közösségből, hogy törlessze egy több évszázados adósságát: mi a bolygó pontos definíciója.
Ugorjunk most vissza 200 évet az időben, a XVIII–XIX . század fordulójára.
A hannoveri, német származású, de fiatal felnőtt kora óta Angliában élt William Herschel 1781-ben fedezte fel a 7. bolygót, amit György csillagának nevezett el a korabeli angol (és hannoveri) király tiszteletére: ma Uránusz néven ismerjük. Az emberiség megelőző évezredeiben a csillagászat terén művelt emberek között az egyik szilárd „ténynek” éppen az számított, hogy hat bolygó rója útját felettünk: ehhez jött akkor hozzá váratlanul és cáfolhatatlanul egy hetedik. Az Uránusz helye ráadásul egész közel esett az úgynevezett Titius–Bode-szabály által jósolt értékhez, így a csillagászok bizalma is megnőtt az empirikus törvényben. A szabály ugyanis egy bolygó létét jósolta a ma kisbolygóövnek nevezett területen is.
Két évtizedre rá aztán beindultak az események, a századfordulón Giuseppe Piazzi itáliai csillagász felfedezte a ma Ceres néven ismert törpebolygót – amit ő és kortársai bolygónak véltek. A sikeren felbuzdulva még egy informális „égi rendőrség” (Himmelspolizei) is alakult 24 csillagász részvételével, amelynek célja a bolygóvadászat volt.
És az eredmények potyogtak is: sorban a Pallas, a Juno és a Vesta. Hirtelen tizenegyre nőtt a bolygók száma, majd egy emberöltőnyi szünettel később tényleg nagyüzemi mértékben kezdtek el érkezni a hírek az újabb és újabb „bolygók“ felfedezéséről.
Ezt a történetet azért meséltük el, hogy lássuk, milyen fontos szerepet töltöttek be a kis- és törpebolygók a Naprendszer megértésében.
A Vesta
A Vesta a Naprendszer legnagyobb kisbolygója: átlagos átmérője 525 km, azaz nagyobb, mint Magyarország széltében. 1325 nap alatt kerüli meg a Napot, tömege a legnagyobb földi hegyekének is sokszorosa. Alakját tekintve egy krumpli jut eszünkbe.
A Vesta kiválóan alkalmas a megfigyelésre: 6,4 magnitúdós, tökéletesen fényszennyezésmentes égboltú helyről nézve egy kivételesen jó szemű megfigyelő számára akár szabadszemes préda is lehetne. A magyar realitások mellett pedig kijelenthetjük, hogy ennél jobb lehetőségünk nincs is egy kisbolygó megfigyelésére!
Az 50 ívmásodperces (egy közepes méretű távcső felbontási határán billegő) égitest ráadásul 63 fok magasan delel az Orion lábánál, mint az alábbi térkép mutatja:
A nyomtatható keresőtérkép forrása: https://in-the-sky.org/findercharts.php?obj=A4&duration=28
Megfigyelési tippek
Minden adott egy remek észleléshez: az emberi időben, 23:42-kor rendkívül kellemes, 63 fok magasan delelő kisbolygó mintha csak kiáltana felénk, hogy észleljük! A horizont feletti nagy magasság segít, hogy ne nagyon kelljen a házak, fák zavaró kitakarásával foglalkoznunk, míg az emberi időpont pusztán lelkileg megnyugtató (és természetesen delelés előtt is észlelhetjük).
Kicsitől a nagyig, minden távcső alkalmas a megfigyelésére, még binokulárral is próbálkozhatunk. Az Orion (felőlünk nézve) bal karjának hegyén pihenő kisbolygót keressük meg a mellékelt térkép alapján, majd a csillagos környezet alapján azonosítsuk, és rajzoljuk be, hogy szerintünk a környezethez képest hol található a Vesta.
Egy szép példát láthatunk alább:
Derült eget, és sok sikert kívánunk minden kedves olvasónknak, akit cikkünk felbátorított!
Szerző: Bacsó Zétény, Amatőrcsillagász, Korábbi diákolimpikon
Svábhegyi Csillagvizsgáló